2025.12.1. (hétfő)

Szolnok felfedezése

Szolnok felfedezése

Dátum:

Amikor tizennyolc nem Szolnokon töltött év után mostanában találkozok valakivel, és elmondom, visszaköltöztünk, az a minimum, hogy kétségbe vonja szellemi képességeinket.

sza3a_400Majd amikor felocsúdik első elképedéséből, hitetlenkedve megkérdezi, hogy sikerült-e már megszoknunk itt. Igenlő ábrázatomat látva általában megpróbálja bevinni az utolsó kegyelemdöfést, és elhaló hangon felteszi a kérdést, amire mintha csak egyetlen választ lehetne adni: és szeretitek?

Ha a beszélgetés ezen a ponton nem szakad félbe, vagy nem terelődik valami teljesen más témára, és van időm kijelenteni, hogy igen, ráadásul szerintem a szolnokiak többsége nem is tudja, milyen jó helyen élhet, akkor a legtöbb esetben van néhány percem, hogy meséljek. Az élményeimről, amelyeket naponta szerzek abban a városban, ahol évekig éltem, ahová közel két évtizedig a szülők révén hazajártam. Mert Szolnok naponta felfedezhető.

Például valamelyik reggel iskolába vittem a gyerekeket. Visszafelé pirosat kaptam a Szapáry és az Ady kereszteződésében, és mivel a lámpa mellett óra jelzi, hogy meddig kell dekkolnom, nézelődtem. És olyasmit vettem észre, ami nem újdonság, csak eddig nem ütötte ki a szememet. A Szapáry utca piaccal szemközti szalagházának kapuja fölött egy dombormű látható. Tekergettem a nyakam, és kiderült, nemcsak az első ajtó fölött van ilyen, de ehhez már vissza kellett mennem gyalog is.

sza5_400A sztálinbarokk házsor hat bejárati kapuja fölött hat különböző dombormű látható. Állatokat – hal, rák, kakas – ábrázolnak. Hogy mikor kerültek oda, milyen megfontolásból, és kik az alkotók – most még – nem tudom. Azt azonban igen, hogy ha valaki arra jár, emelje fel egy kicsit a fejét, mert tényleg érdekes és egyedi dolgokat láthat. Ha valaki pedig többet tud ezekről a műalkotásokról, ossza meg velem, közzéteszem!

Ahogy szívesen írnék arról az emléktábláról is, amelyik a Mátyás király úton hirdeti egy élen járó szocialista brigád emlékét, akik a hatvanas években a terveket túlteljesítve építették a házakat. Nem a kor érdekel, hanem azok az emberek, akik valamikor a múlt század közepe táján ezt a várost építették. És volt köztük valaki – vagy valakik -, akinek az jutott eszébe, hogy egy ház nemcsak a benne lakók örömét szolgálhatja.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Csak a kamerák szégyene?

Talán 1984 óta ijesztgetnek azzal, hogy előbb-utóbb minden lépésemet követni fogják, minden tettemet látja majd valaki. Amit a szaporodó térfigyelő kamerák és okos eszközök miatt egyre inkább elhittem. Eddig. De ahol padokat meg kőpárkányokat lehet borogatni, ott nincs mitől félni.

Váltsa meg előre – bosszúságát

Mármint a vasúti menetjegyét, ha kellemetlen perceket akar szerezni magának! A hiba biztos bennem van - az utasban -, és nem a szolgáltatóban, a MÁV-ban. Volt fél órám a Nyugatiban a vonat indulásáig. Gondoltam, megveszem két nappal későbbre a jegyemet.

Csak engem zavar

Álmom, főleg, amikor nem álmodhatok, hogy legyen egy olyan gépem, ami pontosan kiírja az emberek gondolatait. Szívesen rákapcsolnám azokra, akik éjfél körül Szolnokon, preparált kipufogójú autókkal és motorokkal száguldoznak. Meg azokra, akik tehetnének ez ellen, de nem tesznek. Élvezik?

Harminc éve kormányozunk

Harminc éve vasárnapra esett szeptember 30-a. A nap, amikor egy éven belül negyedszer járulhattunk a szavazóurnákhoz. A nap, amikor tulajdonképpen utolsó pillanataihoz ért egy éppen negyven évvel korábban felállított rendszer. Lehet nevetséges, de még tény: ön(magunkat) kormányozzuk.