A városháza öt kupolával. A Kossuth tér a Szentháromság-szoborral. A megyeháza spaletták nélkül, de amúgy pont olyan, mint a korábbi és a következő fél évszázadban. A pénzügyigazgatóság két emelettel és két címerrel. Háromfotós Weinstock képeslap a két háború közötti Szolnokról.
Biztos vagyok abban, hogy Weinstock Ernő nemcsak ehhez a képeslaphoz használta fel ezeket a két világháború között készült szolnoki felvételeit, hanem önálló képeslapok is lettek belőlük. A háború után nevet változtató Nagyváradi Ernő ugyanis nemcsak jó fotós, de zseniális üzletember is volt, aki a két világégés között, ha nem is letarolta a hazai képeslappiacot, biztos, hogy a legnagyobbak között tarthatták számon. Szorgalmasan járt az országot, szinte minden nagyobb városban megfordult, és lőtte a képeket a fontosabb épületekről, aztán pedig ontotta a viszonylag nagy példányszámú, a korábbiaknál jobb minőségű képeslapjait, amikre akkoriban igazán volt kereslet.
Azt hiszem, sokkal kevesebb képes emlékünk lenne a két világháború közötti Magyarországról, ha Weinstock Ernő nem vág bele a képeslap bizniszbe. És Szolnokról is jóval kevesebb fotónk lenne az 1920-as és 1930-as évekből.
Például a városházánkról is, aminek akkor még öt kupolája volt: kettő a nagyterem fölött, másik kettő a Kossuth tér felőli sarkokon, egy pedig az akkori Apponyi, mai Táncsics utcában, a városi bérház árnyékában. Továbbá a Kossuth téren 1900 nyara és 1951-53 között álló szolnoki Szentháromság-szoborról, amelyről a mellékelt fotónak (is) köszönhetően tudhatjuk, hogy eltávolításáig a mai Táncsics utca középvonalában állt. De nemcsak az ostrom idején elpusztult kupolák és a még álló Szentháromság-szobor igazolja, hogy ez a felvétel csak a háború előtt készülhetett, hanem a városháza földszintjén sorakozó üzletek is, amelyeknek a bérleti díjából a fotózáskor már nem az építésre felvett hitelt törlesztették, hanem Szolnokot gyarapították.
A háromképes anziksz középső felvételéről a legnehezebb megállapítani, hogy mikor készülhetett, hiszen kis túlzással a megyeháza és környéke 1896 – a kaszinó átadása – és 1969 – a megyei tervezőiroda elkészülte – között sem sokat változott. Azt nem hinném, hogy Weinstock másvalaki fotóját használta volna – hiszen a szolnoki megyeházáról is volt neki több -, így ez a kép csak a második világháború után készülhetett. Amit szerintem a megyeháza ablakairól hiányzó spaletták is alátámasztanak. Azt gondolom, azokat a Tanácsköztársaság és a román megszállás okozta pusztítások után nem állították helyre. Bár Weinstock-Nagyváradi Ernő a háború után is fotózott – igaz, már állami alkalmazottként -, ezt a képet mégsem készíthette 1945 után, hiszen egy háború előtti képeslapon jelent meg.
Annyira örülnék a harmadik fotó önálló képeslapon való felbukkanásának. Ez ugyanis az 1891-ben épített és1924-ben felfelé bővített pénzügyigazgatóság – adóhivatal – legteljesebb képe, amin nemhogy az egész épület, mindkét homlokzata látható, de a vele szomszédos épületek is. Ráadásul a mai könyvtár jelenlegi főbejárata fölött egykor lévő két címer – Magyarországé és a városé – is egészében ott van a képen, amikről én még szintén nem láttam teljes fotókat. És, ha ez a Weinstock kép nagyobb méretben felbukkanna, akkor a húszas-harmincas években a szolnoki adóhivatal földszintjén üzlethelyiséget bérlő bátor kereskedők neveit is ki lehetne silabizálni. És válaszolhatnánk arra a kérdésre, hogy a második világháború előtt milyen üzletek működtek a Kossuth tér 2. szám alatt.
