2025.08.27. (szerda)

Szolnok bezárt iskolái

Szolnok bezárt iskolái

Dátum:

Egészen biztosak lehetünk abban, hogy amikor Dr. Szigeti Gábor megkapta ismerősétől ezt a szolnoki képeslapot, a rajta szereplő hat iskola közül egyiket sem arra használták, mint amit az anziksz feliratai sugallnak. Szűk évtizeddel korábbi, békebeli állapotot rögzített Weinstock Ernő igényes terméke.

Egészen biztosak lehetünk abban, hogy amikor Dr. Szigeti Gábor megkapta ismerősétől ezt a szolnoki képeslapot, a rajta szereplő hat iskola közül egyiket sem arra használták, mint amit az anziksz feliratai sugallnak. Szűk évtizeddel korábbi, békebeli állapotot rögzített Weinstock Ernő igényes terméke.

Sokszor nehéz eldönteni, hogy egy szolnoki képeslap fotós vagy írott oldala az érdekesebb. Ezt a lapot például a rajta szereplő hat iskola miatt vettem meg – ezekről majd lentebb -, aztán a sűrűn teleírt hátlapját bogarászva rádöbbentem, hogy az ismeretlen feladó története is érdekes lehet.

A lapot 1944. augusztus 1-jén küldte Szolnokról Felsőgödre valaki, aki annyira teleírta az erre szolgáló felületet, hogy az aláírása kiolvashatatlan lett. Bár Magyarország történetének legrettenetesebb évében járunk, maga az üzenet még hordoz magán valamit a békeidőkből, ugyanakkor már ott van benne a pusztulás előtti csend. A feladó valamilyen eszköz megvásárlására kéri ismételten Szigeti Gábort, akivel egy korábban egyeztetett időpontban, Pesten elkerülték egymást. Merthogy Szigeti nem kaphatta meg a neki küldött lapot, amin történelmi tanulmányaink alapján, így 73 évvel később nem csodálkozunk. A feladó szinte könyörög az 5MA-s berendezésért – legyen az bármi is -, és ígéri, amint szabadságot kap, megy és rendezi az anyagi részét az ügyletnek. Merthogy egy éppen Szolnokon állomásozó katonáról van szó, aki valamilyen zászlóaljtörzs alosztályán kaphatná meg a választ.

Hogy ez sikerült-e, csak kívánni lehet, ugyanis 1944 augusztusában Magyarország már majdnem frontvonal volt, miközben a szövetségesek rendszeresen bombázták. Horthy azon a nyáron ugyan még kormányzó, viszont lassan fél éve a németek megszállása alatt működött az ország. Ami egyben azt is jelentette, hogy az előző tanévet kora tavasszal Szolnokon is bezárták, az iskolákat pedig a megszálló csapatok számára, katonai kórházak és egyéb háborús célokra vették igénybe. A következő tanév pedig el sem kezdődött, és mire eljött 1944 vége, az alig tizedére zsugorodott szolnoki lakosok már egy másik megszálló hadsereggel voltak kénytelenek osztozni a városon.

Az általam egyre inkább a két világháború közötti időszak egyik legfontosabb szolnoki fotósának gondolt Weinstock (Nagyváradi) Ernő valamikor 1934 után adhatta ki ezt a szolnoki mozaik képeslapot. Erre abból következtethetünk, hogy a bal alsó sarokban látható épületet már, mint „Leánygimnázium” jelöli, ahol ugye abban az évben kezdte meg működését a Varga elődje. Tegyük hozzá, hogy akkor ideiglenesen elfoglalva az épületet, ugyanis a város azt ígérte, hogy a már majdnem százéves, sokszor átalakított ház helyett megfelelő otthont kap majd az intézmény.

Fölötte a Baross utcai Gépiparit látjuk, aminek „Fa- és fémipari iskola” jelölése arra utal, hogy a lap inkább a harmincas évek elején, azaz az intézmény átadása után nem sokkal készülhetett. A Gépipari fotója mellett, a lapon felül, középen, az ugyancsak a Baross utcában álló Polgári fiúiskola látszik, amit jelenleg, mint megyei rendőrség tartunk számon. Ez az egyik olyan iskolaépületünk egyébként, amely bár már elmúlt százéves, alig negyedszázadig tölthette be eredeti funkcióját. E képeslap és postázásának dátuma szempontjából pedig azért érdekes, mert 1944 kora tavaszán még ennek a legfelső szintjén működött a Felsőkereskedelmi iskola, azaz a mai Közgé. Aminek jelenlegi épülete ekkor már készült, de majd csak jóval a második világháború után tudják átadni.

Weinstock képeslapját igazából az alsó sor közepén lévő kép miatt vettem meg, hiszen azon az 1911-ben alapított alma materem első otthona látható. A Hunyadi utcai épületben egészen a második világháborúig működött a Közgé ősének egy részlege. Képeslapon azonban még soha nem találkoztam a város második legrégebben működő középiskolájának az első épületével. Ami a harmincas években is csak azért kerülhetett nyomdába, mert a nagyon okos kiadó úgy gondolhatta, az iskolaváros szerepére büszke Szolnokon lesz annyi egykori és éppen ezen intézményekbe járó diák, akik majd örömmel vásárolják nagy mennyiségben az iskolájuk fényképével díszített lapot.

Aminek jobb szélén a Verseghy gimnázium, alatta pedig a jelenleg Szegő Gábor nevét viselő, korábban Belvárosi, rendszerváltás előtt Koltói, azt megelőzően pedig Polgári leányiskola épülete látható. Ahol egyébként a Varga is megszületett, hiszen jelenlegi helyére költözése előtt, ebben az épületben működtek az első osztályai.

Szóval nehéz eldönteni, hogy ennek a háborúban feladott, de még a békeidőben kiadott lapnak a fotós vagy az írott oldala az érdekesebb. Mert miközben a hátulján a személyes történelem, mozaikjain Szolnok oktatástörténetének egy darabja elevenedik meg.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A hatvanas évek autócsodái

A képen látható, jórészt típustervek alapján készült házak szinte bármelyik magyar városban állhatnának, így ha nem lenne feliratozva a fotó, mi is csak bizonytalanul mondanánk rá, hogy Szolnokon készült. A három autócsoda a Várkonyin parkol a hatvanas évek végén.

1975. július 12. 11.30

A felavatandó vasúti tisztek a Beloiannisz út felől, minden bizonnyal zeneszóra, díszmenetben érkeztek a Jubileum térre 1975. július 12-én, szombaton fél tizenkettőkor. Szemben velük már ott állt Szolnok új vasúti, utasforgalmi épülete, nagyjából az egyetlen elkészült létesítmény az új téren.

Nerfeld a pártházból

Sajnos nem tudom, ki fotózhatta le a még épülő pártházból a Nerfeld-palotát 1964 vagy 1965 kora tavaszán, munkanapon, déltájban, megörökítve ezzel a mai Szapáry út elejét is. Mindez akkor történt, amikor a Ságvári még nem volt körút, a Nerfeld-palotában pedig nem a Centrum áruház működött.

Az ötvenes években Szolnokon

Nem tudhatjuk, hogy az Újlaki Téglagyár Bérelszámoló és nyilvántartó osztályának dolgozói mit gondoltak, amikor megkapták Mancika és Imre képeslapját Szolnokról, mi azonban ennek köszönhetően kicsit bepillanthatunk az ötvenes évek Ságvári Endre utcájára.