Még át sem adták a képen látható házakat, talán még Várkonyiról el sem nevezték azt a teret, de képeslap már hirdette a fejlődő város, vagy a rendszer dicsőségét. Úgy négy évtizeddel ezelőtt.
Képeslapokat általában olyan ismert épületekről és tájakról szoktak készíteni, amelyek kedveltek, megmutatásra érdemesek, szépek vagy különlegesek. Egy éppen csak készülő, talán még nevet sem kapott térről és utcáról azonban csak a szocializmusban készítettek képeslapot, amint azt, ez a hetvenes évekből való példány is bizonyítja.
Ha jobban szemügyre vesszük a képet, látható, hogy a 18 emeletes és a mellette sorakozó négyszintesek is még üresek. A hetvenes évek elején volt már némi autóforgalom a városban, azonban a Ságvári Endre és a Szántó körutak kereszteződésében – világos nappal – egyetlen jármű sem közlekedik. Minden bizonnyal azért, mert az utakat még nem adták át a forgalomnak.
Hogy a kép pontosan mikor készülhetett, azt csak azok tudnák megmondani, akik emlékeznek arra, hogy az első lakók mikor költözhettek be ezekbe a házakba. A Zagyva túloldalán álló másik, az emlékezők szerint idősebb 18 emeletest 1970-ben, Lenin születésnapjának 100. évfordulóján adták át. Tehát ez a kép azt követően készült. Azonban az is biztos, hogy 1975 előtt, mert akkor már állt a város újabb büszkesége, a 24 emeletes a vasútállomásnál.
Miért gondolta valaki, hogy itt az Alföld közepén az emberek toronyházakban szeretnének lakni? Nem hinném, hogy a telekárak indokolták az égbe törést.
Két dolgot még érdemes észrevenni ezen a lapon. Az egyik, hogy a 18 emeleteshez illesztett szolgáltatóház nem egyidős a toronyházzal. Arra valamikor később lehetett pénz vagy igény. Illetve, ha benézünk a jobb oldalon álló négyemeletesek között, akkor az is jól látszik, hogy a Kodály Zoltán iskola is maximum tervasztalon létezhetett ekkoriban.
Ma már érdemes lenne erről a térről, ugyanebből a szögből képeslapot készíteni. Nem azért, mintha a világ sok táján tudnák, hogy hol áll ez az épület. Inkább azért, mert ez Szolnok egy jellegzetes pontja, és ha már így alakult: büszkék lehetnénk arra, hogy az országban mi rendelkezünk a legtöbb toronyházzal, ráadásul csak nekünk van három – falunyi lakossággal bíró -, máig lakott „felhőkarcolónk”.
