2025.10.13. (hétfő)

Száz éve a Szapáry vége

Száz éve a Szapáry vége

Dátum:

A Szapáry út végén pózoló fehér ruhás hölgyet valamikor száz évvel ezelőtt fotózhatták le az utca közepén állva. A kép igazi érdekessége azonban nem ő, hanem azok az évszázados képeslapon megörökített házak, amelyek egy kivételével a mai napig állnak.

A Szapáry út végén pózoló fehér ruhás hölgyet valamikor száz évvel ezelőtt fotózhatták le az utca közepén állva. A kép igazi érdekessége azonban nem ő, hanem azok az évszázados képeslapon megörökített házak, amelyek egy kivételével a mai napig állnak.

A festett képeslap bal szélén álló, vörös festésű házban ma a Stock Pub 1927 nevű szórakozóhely üzemel, és úgy tűnik, száz év alatt sem sokat változott az épület külleme. Hogy pontosan mikor épült, nem tudom, csak azt biztos, hogy a képeslap 1917-es megjelenése előtt.

Mellette, a Sóház utca sarkán egy jóval szerényebb, pince nélküli házat látunk, amelynek a helyén ma egy, a hatvanas években felhúzott, emeletes kockaház áll. Más képeslapok alapján úgy gondolom, hogy az itt látható pici sarki házikó már az előző századfordulón is megvolt, és minden bizonnyal a Zsinagóga 1899-es átadása előtt is állt már. Hogy mikor tűnt el, nem tudom. A Papp-szanatóriumot szemből ábrázoló, 1930-as képeslapok alapján úgy tippelném, hogy annak építésekor bonthatták le. Hogy aztán a szanatórium tulajdonosának és funkciójának változásával együtt, két-három évtizeddel később a ma is ott látható bérházak kerüljenek a kert helyére.

A képeslap középpontjában a Barta palota áll. Eddig számomra nem derült ki, hogy ki is volt az a bizonyos Barta, akiről a nevét kapta, illetve, az sem, hogy pontosan mikor épült ez az egyébként tetszetős bárház. Ugyancsak más képeslapok alapján vagyok biztos abban, hogy 1899 után és 1914 előtt kellett felépülnie, hiszen vannak olyan, a Zsinagógát már készen ábrázoló lapok, amelyekről még hiányzik, illetve látható olyan lapokon, amelyeken a közeli Polgári Leányiskola még nincs rajta. Az azonban biztos, hogy építtetője a Szapáry út és a környék fejlődésére számíthatott, ha a bérházát nem a Kossuth út környékére, vagy az utca felsőbb részére építette.

Személyes emlékek csak annyiban fűznek ehhez az épülethez, hogy a nyolcvanas évek végén mindig fájt a szívem a város egyik leglepusztultabb palotájáért, amit később valakiknek sikerült igényesen megmenteni. Az épületről annyi legenda kering még, hogy az ötvenes években ÁVH iskola működött benne.

Mögötte ugyancsak áll már az a kétszintes épület, amely ma sárgára festve a Tiszai hajósok terének legrosszabb állapotban lévő háza. Illetve szintén látható ezen az 1917-es képeslapon a tér legöregebb épülete is, amelyben ma két étterem üzemel.

Hogy a hölgyet ki és miért állította a Szapáry út közepére, nem tudjuk. Mindenesetre fehér cipőjének és hosszú szoknyájának nem tehetett jót a láthatóan poros út.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Vége a piacnak

Valamikor 1906-ban vagy 1907-ben lehetett az a piaci nap, aminek a végén, a Steiner-házból valaki megörökítette Szolnok főterét. A városháza előtt zsákokkal megrakott szekerek, a mai könyvtár oldalában szétrakott kosarak. De már macskaköves az út, van közvilágítás és hirdetőoszlop is.

„Pláza” a közházban

Közismert, hogy Szolnok a megyeszékhelyhez méltó városházát kölcsönből építette 1882-84 között. A hitel visszafizetése pedig az épület földszintjén sorakozó üzletek bérleti díjából történt. A mellékelt képeslap azt is igazolja, hogy jó befektetés volt egykor a Kossuth téren üzletet működtetni, hisz akadt olyan, amelyik évtizedekig működött Szolnok egyik "plázájában".

Bontás és építés

Nem lehetett okuk panaszra a helyi építőipari cégeknek 1975-ben, hiszen ahogy a mellékelt képen is látszik, éppen befejezéséhez közeledett a vízügyi székház építése, és hamarosan indult a Kossuth tér utoljára felhúzott irodaházának beruházása.

Templomunk a háborúban

Amikor Meszlényi Imre postára adta ezt a szolnoki képeslapot, talán még nem tudta, hogy a második világháború első nagy felvonása éppen véget ért. És úgy tűnik, a legkevésbé sem izgatta, hogy Szolnok legrégebbi épületét ábrázoló fotóval üzenhet haza, hiszen az sokkal fontosabb volt számára, hogy hamarosan hat nap szabadságot kap.