2025.11.30. (vasárnap)

Szerethető haderő

Szerethető haderő

Dátum:

Negyedével kevesebb zenekar, legalább ugyanennyivel kisebb nézőszám, holott a műsor ugyanolyan szórakoztató volt, mint az előző években. A város napjához kapcsolódón rendezték meg a Magyar Honvédség legszórakoztatóbb csapatainak fesztiválját Szolnokon.

Bevallom, pacifista vagyok, ám a katonazenét és a klasszikus katonai zenekarokat nagyon szeretem. A hangzás, a hangszerek, a repertoár és a rendezettség okán. Ezért is várom minden évben a Szolnoki Regionális Katonazenekari Fesztivált, amikor a Kossuth téren masíroznak, egyhelyben állnak vagy éppen bohóckodva táncolnak a honvédség még megmaradt helyőrségi zenekarai.

Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy ez egyfajta kárpótlás is a szolnokiaknak, akik évközben sokszor tűrik megadással a fejük fölött köröző helikoptereket, vagy éppen az elhúzó Gripeneket. Másrészt az is rendszeresen eszembe jut, hogy anyagilag jól ellátott hadseregünk talán egyetlen világszínvonalú haderőnemét láthatjuk ilyenkor. Azokat a katonákat, akikről ráadásul nem a fegyverropogás és a félelem, hanem a mosoly juthat eszünkbe.

Tavaly még négy zenekar szórakoztatta a szolnoki közönséget, idén viszont már csak három. Remélem, nem a zenekaroknál kezdték a haderőreform újabb nekibuzdulását, csupán arról van szó, hogy a negyedik csapatnak szeptemberre elfogyott a túlóra- vagy a benzinpénze. A csökkenő létszámot látva pedig, szívem szerint, azt is idetűzném, hogy el a kezekkel a katonazenekaroktól, mert ők az egyetlenek, akik miatt hajlandó vagyok az adómból a honvédségre áldozni. (Ez persze csak részben igaz. Van még olyan része a honvédségnek, akikre nem sajnálom a pénzt.)

A dísztribünön is mintha kevesebben ültek volna. Persze, nem választási év van, nincs szolnoki kötődésű nagyember a minisztériumban se. És az is lehet, hogy a haderőreform végre elérte a tiszti kart, és mára tényleg belőlük van kevesebb.

Azt azonban kifejezetten sajnálom, hogy a korábbiaknál jóval kisebb volt a nézősereg. Tavaly például elő nem fordulhatott, hogy szinte bárhol a zenekaroknak fenntartott terület szélére állhatok, vagy a Kossuth tér hűvös oldalában üres székeket találhattam volna műsor közben. Igaz, nehezen tudom megérteni, hogy a szolnoki katonazenekari fesztivál, miért csak a szolnoki közönséget célozza meg. Forgatok néhány – nem Szolnokon megjelenő – lapot, de vagy elkerülte a figyelmemet, vagy tényleg nem tudunk bekerülni a dödölle, lekvár, bogyó és egyéb fesztiválok közé. Pedig egy katonaváros mi mással csábíthatna turistákat, mint a civileknek szóló, látványos katonai eseményekkel.

Még akkor se bánnám, ha ezzel megpróbálkozna a város vagy a honvédség, ha netán a következő évben be se férnék a Kossuth térre.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Nem kérdezünk, hurkot kötünk!

Nem baleset-megelőzési célból írok a Dózsa György és az Arany János utcák egyirányúságának a megfordításáról. Sokkal inkább azért, mert ez újra egy olyan eset, amikor valakik nekünk akarnak jót, csak bennünket felejtettek el megkérdezni. Persze, ez nem példa nélküli Szolnokon.

Majd, ha az első sorokban

Terjed az interneten egy fotó a portugál államfőről, amint éppen magányosan sorban áll egy szupermarketban. Meg egy másik, egy vonatra váró nőről, aki állítólag a svéd munkaügyi miniszter. Én is találtam egy fotót, egy szolnokit, amin a város képviselői ülnek egy rendezvényen az első sorban.

Parkolni muszáj. Az utcán?

Szolnokot ritkán látó ismerőstől kérdeztem, mi gondol a városról. Az mondta szép, csak nem érti, miért parkolnak mindenütt autók. Ezt eddig észre se vettem. Pár napra rá meg azt olvastam, hogy egy holland kisváros felszámolja a parkolóit. Parkokat létesít a helyükön. Beindult az agyam.

A kölcsönkapott magyar kultúra

Gyerekként nem sejtettem, hogy mire felnövök, a rádióból reggelente azt üvöltik: Kuki show. Igaz, akkoriban még nem ünnepeltük a Magyar Kultúra Napját. Félek, ha nem kapjuk össze magunkat, az unokáim durvább üvöltözések mellett indíthatják a napjaikat. És nagyon más lesz a magyar kultúra.