Emlékeim szerint talán 1978-ban jártam először a MÁV strandon. Mi inkább Tiszaliget pártiak voltunk. A Dami is csak különös okok miatt jöhetett olykor szóba, a cukorgyárira és a vegyire meg csak kuriózumként tekintettünk. A MÁV strandra nem önként mentem először. Vittek. A mi iskolánk másodikos diákjai ugyanis kötelezően ott tanultak úszni. A lelátó alatti tanmedencében. Amit először csak annyira töltöttek fel vízzel, hogy leérjen a lábunk. Aztán meg teljesen, és nagyon menőnek számított, aki át merte úszni a ma már nem is tudom, milyen hosszúságú medencét. Bár ott tanultam meg úszni, később mégse voltam rendszeres MÁV strand látogató, de azért az elmúlt bő negyven évből kijönne néhány hét, amit ott hagytam.
Szolnok a fürdők városa. Jelenleg egyetlen stranddal. A tavaly októberben pár napra megnyitott, de igazán csak idén májusban beindult, vitathatatlanul szépen felújított MÁV-val. Ami elhelyezkedése és méretei miatt soha se lesz turistamágnes. Viszont jó szolgálatot tehet a Szolnokon és környékén élő 100-120 ezer embernek. Legalábbis a vizek, az úszás, a brügölés vagy a napozás szerelmeseinek, meg az úszni tanulóknak. Első friss MÁV strandos napomon jó volt látni, hogy nemcsak a Tiszaliget személyzete köszön vissza, de sok amott megszokott arc is: az iszonyatos csapkodással úszó ügyész úr, a kis szakállas, akivel mindig csak biccentünk egymásnak, de soha se beszélünk, vagy a végtelen türelmű Szilvi néni.
A világ strandjai sokféle látványt kínálnak. Van, amelyik egy folyó vagy tenger partján található, de olyan is akad, aminek a medencéjéből elképesztő panoráma nyílik hegyekre vagy völgyekre. Gyanítom, iparcsarnokok – a járműjavítóhoz hasonló építészeti remekek – tövében is található néhány. Ám olyan, amelyiket egy 125 éves ipari műemlék víztorony vigyáz, szerintem csak Szolnokon, a Véső úti sporttelepen van. Arról nem is beszélve, hogy a MÁV stand azon kevés helyek közé tartozik, amelynek közvetlen közelében egy a munka kezdetét és végét jelző duda is „szórakoztatja” a pihenőket és sportolókat.
Az immár több mint kilencven éves strand hosszú tetszhalott állapotból éledt újjá. Szerencsére nemcsak a kerítésén belül, de kívül is, így jelenleg elegendő parkoló, sőt, normális – azaz nem kerékgyilkos – bringatartó található a bejárata előtt. Mivel maga a strand nem túl nagy – a Tiszaligetinek talán a tizede, de az egykori Daminak is maximum a fele – a bejárat és az öltöző épülete is inkább szerény mintsem méretes. Jelenleg csak védettségi igazolvánnyal lehet belépni, ugyanakkor szolnokiként a napközbeni jegyet kedvezményesen lehet megvenni, délután öttől pedig eleve olcsóbb a belépő. És mint az első napon tapasztaltam, ha igény van rá, a csúszda még öt után is működik.) Belépőként egy „karórát” kapunk, ami nagyon trendi módon segít az öltözőben üres szekrényt találni, és egyszer talán pénztárcaként is funkcionál majd.
Előttem már sokan leírták, hogy a MÁV strand legnagyobb problémája – és ez így lesz még jó néhány évig – az árnyék hiánya. Lombos fa csak az egyik sarokban, ráadásul a kijelölt dohányzóhelyen található, egyébként maximum az üzemeltetők által kihelyezett napernyők alá húzódhatunk be. Így, aki hosszabb időt tervez a három medence partján eltölteni, az jól teszi, ha saját árnyékolót visz magával. Lesz elég hely a forrósággal és a medencékből kijövők klóros lábnyomával küzdő, zöldre törekvő pázsiton. De akár a nagymedencét körülvevő burkolt részen is.
A medencék egyébként kiválóak. Végre ismét lehet úszni Szolnokon. Bár a nagymedence egy-két sávval keskenyebb, mint a Tiszaligetben volt, de úgyse keresztbe akarok tempózni. A háromosztatúban kettő remek meleg vizes, amelyekből a dögönyözők sem hiányoznak. Sőt, az egyik fölött remek napernyők adnak árnyat. Az persze már csak részben múlik az üzemeltetőkön, hogy a gyerekmedence közönsége olykor összekeveredik a többi ücsörgős medencéjével, pedig jó lenne nyugodtan, fröcskölés vagy a víz alatti rugdosás nélkül ücsörögni a kellemes vízben. A gyermekek szabad szellemű nevelésére sokat adó szülőkkel pedig tényleg nem én szeretnék vitába keveredni.
Miként a Kék-Fehér vendéglő üzemeltetőivel sem, akik valamiért feladatuknak érzik a strandolók zenei ellátását is. Ami alapvetően problémás, hiszen nehéz lesz olyan zenét találni, ami mindenkinek tetszik. Sőt talán az is tolerálható, hogy néhányan a saját gondolataikat vagy a mellettük pihenők szavait szeretnék inkább hallgatni. Főleg, hogy a másra méretezett hangfalakból már néhány méter távolságban is vagy csak a basszus dörömbölése vagy csak a magas hangok csörömpölése hallatszik. Igaz, így lehet találgatni, hogy vajon mi is lehet a fagyislány kedvence. Bár jó lenne szólni, hogy nem neki és a kollégáinak kell a hangulatról gondoskodniuk. Magyarul, a saját zenei ízlésükkel nem kellene szennyezni a környezetet.
Bár azt mondom, ez legyen a legnagyobb baj. A megújult MÁV strand engem megvett kilóra. És nemcsak azért, mert jelenleg ez az egyetlen ilyen intézmény Szolnokon. Hanem mert a kis hibáktól eltekintve tökéletesen teljesíti azokat az elvárásokat, amelyekkel először odamentem. És így egy ideig valószínűleg MÁV strand párti leszek.
