2025.10.13. (hétfő)

Szolnok felfedezése

Szolnok felfedezése

Dátum:

Amikor tizennyolc nem Szolnokon töltött év után mostanában találkozok valakivel, és elmondom, visszaköltöztünk, az a minimum, hogy kétségbe vonja szellemi képességeinket.

sza3a_400Majd amikor felocsúdik első elképedéséből, hitetlenkedve megkérdezi, hogy sikerült-e már megszoknunk itt. Igenlő ábrázatomat látva általában megpróbálja bevinni az utolsó kegyelemdöfést, és elhaló hangon felteszi a kérdést, amire mintha csak egyetlen választ lehetne adni: és szeretitek?

Ha a beszélgetés ezen a ponton nem szakad félbe, vagy nem terelődik valami teljesen más témára, és van időm kijelenteni, hogy igen, ráadásul szerintem a szolnokiak többsége nem is tudja, milyen jó helyen élhet, akkor a legtöbb esetben van néhány percem, hogy meséljek. Az élményeimről, amelyeket naponta szerzek abban a városban, ahol évekig éltem, ahová közel két évtizedig a szülők révén hazajártam. Mert Szolnok naponta felfedezhető.

Például valamelyik reggel iskolába vittem a gyerekeket. Visszafelé pirosat kaptam a Szapáry és az Ady kereszteződésében, és mivel a lámpa mellett óra jelzi, hogy meddig kell dekkolnom, nézelődtem. És olyasmit vettem észre, ami nem újdonság, csak eddig nem ütötte ki a szememet. A Szapáry utca piaccal szemközti szalagházának kapuja fölött egy dombormű látható. Tekergettem a nyakam, és kiderült, nemcsak az első ajtó fölött van ilyen, de ehhez már vissza kellett mennem gyalog is.

sza5_400A sztálinbarokk házsor hat bejárati kapuja fölött hat különböző dombormű látható. Állatokat – hal, rák, kakas – ábrázolnak. Hogy mikor kerültek oda, milyen megfontolásból, és kik az alkotók – most még – nem tudom. Azt azonban igen, hogy ha valaki arra jár, emelje fel egy kicsit a fejét, mert tényleg érdekes és egyedi dolgokat láthat. Ha valaki pedig többet tud ezekről a műalkotásokról, ossza meg velem, közzéteszem!

Ahogy szívesen írnék arról az emléktábláról is, amelyik a Mátyás király úton hirdeti egy élen járó szocialista brigád emlékét, akik a hatvanas években a terveket túlteljesítve építették a házakat. Nem a kor érdekel, hanem azok az emberek, akik valamikor a múlt század közepe táján ezt a várost építették. És volt köztük valaki – vagy valakik -, akinek az jutott eszébe, hogy egy ház nemcsak a benne lakók örömét szolgálhatja.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A szolnoki állomás paradoxonjai

Az utóbbi évek hírei okán bennem úgy él Szolnok, mint a honi vonatgyártás és a magyar vasút fellegvára. És bár párszor már megfogadtam, hogy többé nem köszörülöm a nyelvemet a MÁV-on, az iménti mondatom okán nem tudom megállni. A szolnoki állomás olykor a vasút paródiája.

’22-őm második fele

Nekem biztos, hogy érdekesek a Naplóm rovatban megjelent írások. Nagyjából kirajzolják, mikor min gondolkodtam, bosszankodtam. Szolnoki tűzijáték és Szent István nap, rezsiárak miatt bezáró kulturális intézmények, vágyott közösségi költségvetés, oktatási problémák, magunk becsapása.

Szabad a parkolás?

Mióta a vírus miatt ingyen lehet Szolnokon parkolni, úgy tűnik, sokan ezt úgy értelmezik, bárhol, bármennyi időre ott lehet hagyni az autót. Rendőreinknek meg vagy nincs ideje ilyesmire, vagy nem érdekli őket, hogy totális visszafejlődésben van a szolnoki közlekedési kultúra.

Kucsmás ház és graffitik

Más városokat nem azért hasonlítunk össze a sajátunkkal, mert ott szeretnénk élni, hanem mert olykor annak a másiknak a nézéséből is lehet tanulni. Ljubljanában például szintén vannak borzalmas házak, graffitik és lakatos híd, de kulturált közkutak és mesés piac is. Az Adria felé megéri megállni.