Szinte még minden új volt a Szapáry úton, amikor az ehhez a laphoz használt fotó készült. Vagy legfeljebb húsz éves. Az az épület is, aminek emeletéről a képet lőtte az ismeretlen fotós, hogy abból Gettler József hírlap előfizetési irodája anzikszot csináljon, amit egy cseh katona postázott.
Lehet, hogy az első világháború második évének tavaszán készült a szolnoki Szapáry útról ez a felvétel. Mivel az ismeretlen cseh katona – pontosabban a még létező Monarchia K. und K. hadseregének bakája – 1915. június 11-én adta Szolnokon postára hosszú üzenetét, legkésőbb annak az évnek az első hónapjaiban készülhetett ez a képeslappá lett fotó. Kicsit jobban megnézve a felvételt persze azt is mondhatjuk, hogy legfeljebb a háború előtt két tavasszal dolgozhatott a fényképész, hiszen a jobb oldalon már mai formájában látjuk a Kádár – fiatalabbaknak Tünde – cukrászda szecessziós épületét. Ennek emeleti bővítménye pedig 1912-ben készült el, tehát legfeljebb még 1913 vagy 1914 tavaszán születhetett ez a – árnyékok alapján – délelőtti felvétel.
Szolnok épülő, szépülő korzójáról, aminek szinte minden jelentős épülete e fotó születése előtti két évtizedben készült. Kezdjük azzal a házzal, aminek az emeletéről a fotós dolgozott. Az volt a Kereskedelmi Bank szecessziós épülete, ami lezárta a Szapáry utat és 1907-től a hatvanas évekig állt nagyjából a mai Boldog Sándor István út négysávos aszfaltja helyén. Jobbra a Kindlovits-bazár, ami valamikor a XIX. század végén készülhetett el, és miközben emeletén elegáns lakások sorakoztak, földszintjén a Baross utca felől patika, ruházati áruház, a Szapáryn pedig Caro László és Farkas Lajos üzletei működtek. Ez utóbbi az épület végén, a fal síkjából kiugró, fából készült portál mögött, amilyenből mára egyetlen egy sem maradt Szolnokon.
A Kádár cukrászda épületét már említettem, hogy 1912-ben nyerte el mai formáját, amikor az addigi földszintes épületre emelet, gyönyörű tető és szecessziós homlokzat került. Minden bizonnyal azért, mert addigra már annyira jól mehetett Kádáréknak, hogy bővíteni, befektetni mertek. Az épület pincéjében a cukrászműhely, földszintjén maga az eladótér, emeletén pedig lakások és Szigeti Henrik napfényműterme kapott helyet, legalább is a fotózás idején. Szigeti üzletének egyébként ugyanolyan díszes, a fal síkjából kiugró portálja volt, mint szomszédjának. A képet nézegetve érdemes azt is észrevenni, hogy nemcsak a Kádár, de a Nemzeti nagyszálló előtt is elegáns utcai terasz nyúlt ki a korzóra, ebben a formában talán egyetlenek a korabeli belvárosban.
A Kádár után egy földszintes épület látható, amiben étterem működött, majd következik az utca első emeletes háza, az Ipartestület épülete. Utána pedig az ekkor még szintén alig húsz éves Nemzeti nagyszállót látjuk, ami a maga 32 szobájával, báltermével, éttermével és kávézójával a kor luxusát jelentette. A következő telken, a néhai Sütő köz sarkán ekkor még földszintes épület állt, hiszen a Czinóber-ház majd csak a háború után került oda. Viszont áll már a volt rendőrség, illetve a bárpalota a Tisza felé, amelyek ebben a sorrendben készültek el még 1907 körül.
Az utca végén láthatjuk az 1899-ben épült Zsinagógát, a Sóház utca sarkán pedig az 1912-ben átadott Barta-palotát. Ekkor ezek még a Szapáry utca végén álltak, hiszen majd csak a háború után lesz ott egy önálló tér, előbb a román uralkodó felesége, majd Sisi után Erzsébet királynéról elnevezve. A Szapáry eredetileg páros oldalából ezen a felvételen sajnos nem sokat látunk, de mivel ezekben az időkben rengeteg kép készült a szolnoki korzóról, tudjuk, hogy a többnyire még földszintes házak között néhány emeletes polgárház is megjelent, sőt 1907 óta a Szolnoki Hitelbank első épülete is itt állt. Ez egyébként látszik is a bal szélén, de nem keverendő össze a ma részben ugyanezen a telken álló „nagy OTP”-vel.
A korábbi képeslapokat nézegetve még két dolgot állapíthatunk meg. Egyrészt, hogy az utca teljes szélességű burkolása nem sokkal a fotózás előtt történhetett meg, így eltűntek a járdák melletti vízelvezető árkok – földalatti csatorna vehette át a helyüket -, és a macskakövek is. Másrészt, összefüggésben a burkolással, a századforduló óta itt növekedő fákat kivágták, és csak a kép készítésével egy időben történhetett az új csemeték ültetése. A korábbi években emeletig érő fák sorakoztak a Szapáryn, míg itt némelyik fának kihagyott hely is üresen áll. De hát a fejlődésnek régen is voltak áldozatai.
