2025.10.13. (hétfő)

Régi tábla, eltűnt cégek

Régi tábla, eltűnt cégek

Dátum:

A Kolozsvári úti óvoda bejárati ajtaja mellett, véletlenül bukkantam erre az emléktáblára. Tökéletes fotót nem tudtam készíteni róla, de a tartalma miatt nem bírom megállni, hogy ne örökítsem meg. Elemezni és magyarázni való tábla.

A Kolozsvári úti óvoda bejárati ajtaja mellett, véletlenül bukkantam erre az emléktáblára. Tökéletes fotót nem tudtam készíteni róla, de a tartalma miatt nem bírom megállni, hogy ne örökítsem meg. Elemezni és magyarázni való tábla.

Maga a tábla nem egy klasszikus, kőből, műkőből vagy valami fémszerű anyagból készült emlékeztető, hanem olyan üvegből készült felirat, amiből emlékeim szerint, húsz-huszonöt évvel ezelőtt még nagyon sok volt a városban. Annak idején ilyen módon készített tábla jelölte a legtöbb közintézményt, hasonló volt anno a tanácsházákon, de még az autós iskola bejárata mellett is. Tehát a Kolozsvári úti óvoda bejárata mellett lévő tábla nem egy klasszikus emléktábla – bár dekoratívabb, mint a ma kötelezően előírt műanyag EU-projektekre emlékeztető tábla -, de nem is emiatt érdekes. Hanem a rajta lévő szöveg okán.

Egyrészt arról tudósít, hogy ez a ma is működő közintézmény a város fennállásának 900. évfordulójára épült. Rögtön rávághatnánk, hogy akkor 1975 az átadás éve, ám nagy szerencsénkre a tábla aljára dátum is került: 1974. március 1. Ebből pedig arra következtethetünk, hogy az egyébként tényleg 1975-ben tartott évfordulóra már jóval korábban elkezdett készülni a város. Másrészt azt is elárulja ez a tábla, hogy az akkori ünnepségek nemcsak üres szónoklatokból álltak, hanem a közjavára hasznos létesítmények avatásából is.

Mint korábban már megemlékeztem róla, a 900 éves évforduló környékén, Szolnokon, mai áron számítva, körülbelül 300-400 milliárd forintnyi – nagyjából 200-250 gyaloghíd ára – olyan nem termelő beruházás történt, ami a közjavát szolgálta. Számtalan lakás mellett üzletek, iskolák, óvodák, utak és még ki tudja mi minden épült. Abba most ne menjünk bele, hogy ez miként befolyásolta a városképet. Az viszont vitathatatlan tény, hogy a hirtelen nagyra duzzadt lakosság kiszolgálásában és életkörülményeinek javításában nagy lépéseket tett akkor a város. Ahogy azt is rögzíthetjük: az elmúlt húsz évben sok minden ment ezekből tönkre, vagy lett a közvagyonból magán vagyon.

Az óvodai emléktábla apropóján mindehhez gyorsan tegyük hozzá azt is, hogy ezekből a fejlesztésekből alaposan kivették a részüket a helyi cégek, illetve a szocialista brigádokba tömörített dolgozóik. Akik munkaidőben vagy azon túl, de leginkább a cég pénzén és eszközeivel járultak hozzá egy-egy létesítmény építéséhez, átadásához, csinosításához. Amint erre ez a tábla is utal: (a cégek) „dolgozóinak és a város lakosságának társadalmi összefogásával”.

A felsorolt cégeket ma már nem nagyon találnánk. Ezért részben a fiatalabban kedvéért emlékezzünk meg róluk. A MEZŐGÉP valamikor az ország egyik legjelentősebb mezőgazdasági gépgyártója volt, bálázói például az Alföld összes tábláján feltűntek. Egykor a Tószegi úton, a Cukorgyár után működött. Az ÁÉV az Állami Építőipari Vállalatot takarja, aminek nevéből következik tevékenysége. Méreteire azonban az Ady Endre út végén lévő egykori székháza – ma a Tisztiorvos hivatala -, illetve a kollégiumokká alakított Baross utcai és Tisza-parti munkásszállói utalhatnak. A Május 1 Ruhagyár szolnoki gyáregysége – ha jól tudom – a Rékasi úti laktanya mellett működött, nem kevés női munkaerőt felszippantva és a könnyűipari szakmunkásképzésnek is hátteret biztosítva. A TITÁSZ és a TIGÁZ még él a köznyelvben, bár már egyiknek sem ez a hivatalos neve. A Tiszántúli Áramszolgáltató ma az E-On része, a Tiszántúli Gázszolgáltató pedig az ENI cégcsoport tulajdona. A SZÖVTERV-vel már bajban vagyok, csak feltételezem, hogy a szövetkezetek tervező vállalata lehetett, azaz elsősorban TSZ-eknek és ÁFÉSZ-eknek tervezhettek. De talán ez az ovi is az ő munkájuk.

Van még egy fontos dolog, amiről szólni kell. A rendszerváltás óta eltelt két és fél évtized felbuzdulásaiban akár el is tűnhetett volna ez a tábla. Nem tudom, kiknek köszönhető, hogy eddig megúszta. És nagyon remélem, ez a jövőben is így lesz, ugyanis nincs ezen semmi szégyellni vagy titkolni való.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Famunkás vagy Famunkások

A Szolnok-Újvárosi víztorony tövében található emlékművel kapcsolatban nemcsak a cím tekintetében vagyok bizonytalan. Szerintem a felállításának az időpontja is kérdéses, illetve az is, hogy pontosan minek vagy kinek állít emléket. Nem gondoltam, hogy az az öt férfi ilyen rejtélyes.

Bujdosó Ácslegény

A levelek lehullásával ismét előbukkan majd a néhai 605-ös számú szakmunkásképző iskola udvarán immár 45 éve ácsorgó Ácslegény című szobor, így a József Attila útról is látható lesz az alkotó halála után egy évtizeddel Szolnokra került szobor.

Emlékmű, aminek tanítania (is) kell

A Hild téren, a "harangláb" melletti medence szélén áll 2018. április 18-a óta a Szolnoki Holokauszt emlékmű, ami lényegében két emléktábla és egy apró dombormű. Az emlékhely az első szolnoki zsidó templom közelében, az egykori gettó területén található. Talán nemcsak emlékeztet, de tanít is.

Hiányzó Örkény

Fél évszázaddal ezelőtt olyan színházi előadást láthatott a szolnoki színház közönsége, ami mindörökre megérdemli a világpremier jelzőt. A Macskajátékot író Örkény István nemcsak a Szigligeti "házi szerzője" volt, de családi kötődése révén szolnoki is. És éppen neki nincs szobra a városban.