A képen nem parkoló, hanem a Szapáry utcai buszmegálló látható. És persze nem buszok, hanem személyautók lettek megörökítve, amelyek között csak annyi a különbség, hogy az első csupán pár percre, a második néhány másodpercre, a harmadik pedig jóval hosszabb ideig várakozott ott. Szolnokon nincs már ebben semmi különös. Mondhatni, itt ez a természetes. Pár másodperccel a fotózás előtt a szabálytalankodók miatt egy csuklós busz nem fért be ebbe a megállóba. A sofőr mit tehetett? Elállta a Szapáry forgalmát. És a mögötte jövő autók? Hát így élünk mi Szolnokon.

Három hete egészen biztos, hogy ott parkol a Tabán mellett ez a betört szélvédőjű, rendszámától megfosztott KIA kisbusz. Hogy miért így kell megszabadulni egy kiszolgált járműtől, nem értem. Miként az sem, hogy ha valaki elvinné a roncstelpre, az ezzel lopást követne-e el. Vagy, hogy van-e, lenne-e dolga ezzel a ronccsal a rendőrségnek vagy a közterületeseknek? Mindenesetre nem túl szép látvány ott, ahol 90-100 éve még magyar festők örökítették meg Szolnokot. Változnak az idők, parkolnak a roncsok.

Klímaszorongás? Környezettudatosság? Globális felmelegedés? Környezetvédelem? A víz a legfőbb kincs? Vannak nagy szavaink és kifejezéseink, meg van a valóság. A valóság, ami mindig piciben, hétköznapiban, közvetlen közelről mutatja meg, hogy mennyire vesszük komolyan a világ problémáit. Amik a fejünkben nem nálunk jelentkeznek, nem velünk történnek, nem minket érintenek. Még. És addig így is lehet gondolkodni a vízről, a szemétről, a betonról.

Tényleg klassz ez a plakát? Valóban ilyeneknek kell a város utcáin virítaniuk? Persze, nem tehet róla senki. Hülyék mindig vannak. Akiket el kell viselni. Biztos?