Volt egyszer egy álom Szolnok új városközpontjáról. Volt ennek az álomnak egy képe, egy modern szállodáról. Aztán szétfoszlott az álom. Szolnok közepén viszont ott maradt ennek az álomnak nagyon sok nyoma és következménye. A tönkrement fényreklámmal, a pusztuló épülettel, a funkcióváltásból következő, száradó ruhákkal. Szolnok közepén járok, egyszer majd rád találok.

Nálam senki sem örül jobban a szolnoki kerékpárút fejlesztésnek. Azt is elfogadom: aki pénzt ad, némi reklámot vár cserébe. De hogy ezt a kis táblát így kellett beállítani a Hősök terére, képtelen vagyok elfogadni. Nem lehetett volna a sarokra, egy fa takarásába, egy közeli falra? Értelmetlen is, hisz itt olvashatatlan. De belepiszkít a tér képébe. Tényleg ennyire igénytelenek vagyunk és nem gondolkodunk?

Nem művészi koncepció. Szándékos vagy véletlen baleset. Elszenvedője egy Kossuth téri pad. Amire így már nem érdemes ráülni. És így már nem is pad. Hát mi? Szégyen. A város közepén.

Jó munkához idő kell, csak hát az időnek meg van egy hátulütője. A legjobb munkát is megeszi. A hét éve készülő, és 2023 végén készre jelentett, de még teljes egészében nem használható szolnoki várprojekt sajnos kiváló bizonyíték erre. Miközben egy része még csak készül, más részét már kikezdte az idő vasfoga. Például a torkolatnál lévő Délnyugati félbástya felirata már alig olvasható a rozsdától. Új év, új pótmunka? Vagy így marad?