2025.10.14. (kedd)

Szatyrom a vásárlóké

Szatyrom a vásárlóké

Dátum:

Egy letűnt kor emlékei. Néhány év múlva talán már semmi ehhez hasonlót nem lehet használni. Ám ezek a harminc-negyven éves szatyrok akkor is léteznek majd, amikor már senki sem fog emlékezni a velük reklámozott cégekre, és a szolnoki üzleteiknek sem lesz nyoma.

Jó lenne tudni, mikor került forgalomba Magyarországon az első, bármilyen üzlet vagy termék logójával ellátott nejlonszatyor. Mivel maga a találmány nem sokkal a második világháború előtt lett az ipar számára is vállalható, nálunk pedig csak a második ötéves terv idején (1960-65) határozták el a polietilén tömeges gyártását, feltételezhetjük, hogy ez első ilyen, magyar szatyor a hatvanas években készülhetett.

A magam részéről úgy tippelem, hogy a legvidámabb barakk kiépítésébe belekezdő Kádár-korhoz, a fogyasztás felpörgetéséhez, azaz ez első nagy áruházak megszületéséhez kapcsolódhat a megjelenésük. Mindebből pedig az is következhet, hogy Szolnokon is legkorábban a hatvanas évek végén kerülhettek a boltokba ezek a műanyagok. Tömegesen pedig a nagy márkák – Centrum, Skála, Domus – városi megjelenésével terjedhettek el a hetvenes években. Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy az én gyerekkoromnak – mondjuk a hetvenes évek végétől – meghatározó termékei a színes, emblémás, műanyagtasakok.

Amelyek nemhogy egyszer használatosak, de szinte örök életűek voltak. A vásárláskor kapott egy-egy ilyen, a mainál jóval keményebb, vastagabb, tartósabb műanyagból készült szatyrokra úgy vigyáztunk, mint valami kincsre. És pakoltunk bele mindent utazásnál, kirándulásnál, iskolában, a végén pedig a kertben, a kamrában, legutolsó stádiumukban pedig a majd jó lest még valamire cuccok tárolásánál. Elnyűhetetlenek voltak. Míg mai utódaikat maximum kétszer használjuk, ezeket a „békebeli” darabokat éveken át, több tucatszor is elő lehetett venni. Az igazi újrahasznosítók pedig az utolsó utáni stádiumukban lábtörlőt varázsoltak belőlük. De akadtak gyűjtők is, akik úgy rakosgatták ezeket a reklámtermékeket, mint mások a kártyanaptárokat.

A jellegzetesen narancssárga, fekete emblémás Centrum-szatyor akár már a hatvanas években is felbukkanhatott Szolnokon. Bár inkább azt tippelném, hogy az új városközpontban, a Vízügyi székház és a Pártház közé épített Szolnoki Centrum Áruház megnyitásakor árasztotta el a várost. Volt belőle többfajta méretű, sőt alkalmai – például karácsonyi vagy nyári vásáros – kiadású. Mindenesetre csak módjával osztogatták az eladók, s nagy királynak számított, aki tudott szerezni egy tucat, még soha nem használtat belőlük.

A kicsit bonyolultabb grafikával, már két színnel – piros és kék – operáló skálás szatyrok szolnoki felbukkanása 1979-től, a Skála Tiszavidék Áruház megnyitásától valószínűsíthető. Akkortól ösztönözte a szolnokiakat is vásárlásra a Skála Kópé, akinek ugye a szíve mindig a vásárlóké volt. Hazavihető formában leginkább ezeken a műanyag szatyrokon, amelyekből annyiféle készült a Skála-lánc berkein belül, hogy szerintem ma sincs senki, aki fel tudná ezeket sorolni, netán bemutatni. Merthogy a vidéki Skáláknak éppúgy volt saját kiadásuk, miként a különböző akciós időszakoknak.

Talán nem túlzás azt gondolni, hogy a nagy láncok szolnoki megjelenésére és új reklámtermékeikre a szocialista keretek között is versenyre kényszerülő, helyi üzleteknek is reagálniuk kellett. Amit a mellékelt Ideál Kereskedelmi Vállalat (IKV) logós szatyor is bizonyít. Amikhez ráadásul jóval több helyen lehetett hozzájutni, mint a skálás vagy centrumos konkurensekéhez, hiszen számtalan IKV üzlet volt a városban. Amelyek ugyanezt a sárga alapon piros logós szatyrokat osztogatták, ha náluk vásároltunk cipőt, ruhát, porcelánt vagy éppen alkatrészt.

Bár környezetszennyező és a jövőt károsító termékekről van szó, nem tudom megtagadni őket. Mert lenyomatai egy kornak. És köszönöm, hogy a blogSzolnok egyik lelkes olvasója nekem adta ezt a kis gyűjteményt!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

60 gyertya

Hossza 189,14, szélessége 14 méter. Elvileg az első állandó Tisza-híd elkészülte után 400 évvel avatták fel, a valóságban a jubileumi esztendő után 13 nappal. A harmadik vasbeton szerkezetű műtárgy ezen a helyen, elődei 33 és 16 évet éltek meg. A neve nincs szolnoki, belvárosi híd éppen 60 éves.

Szolnok EKF

Megmelengeti a szívemet a város nevéhez kapcsolt rövidítés. És úgy látom, az utóbbi időben sokaknak megmozgatta a fantáziáját, sőt egyre gyakrabban úgy beszélnek, mintha Szolnok már elnyerte volna az Európa Kulturális Főváros címet. Mielőtt kampány témává silányítjuk az ügyet, beszéljünk róla!

Állandósághoz idomulni

"Ez az a hely, ahol semmi se változik/Ez az a hely, ahol áll az idő". Dúdolhatjuk a "ház" szót "helyre" cserélve Koncz Zsuzsa slágerét a szolnoki vasútállomás előtti parkolókat nézve. Állandó, hogy olykor rendőrök büntetik a Szolnok ABC előtt tilosban parkolókat. Holott ez nem hoz változást.

bSZ2011: Egyetlen bauhaus

A maga nemében egyedülálló épület Szolnokon. Lassan kilencven éve áll a Baross úton, mégis alig találni róla fotókat. Úgy tűnik, évtizedek óta csak használjuk - szerencsére arra, aminek eredetileg épült -, és ritkán csodálkozunk rá szépségére. A nagypostánk.