Szolnok első írásos említésének 900. évfordulójához – ez maradt meg úgy a köztudatban, hogy Szolnok 900 éves -, egyben „hazánk felszabadulásának” 30 éves jubileumához nagyon sok beruházást, illetve átadást időzítettek 1975-ben. Ehhez persze először az kellett, hogy valamikor a hatvanas években valakik eldöntsék, a város megünnepeli ezt az évfordulót. Ez nem volt példanélküli akkoriban az országban, hiszen több megyeszékhely és fejlődő nagyváros keresett magának hasonló jubileumokat. Másrészt az sem ártott, hogy legyen elegendő ünnepelhető beruházás az adott évfordulón, amiben Szolnok messze kiemelkedett a többi, hasonló ünnepségre készülő település közül. Nálunk ugyanis lényegében a hatvanas évek elejétől egy sor nagyjelentőségű és elodázhatatlan beruházás zajlott, amelyek közül több, éppen 1975-re készült el. Közülük pedig sok a korabeli propagandistáknak köszönhetően a Szolnok 900 jubileumhoz kötődően maradt meg a kollektív emlékezetben. Legyen szó a valóban 1975-ben átadott Jubileum téri toronyházról, a vasútállomásról, a Domusról, a Szövetségről, vagy éppen a „kicsit” megcsúszó Szolnok ABC-ről, VOKE-ról vagy éppen a Centrumról. Tény, hogy a Szolnok 900 köré csoportosított beruházások alapjaiban alakították át a várost, az ezekre elköltött állami, tanácsi és vállalati kiadások összege pedig mai áron akár százmilliárdokra is rúgna.
Tény, hogy az egyik legnagyobb beruházás a szolnoki vasútállomás rekonstrukciója volt, aminek tervei – mint Szikszai Mihály levéltáros idevágó kutatásaiból tudható – már 1954-re elkészültek. Az építkezés 1956. január 11-én el is indult, azonban az októberi események után mindez megakadt, és majd csak 1963-ban ugrottak újra neki. A beruházás első ütemében, 1963 és 1968 között az új rendezőpályaudvar készült el, majd 1969-ben megkezdődött a Pfaff-féle felvételi épület helyére tervezett új utascsarnok építése. A Schellner Vilmos tervei alapján készült, 1300 négyzetméter alapterületű csarnokkal bíró épület 1975-re készült el, és ünnepélyes átadását a 25. Vasutasnaphoz időzítették.
A Szolnok 900-as évfordulóhoz kapcsolódó gyűjteményem egyik új darabja az 1975. július 12-ei eseményre szóló, három elemből álló, sárga kartonra arany és piros betűkkel nyomott A6-os méretű meghívó. A kisnyomtatvány egyik rövidebb oldalán meghajtott, a MÁV logójával megnyomott, ragasztott kis fülből és a fülbe helyezhető két darab, oldalukon hullámosra vágott meghívóból áll. Az nem teljesen világos, hogy a tok fedlapján miért 1975. július 13-a szerepel. Talán nemcsak Szolnokon használták ezt a „borítót”, hanem más, a 25. Vasutasnaphoz kapcsolódó MÁV, központi rendezvény esetében is. A tok belső, felső oldalán Juhász Ferenc Kinek karja van című versét idézik, ami újabb kérdést vet fel. Juhász Ferencnek ugyanis ilyen című verse nincs, a kinyomtatott négy sorból három azonban megtalálható a Te ekével, te kalapáccsal, tollal című művében. Így kérdés, hogy valaki a nyomdában emlékezett rosszul Juhász Ferenc munkájára, avagy a költő igazította át sorait a MÁV kérésére. Ez számomra legalább akkor kérdés, mint hogy miért került a tok belsejébe a Magyar Posta Magyar festők bélyegsorozatának Lotz Károly Fürdő után című képét felhasználó darabja. A 900 éves Szolnok és a 25. Vasutasnap alkalmai bélyegzőkkel együtt.
A sorozat másik darabja, Csók István Honny soit qui mal y pense című (szégyellje magát, aki rosszat gondol róla) – szintén akt – festményéből készült bélyeg egy-egy példánya, a fenti pecsétekkel a meghívó két kivehető részére is rákerült. Az egyik kétoldalas kisnyomtatvány „a 900 éves Szolnok új személypályaudvarának ünnepélyes átadására és a tisztavatásra” invitál, a másik pedig az építők és a frissen avatott tisztek tiszteletére adandó díszebédre, amit az új állomás előcsarnokában rendeztek. A két külön nyomtatványra minden bizonnyal azért volt szükség, mert az ebédre nem mindenkit invitálhattak. Viszont, akik az állomás átadására meghívót kaptak, azokat egyben arra is kérték, hogy a Keleti-pályaudvarról 9 órakor induló és a Szolnokról 15 órakor a fővárosba visszainduló különvonatot vegyék igénybe. Illetve arról is tájékoztatták a vendégeket, hogy az ünnepségen hol, melyik tribünön foglaljanak helyet.
A kisnyomtatványok értékét számomra növeli, hogy azokat Urbán Lajos (1934-) akkori MÁV vezérigazgató szignálta, aki előbb 1973 és 1982 között, majd 1989-1990-ben állt a vasúttársaság élén. A kettő között pedig közel öt éven keresztül Magyarország közlekedési minisztere volt. A birtokomban lévő, a díszebédre szóló meghívón további legalább nyolc szignó látható, amiket azonban nem tudok beazonosítani. Vagy frissen avatott vasúti tisztek, vagy az építkezés résztvevői, de az is előfordulhat, hogy az átadó vendégei voltak, akik így akarták még emlékezetesebbé tenné 1975. július 12-ét, az új szolnoki vasútállomás átadóját, a 25. Vasutasnapi tisztavatást, amelyek a 900 éves Szolnok ünnepségek kiemelkedő eseménye volt.
