2025.12.1. (hétfő)

Repül a csikk…

Repül a csikk…

Dátum:

Soha nem dohányoztam, és eddig alapvetően toleráns voltam azokkal, akiknek a cigi a szenvedélye. Az elmúlt hetekben azonban valami kezd bennem megváltozni. Talán azért, mert néhányszor a frászt hozták rám eldobott csikkekkel. Nem egyértelmű, hogy amit meggyújtunk, azt el is kell oltani?

A Tiszai hajósok terén jöttem keresztül valamelyik este, és egyszer csak, mint egy kutya kezdtem szaglászni. Először azt hittem, kellemes füstszagot érzek. Nocsak, itt a tavasz, valahol faszénen sütögetnek? Aztán a kellemes kezdett átmenni orrfacsaróba. Béna a szakács, odaégette a húst? Pár lépés, és már nemcsak a büdöset éreztem, hanem a lassan felszálló füstöt is láthattam. Hát persze, hétköznap este senki nem flekkenezik a város közepén, se jól, se rosszul! Viszont a kukába dobott csikk engedelmeskedett a fizika törvényeinek.

Nem sokkal korábban, vasárnap délután a belvárosban sétáltam. Ami attól lett hirtelen nem megszokott, hogy a házak fölött kékes-fehér füst kezdett gomolyogni. Nocsak, valaki a város közepén kezdett gazt égetni? Egy saroknyira már nemcsak a felszálló füstöt lehetett látni, hanem a jellegzetes tűzropogás is hallatszott. Ki az az őrült, aki az egymástól pár méterre lévő házak között tüzet rakott? Aztán még egy sarok, és már a kiabálás is hallatszott, hogy „emberek ég az utca”. Micsoda? Futás! Szerencsére nem az utca égett, csak egy utcai tuja. Ami bár kívülről üde zöld volt, a belseje az évek alatt szépen kiszáradt. Aztán egy arra járó dohányos gondolkodás nélkül beledobta az elszívott cigi véget, ami ugyancsak engedelmeskedett a fizika törvényeinek.

Szűk hónapja lehetett, hogy a Zagyvánál fagyiztunk. Talán nem csak mi láttuk, ahogy a Várkonyi téri tizennyolcemeletes egyik erkélyén felcsaptak a lángok. Dermesztő volt fagyival a kézben a narancssárga, emeletnyi lángokat, meg az egyre terebélyesedő fekete füstöt látni, miközben megszólaltak a szirénák. Hogy mi történt, nem tudom. Csak fórumokon olvastam, hogy talán a ház egyik magasabban lakója vélte jó ötletnek az el nem nyomott cigaretta csikket a saját erkélyéről ledobni. Repült a csikk… És egy másik erkélyen állt meg. A zuhanás meg nem eloltotta a csikk végét, hanem tovább hevítette. Már, ha jól emlékszem a fizika órán tanultakra.

Nem vagyok dohányos. Eddig toleráltam, ha valakinek ez a szenvedélye. Főleg, ha tőlem távol hódolt neki. Azt viszont már nehezen viselem, amikor égő csikkeket maguk után hagyó, ismeretlenné váló bagósok miatt gyulladnak ki kukák, fák, házak. Sőt, magas fokú primitívségnek tartottam eddig is, amikor valaki csak úgy eldobott – vagy a kocsi ablakán kidobott – egy csikket. Még úgy is, ha alaposan elnyomta. A csikk ugyanis szerintem olyan, mint a kutyaszar. Annak van hozzá köze, akié a kutya. Senki másnak. Márpedig ahogy a kutyaszar, úgy a csikk is összeszedhető. Pláne, ha az, aki összeszedi a maga csikkjét, talán azt is észreveszi: nem nyomta el rendesen. Égesse meg minden bagós a maga kezét, tenyerét, zsebét! Tanulja meg a fizika törvényeit! De ne gyújtsa ránk se a kukát, se az utcát, se a házat.

Ha lehet ilyet kérni… Először csak kedvesen…

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Így neveld a trollod!

Amikor még a kocsmák és a különböző aktívák meg értekezletek voltak a közösségi véleménynyilvánítás fórumai, nehezebb lehetett helyettünk megszólaló, véleményünket osztó illetve mások véleményét szapuló személyeket létrehozni. A net közösségi oldalain könnyebb. Látszólag!

Villogni jó?

A világ első közlekedési jelzőlámpáját 1868-ban helyezték üzembe. Magyarországon 1926-ban kezdett működni az első. Hogy Szolnokra mikor telepítettek először ilyet, nem tudom, szerintem legalább negyven éve. De hogy a működtetésük a mai napig gondot okoz, az biztos.

Szolnok, 1989. június 16.

Visszagondolva arra a negyedszázaddal ezelőtti péntekre, Szolnokról nézve, és inkább az érettségire koncentrálva, egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy miként jutottunk el Nagy Imréék újratemetéséig, az meg pláne nem, hogy milyen fordulat előtt áll az ország, és mi lesz június 16-a után.

Újra cián?

Egy szomszédos országban, tőlünk pár száz kilométerre hamarosan külszíni aranybányát nyithatnak. Mi köze ehhez Szolnoknak? Ha a termeléshez nélkülözhetetlen zagytározó soha nem sérül meg, akkor semmi. Ám, ha igen, akkor a gyerekeink csak a holt Tisza partján élhetnek majd.