Természetesen tisztában vagyok a Kádár-kori reklámok értelmével, amikor minden további nélkül megjelenhetett olyan hirdetés, hogy „cipőt a cipőboltból”. Azonban azt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a nyolcvanas évekre az ilyen hirdetéseken már a szocialista világ is túllépett. Elég csak a Demján Sándor vezette Skálára, vagy néhány klasszikus Sas István reklámfilmre gondolni. Ráadásul a szocializmusban is el kellett juttatni a terméket a vevőhöz, vagy éppen fel kellett hívni a figyelmét egy szolgáltatásra vagy éppen új termékre. Szóval, a rendelkezésre álló reklámfelületeket lehetet hasznosan meg sután és feleslegesen is használni. Ennek az 1985-ben kiadott Szolnok térképnek a hátulján mindkettőre találunk példát.
A suta felhasználás díját egyértelműen a Szolnoki Tejipari Vállalat hirdetése vihetné el. Maga a cég már jó ideje nem létezik, egykori központja helyén ma lakóház áll a tárházzal szemben. Az itt látható semmitmondó hirdetése a légtelenített csomagolású sajtjaihoz próbál kedvet csinálni. Amiről megtudjuk, hogy gazdaságos a vékony szeletek miatt, a minőségét is két hétig megőrzi, sőt időt is spórol nekünk. Igaz, ez utóbbihoz azért hozzá tehették volna, hogy csak akkor, ha a termék egy önkiszolgáló boltban, a hűtőpultban van elhelyezve. Ami azért még Szolnokon sem volt általános 1985-ben.
Feltételezem, az úgynevezett lapka sajtokat próbálták itt reklámozni, bár márkanév nélkül ez elég furcsa. Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki bement egy ABC-áruházba vagy élelmiszerboltba – ahogy a hirdetés javasolja – és ott légtelenített csomagolású sajtot kezdett keresni. Arról nem is beszélve, hogy azért sajt és sajt között is van – és már akkor is volt – különbség.
Ne legyünk rosszindulatúak a három évtizeddel ezelőtti marketingszakemberekkel szemben. Valószínű, valaki szólt az állami vállalatnak, hogy volna itt egy új kiadvány, amit meg kellene kicsit támogatni. De nem ám csak úgy stikában, hanem korszerű módon, hirdetési felület megvásárlásával. Gondolom, ezek után senkit nem érdekelt, hogy milyen lesz a hirdetésre fordított pénz megtérülése.
A sutaság tekintetében nem sokkal jobb a korabeli Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat hirdetése sem. Ha nagyon megengedő akarnék lenni, akkor mondhatnám, hogy ez egy imázshirdetés, ami a VCSM márka alatt egységesen futó gyógy- és strandfürdőket hivatott eladni. Csakhogy emlékeim szerint 1985-ben a mi fejünkben nem VCSM standfürdők léteztek, hanem a Dami, a Tiszaliget, a Tisza. A Vegyiről, a MÁV-ról és a Cukorgyárról nem is beszélve, hiszen azoknak meg végképp nem volt közük a „víz és csatornához”. Mi a fenére volt jó azt tudni, hogy a VCSM fürdőiben a különböző beutaltak kezelését is elvégzik a masszázs, a pedikűr és a súlyfürdő mellett, ha az nem derült ki, hol is vannak ezek a strandok. Persze, gondolom, akkor is sokan rávágták, hogy hát azt mindenki tudja. Ám, akkor meg minek kellett pénzt kiadni a hirdetésért? Ráadásul, ha azt feltételezzük, hogy ezt a térképet a Szolnokra és a megyébe érkező turisták vásárolták meg, akkor akár értelmesen is fel lehetett volna használni ezt a felületet. Még hely is lett volna, mondjuk egy felsorolásra.
Ahogy egyébként a szintén ezen a térképen található Tiszatour hirdetés készítői megoldották. Ha még léteznének azok a hotelek, kempingek és fogadók, amelyeket itt feltüntettek, és kijavítanánk a még ötjegyű telefonszámokat, akár ma is működne ez a reklám.
De visszatérve a suta hirdetésekhez. A Tejipar és a VCSM hirdetéséhez hasonló – bár egy fokkal jobb – az Ideál (IKV) anyaga. A szlogen, „Aki keres, itt talál!” ma is megállná a helyét, ahogy az Ideál márkanév is. Persze csak ha tudjuk, hogy az ideális áruválaszték és vásárlási körülmények milyen termékekre és pontosan hol található áruházakra vonatkoznak. Mi, szolnokiak tudjuk, hogy az Ideál-IKV neve az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatból született, azonban ezen az 1985-ös reklámon ennek már nyoma sincs. Viszont ennek a hirdetésnek köszönhetően legalább kapnak a Szolnok térkép vásárolói egy egyszerűsített megye térképet is, így ha Karcagra vágytak, legalább megtudhatták, hogy az nagyjából merre van.
Nagy kedvencem az IBUSZ utazási iroda hirdetése. Ahhoz kétség nem férhet, hogy az IBUSZ-t mint márkát, ekkor már évtizedek óta ismerte mindenki, aki bármilyen szervezett utazásra akarta adni a fejét. Az azonban kicsit túlzás – pontosabban a mai szemmel nézve, nem megengedhető hirdetői magatartás -, hogy „Utazási ügyekben csak az IBUSZ!”. A nyolcvanas évek közepén ugyanis még legalább két másik, akár külföldi, akár nemzetközi utazásokat is szervező cég is működött Szolnokon. Az Expressz Ifjúsági Utazási Iroda és a Cooptourist. Ráadásul mindkettő az itt megjelölt – de turisták számára semmit sem jelentő – új helyen, az Árkád „üzletsoron” működött.
A térkép egyetlen, valódi reklámnak tekinthető anyaga a Szövtaxi hirdetése. A gyönyörű Zsiguli sziluett alatt ott vannak azok a fontos telefonszámok, amelyek a taxik rendeléséhez kellettek. Sőt, az is kiderült, hogy akár tehertaxival is szolgálhatott a cég. Amelynek ekkor már nemcsak a Volán Taxival kellett versenyre kelnie, hanem az 1984-től megjelenő magántaxisokkal is. Azaz biztosak lehetünk abban, hogy legalább ezt az egy reklámot valaki átgondolta azelőtt, hogy fizetett volna érte. 1985-ben, Szolnokon.
(NYÁRI ISMÉTLÉS. Ez az írás 2014. január 29-énjelent meg először.)
