– Miért éppen Atlantic Crossing Orchestra?
– Viccesen azt szoktam mondani, hogy komplikáltabb név nem jutott az eszünkbe. A komoly válasz viszont az, hogy tényleg annyi féle zenét játszunk, olyan sok műfajt keresztezünk az óceán két partjáról, hogy ez fejezi ki a legjobban, amit is csinálunk.
– Az elmúlt két évben sok városi rendezvényen felléptek. Hogyan jött létre az együttes?
– A hetvenes évek óta zenélek, 1972-ben, az akkori szolnoki zenekarral, a Pop Consorttal a Generál mögött másodikak lettünk a Ki mit tud?-on. Aztán a nyolcvanas évek elejétől Németországban dolgoztam. Bő negyedszázadon keresztül egy, az országban meglehetősen ismert gála zenekarban játszottam. Németországban ez egy nagyon keresett műfaj volt még öt-hat évvel ezelőtt is. Vállalati rendezvényeken, bálokon zenéltünk, de világhírű zenészekkel is rendszeresen felléptünk különböző tévéműsorokban. Az utolsó években azonban már nagyon sokszor beszéltem a régi szolnoki haverokkal, akik mindig mondogatták, hogy jöjjek haza, zenéljünk itthon. Aztán 2009-ben így is lett, és akkor alapítottuk meg a zenekart.
– Körbetelefonáltak, hogy ki akar belépni egy új zenekarba?
– Szabó Lóci barátom, aki az Olajbányász zenekar karmestere és nagyon sok zenészt ismer, szólt először a Farkas Robinak, a trombitásunknak, aki a Bartók Béla Zeneiskola tanára és big bandjének a vezetője, valamint a Szigligeti Színház, és a szolnoki szimfónikusok trombitása, hogy profi zenészeket keresünk. Így jöttek a többiek a Szentpéteri Zsolt, a Szűcs Tamás, a Bujdosó László és a Weinrauch Dénes. Legutoljára az énekesünk, az Izbéki Timi csatlakozott hozzánk, úgyhogy most ebben a felállásban zenélünk.
– Mivel készülnek az idei Tisza-parti Nyárra?
– Azt kérték a rendezők, hogy musical részletekkel kezdjünk, így a Bicska Maxi és a New York, New York lesz a két nyitó dal. Aztán főleg populárisabb, ismertebb dalok következnek, hiszen mindig alkalmazkodnunk kell a rendezvény és a közönség elvárásaihoz. Van miből válogatnunk, körülbelül 450 dal van a repertoárunkban, és akár 10 órán keresztül is tudnánk játszani. A mostani másfél órában lesz egy igazi meglepetés is, egy dal, amit most játszunk először. A Quimbiy Most múlik pontosan című számát dolgoztam át American-Blues stílusban, és azt hiszem, eléggé érdekesre sikerült.
– Mennyit készülnek egy-egy fellépésre?
– Képzett, profi zenészekből áll a csapat, olyanokból, akik tudnak kottát olvasni. Így nekünk könnyebb összegyakorolnunk a számokat. Általában úgy veszünk elő egy új dalt, hogy én megcsinálom a hangszerelést, leírom a kottákat, amit aztán egy közös próba alkalmával „beállítunk”. A nagyobb fellépések előtt, mint amilyen az a mostani, persze mindig próbálunk, felelevenítjük a tervezett műsor dalait.
– Nemcsak profi zenészek a tagok, de egyben olyanok is, akik más zenekarokban is játszanak. Milyen gyakran tudnak így fellépni?
– Egyrészt, ez csak egyeztetés kérdése, hiszen ha előre tudjuk a koncert időpontját, akkor mindenki úgy alakítja a programját. Másrészt, amiatt, hogy kottát ismerő, profi zenészekből áll a csapat, hasonló képzettségű kollégák bármikor kisegíthetnek bennünket, beugorhatnak, ha éppen valaki nem ér rá. Sokkal több fellépést tudnánk vállalni, ha lenne egy jó menedzserünk, aki szervezné a koncertjeinket. Mert ugye nemcsak a játék a lényeg, hanem az is, hogy eljussunk a közönség elé.
