Aki szombat vagy vasárnap kora reggel Szolnok belvárosában vagy a Tisza parton sétál, az óhatatlanul belebotlik – kis túlzással bokáig gázol – az előző esti társas együttlétek nyomaiba. Üres üvegek, megnyomorított fémpalackok, maradékban úszó ételes dobozok és mindenféle papírhulladék borítja a Szapáry utcát, a Tiszaparti sétányt és a környező mellékutcákat, sőt itt-ott a Kossuth teret is. Nincs ebben semmi újdonság. A blogSzolnokon lassan egy évtizede teszem szóvá ezeket az állapotokat, annak ellenére is, hogy az egyik helyi hatalmasság egy ilyen cikkem miatt próbált kirúgatni a munkahelyemről. De a szemét azóta is a helyén van.
Most nem mennék bele a Tisza partot tömegesen használó ifjúág nevelési, neveltetési kérdéseibe, mert a város más részeit járva nem nagyon van jogunk korosztályi alapon ítélkezni, hiszen rosszul állunk a példamutatással. Nem rugóznék a kuka használatának egyszerűségén sem, mert a szemétgyűjtő edényeket mindenki akkor használja, ha kellő közelségben vannak. Vessenek meg érte, de nem tartom életszerűnek, hogy egy-egy vidámabb estét bárki azzal zár, hogy „no, akkor szedjük össze a szemetünket és sétáljunk el a legközelebbi kukáig”. És már bocsánat, de számtalan olyan esemény, népünnepély, majális, meccs van, ami után senkinek nem jutna ilyesmi az eszébe. Mert mindenki sejti, hogy a buli után majd jönnek a takarítók. Nem hobbiból, hanem mert ezért fizetik őket. Nem valakinek a zsebéből, hanem a jegyárába vagy az adóba belekalkulálva.
Mindezt csak azért bátorkodom ismét leírni, mert a hétvégén reggelente tapasztalt állapotok sem a tömegesen kihelyezett sárga kukáktól, sem a fiatalos kampányoktól, sem a folyamatosan megosztott, bosszankodó FB posztoktól nem fognak megszűnni vagy megváltozni. Szerintem nincs más megoldás, mint a takarítás. Igen, szombat és vasárnap kora hajnalban, hogy mire az adófizető polgár felébred, és mondjuk, a pékségbe vagy futni indul, rendet találjon, miként az is, aki hétvégén turistaként vetődik Szolnokra.
Bocsánat, de senki se jöjjön azzal, hogy na, de ki fizeti ezt meg! Én meg Ön, meg mi, szolnokiak. Merthogy a Tisza parton szórakozó fiatalok és kevésbé fiatalok is szolnokiak, sőt lehet, hogy ők maguk is adófizetők, vagy a szüleik azok, és az adójukért cserébe joggal várnak el szolgáltatásokat. Félek, hogy sokuk számára ez lenne az egyetlen közösségi tevékenységhez kapcsolódó szolgáltatás, amit a városnak kellene fedeznie, mert az intézményrendszert nincs okuk használni. Tudomásul kellene venni, ha nekik a Tisza parton jó, akkor nekünk meg az a dolgunk, hogy ott normális körülmények között érezhessék jól magukat.
Évekkel ezelőtt leírtam, hogy a vízirendőrség és a Tisza szálló közötti partszakaszt minden hétvégén „buli negyeddé” változtatnám, ahol nemcsak folyamatos takarítás, de free wifi, diszkrét biztonsági szolgálat, street food büfék, sőt vécék várják a partra látogatókat. És itt a vécére különösen felhívnám a figyelmet. Mert az egy dolog, hogy a több órás találkozók után mekkora szemét marad, de vajon ennyi idő alatt ki, hol könnyít magán? A Tiszaparti sétány népe nem ellenség, hanem a gyerekeink vagy mi magunk! Nem lehetne a számonkérések helyett esetleg valóban szolgáltatni nekik. Már csak azért is, mert többségük ezekre az estékre fog emlékezni, amikor évtizedek múlva felidézi, milyen is volt Szolnokon fiatalnak lenni.
