2025.11.30. (vasárnap)

Régi tábla, eltűnt cégek

Régi tábla, eltűnt cégek

Dátum:

A Kolozsvári úti óvoda bejárati ajtaja mellett, véletlenül bukkantam erre az emléktáblára. Tökéletes fotót nem tudtam készíteni róla, de a tartalma miatt nem bírom megállni, hogy ne örökítsem meg. Elemezni és magyarázni való tábla.

A Kolozsvári úti óvoda bejárati ajtaja mellett, véletlenül bukkantam erre az emléktáblára. Tökéletes fotót nem tudtam készíteni róla, de a tartalma miatt nem bírom megállni, hogy ne örökítsem meg. Elemezni és magyarázni való tábla.

Maga a tábla nem egy klasszikus, kőből, műkőből vagy valami fémszerű anyagból készült emlékeztető, hanem olyan üvegből készült felirat, amiből emlékeim szerint, húsz-huszonöt évvel ezelőtt még nagyon sok volt a városban. Annak idején ilyen módon készített tábla jelölte a legtöbb közintézményt, hasonló volt anno a tanácsházákon, de még az autós iskola bejárata mellett is. Tehát a Kolozsvári úti óvoda bejárata mellett lévő tábla nem egy klasszikus emléktábla – bár dekoratívabb, mint a ma kötelezően előírt műanyag EU-projektekre emlékeztető tábla -, de nem is emiatt érdekes. Hanem a rajta lévő szöveg okán.

Egyrészt arról tudósít, hogy ez a ma is működő közintézmény a város fennállásának 900. évfordulójára épült. Rögtön rávághatnánk, hogy akkor 1975 az átadás éve, ám nagy szerencsénkre a tábla aljára dátum is került: 1974. március 1. Ebből pedig arra következtethetünk, hogy az egyébként tényleg 1975-ben tartott évfordulóra már jóval korábban elkezdett készülni a város. Másrészt azt is elárulja ez a tábla, hogy az akkori ünnepségek nemcsak üres szónoklatokból álltak, hanem a közjavára hasznos létesítmények avatásából is.

Mint korábban már megemlékeztem róla, a 900 éves évforduló környékén, Szolnokon, mai áron számítva, körülbelül 300-400 milliárd forintnyi – nagyjából 200-250 gyaloghíd ára – olyan nem termelő beruházás történt, ami a közjavát szolgálta. Számtalan lakás mellett üzletek, iskolák, óvodák, utak és még ki tudja mi minden épült. Abba most ne menjünk bele, hogy ez miként befolyásolta a városképet. Az viszont vitathatatlan tény, hogy a hirtelen nagyra duzzadt lakosság kiszolgálásában és életkörülményeinek javításában nagy lépéseket tett akkor a város. Ahogy azt is rögzíthetjük: az elmúlt húsz évben sok minden ment ezekből tönkre, vagy lett a közvagyonból magán vagyon.

Az óvodai emléktábla apropóján mindehhez gyorsan tegyük hozzá azt is, hogy ezekből a fejlesztésekből alaposan kivették a részüket a helyi cégek, illetve a szocialista brigádokba tömörített dolgozóik. Akik munkaidőben vagy azon túl, de leginkább a cég pénzén és eszközeivel járultak hozzá egy-egy létesítmény építéséhez, átadásához, csinosításához. Amint erre ez a tábla is utal: (a cégek) „dolgozóinak és a város lakosságának társadalmi összefogásával”.

A felsorolt cégeket ma már nem nagyon találnánk. Ezért részben a fiatalabban kedvéért emlékezzünk meg róluk. A MEZŐGÉP valamikor az ország egyik legjelentősebb mezőgazdasági gépgyártója volt, bálázói például az Alföld összes tábláján feltűntek. Egykor a Tószegi úton, a Cukorgyár után működött. Az ÁÉV az Állami Építőipari Vállalatot takarja, aminek nevéből következik tevékenysége. Méreteire azonban az Ady Endre út végén lévő egykori székháza – ma a Tisztiorvos hivatala -, illetve a kollégiumokká alakított Baross utcai és Tisza-parti munkásszállói utalhatnak. A Május 1 Ruhagyár szolnoki gyáregysége – ha jól tudom – a Rékasi úti laktanya mellett működött, nem kevés női munkaerőt felszippantva és a könnyűipari szakmunkásképzésnek is hátteret biztosítva. A TITÁSZ és a TIGÁZ még él a köznyelvben, bár már egyiknek sem ez a hivatalos neve. A Tiszántúli Áramszolgáltató ma az E-On része, a Tiszántúli Gázszolgáltató pedig az ENI cégcsoport tulajdona. A SZÖVTERV-vel már bajban vagyok, csak feltételezem, hogy a szövetkezetek tervező vállalata lehetett, azaz elsősorban TSZ-eknek és ÁFÉSZ-eknek tervezhettek. De talán ez az ovi is az ő munkájuk.

Van még egy fontos dolog, amiről szólni kell. A rendszerváltás óta eltelt két és fél évtized felbuzdulásaiban akár el is tűnhetett volna ez a tábla. Nem tudom, kiknek köszönhető, hogy eddig megúszta. És nagyon remélem, ez a jövőben is így lesz, ugyanis nincs ezen semmi szégyellni vagy titkolni való.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A küzdelem emlékhelye

Látszólag csak négy emléktábla meg egy régi faldarab. A valóságban azonban Szolnok legújabb kori történetének egyik fontos emlékhelye. Ráadásul nagyon jól kigondolva, ami miatt a város egyik legfontosabb turisztikai látványossága is lehetne. Szeretnünk kellene.

A világ egyetlen Baumhorn-szobra

A világ egyetlen Baumhorn Lipótot ábrázoló szobra Szolnokon áll, holott a magyar zsinagógaépítészet legkiemelkedőbb alakjaként tartják számon, templomai pedig szerte az egykori Monarchia területén megtalálhatóak. Simon Ferencnek köszönhetően 2005 óta figyeli szolnoki alkotását.

Kablay Lajos mellszobra

Lassan másfél évtizede áll a róla elnevezett téren Kablay Lajos posztumusz ezredes mellszobra. Bevallom, eddig nem sokat tudtam arról az emberről, aki lényegében 1956-ban megmentette Szolnokot a vérontástól és a jelentősebb pusztítástól. Igyekszem pótolni.

Mini Kárpát-medence királyfejjel

A Kárpát-medence Szolnokon is bejárható. Igaz, a Szolnok székhelyű megye helyén aprócska, Árpád-kori templom alaprajza emelkedik ki (az Alföldből). A templom végében pedig kétméteres oszlopon - talán - királyfej látható. Szolnoki Millenniumi emlékpark Somogyi Árpád szobrával.