– Mi mindenről kellett lemondani a koronavírus miatt a RepTárban?
– Erre az évre is nagy terveink voltak. Az egyik legnagyobb dobás lehetett volna, hogy a július végéig nálunk vendégeskedő második világháborús, német Messerschmitt 109-cel szembe, az annak idején, a másik oldalon harcoló Spitfire repülőt állítunk ki. Erről még nem tettünk le teljesen, hisz a Messer óriási sikernek bizonyult. Azt sajnos már nem tudtuk lemérni, hogy az év elejei látogatószám növekedés csak ennek, avagy az elmúlt évek munkájának is volt-e köszönhető. Az azonban biztos, hogy a februári hétvégéink, látogatók tekintetében, erősebbek voltak, mint az előző évek nyári időszakai. Mindent összevetve, nagyon jól indult ez az év, és úgy tűnt, erős 2020-unk lesz. Rengeteg rendezvényfoglalásunk volt tavaszra, nagyon sok csoportos bejelentkezésünk, amiket sajnos mind le kellett mondanunk, ahogy a nyári nagy koncertet és a RepTári Pikniket is.
– Számszerűsíthető már, hogy milyen veszteséget hozott az elmúlt két hónap.
– A tulajdonos önkormányzattal és polgármester úrral is abban maradtunk, hogy a járvány miatt máshová kerül a fókusz, és a legfontosabb a humánerőforrás megtartása. Tudomásul kellett venni, hogy ez az éve nagyjából elúszott. Ha holnap visszaállna az eredeti rend, már akkor is nagyjából a saját bevételeink 20%-át elvesztettük.
– Május 15-én részlegesen kinyit a RepTár. De mi történt az elmúlt két hónapban a Szolnoki Repülőmúzeumban?
– Mi is csak látszólag voltunk zárva, hiszen ez egy 65 ezer négyzetméteres intézmény, amit akkor is karban kell tartani, ha nincs látogató. Mivel több alvállalkozó szolgáltatásáról is lemondtunk, sok mindent mi magunk végeztünk el, például a főnyírást, a kertészkedést vagy éppen a gépek esedékes nagytakarítását. Ezt egyfajta csapatépítésnek is tekintettük. És persze voltak olyan munkák, amelyekre igazán most jutott időnk, például a digitalizálás vagy a múzeumpedagógia területén. Bár nem volt látogatónk, bevételünk, azért a huszonnégy kollégának bőven akadt dolga a március 13-ai bezárás óta is.
– Mit jelent a pénteki részleges nyitás?
– A vidéki szabadtéri múzeumok már kinyithatnak, és bár nálunk akkor kapja meg a látogató a komplex élményt, ha a zárt helyekre is bemehet, úgy éreztük, legalább a kinti részeket nekünk is meg kell nyitnunk. Ezt még nem is újranyitásként kommunikáljuk, inkább a nyitás első ütemeként, amikor sétálójeggyel a múzeum szabadtéri részeit már fel lehet keresni. Igazából, ettől az első időszaktól is függ a nyitás további üteme. Látnunk kell, hogy mennyire szabálykövetőek az emberek, mi mennyire tudjuk az óvintézkedéseket betartani. Ha működik, ha érzékelhető lesz a fegyelem, akkor idővel a hangár és az indóház is kinyithat. Addig azon dolgozunk, hogy például a moziban, a szimulátoroknál és a többi speciális eszköznél hogyan tudjuk megoldani a gördülékeny fertőtlenítést.
– Vannak elvárások a látogatószámot illetően?
– Nekünk, akik itt dolgozunk, lelkileg fontos, hogy ha csak részlegesen is, de végre vissza tudunk térni ahhoz, amit szeretünk csinálni. Persze nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy vajon ebben a két hónapban a múzeumokra is annyira kiéheztek-e az emberek, mint mondjuk a svéd bútoráruházra.
– Hogyan tovább? Mi lesz így az év hátralévő részével?
– Most az a legfontosabb, hogy az előírásokat betartva, legalább részlegesen működhessünk. Nagyon remélem, hogy szép lassan visszatérhetünk a régi rendhez is. A nálunk rendezvényeket tartani akaró cégek már folyamatosan foglalják az őszi időpontokat, tehát úgy tűnik, mások is optimisták. Dolgozunk azon, hogy a Messer július vége helyett legalább augusztus végéig Szolnokon maradhasson, és a korábban említett Spitfire is eljusson hozzánk. Viszont az idei nagyrendezvényeket elengedtük. Nemcsak a járványveszély, de a támogatók miatt is. Be kell látni, hogy amikor a cégek életben maradása, a munkahelyek megtartása a cél, nem kopogtathatunk náluk támogatásért. Viszont reménykedünk abban, hogy jövőre sokkal nagyobb attrakciókkal pótolhatjuk mindazt, ami idén elmaradt.
