2025.11.30. (vasárnap)

Szolnok korzója a húszas évek végén

Szolnok korzója a húszas évek végén

Dátum:

Elsőre talán semmi különös, csak egy újabb képeslap Szolnok egykori korzójáról. Kicsit jobban megnézve azonban kiderül például, hogy a húszas években a Szapáry úton működött Acsay Lajos vendéglője, az Ipartestület székházában meg az Adriai Biztosító, a Nemzetiben pedig egy mozi.

Elsőre talán semmi különös, csak egy újabb képeslap Szolnok egykori korzójáról. Kicsit jobban megnézve azonban kiderül például, hogy a húszas években a Szapáry úton működött Acsay Lajos vendéglője, az Ipartestület székházában meg az Adriai Biztosító, a Nemzetiben pedig egy mozi.

A szolnoki Fodor-féle Nemzeti Nagyszálló megnyitása után rengeteg képeslap készült a Szapáry utcáról. Ez részben annak volt köszönhető, hogy a Kindlovics-bazárral, az Ipartestület székházával és az eleinte még földszintes Kádár cukrászdával együtt valóban elindult a néhai Molnár utca a megyeszékhely korzójává fejlődésének útján. Másrészt meg annak, hogy a XIX. század végétől tömegessé vált a képeslapok gyártása, amik nemcsak üzenetek eszközei, de kiváló reklámhordozók is voltak. Nem véletlen, hogy számtalan szolnoki képeslap fókuszában üzletek vannak. Ez egészen a negyvenes évek második feléig így volt Magyarországon, akkor azonban egy időre a képeslapok elvesztették marketingfunkciójukat, hogy aztán a hatvanas évektől, mint a szocialista fejlődés propaganda eszközei tegyenek szert újra nagy népszerűségre. Mindenesetre a képeslapok hullámzó sikerének köszönhetjük, hogy például Szolnok több közterületének a fejlődését is fotókon követhetjük végig.

A Szapáry utca ma már páros oldaláról, korábbi elejéről, azaz a Baross utca és az egykori Sütő köz közötti szakaszról is rengeteg képeslappá lett fotó ismert az 1800-es évek végétől az 1960-as évekig. A második világháború előtt készül képek fókuszában hol a Kádár cukrászda, hol a Nemzeti Nagyszálló állt – mint itt is -, hol pedig csak egy „portré” készült a szolnoki korzóról. Éppen ezért hajlamosak vagyunk a rengeteg Szapáry utcai képeslapokon túllépni azzal, hogy már mindent láttunk, mindent ismerünk. Pedig meglepő apróságok, érdekességek bukkanhatnak fel mindegyik képeslapon.

Ennek az 1920-as évek végén készült anziksznak például a jobb szélére éppen csak belógó Acsay-féle vendéglő a legnagyobb érdekessége számomra. Talán azért, mert eddig úgy tudtam, hogy Acsay Lajos vendéglője a Magyar utcában, a ma már ugyancsak néhai jelzővel illethető Alföld étterem helyén működött a második világháború előtt. Ez a kép azonban egyértelműen bizonyítja, hogy az 1924-től önálló üzletet vivő Acsay 100 fős vendéglője először a Szapáryn volt, az Ipartestület és a Kádár cukrászda közötti – ma egészen csúf – épületben. A második ablakban lévő felirat szerint kerthelyisége is volt a vendéglőnek, ami nem lehetett máshol, mint az épület mögött, azaz ott, ahol ma bérlakások kacatos kertje van. Gondoljunk bele! Acsay Lajos a Nemzetitől egy háznyira működtetett egy viszonylag nagy vendéglőt, miközben – miként a felirat igazolja – abban is működött étterem.

A kép további érdekessége, hogy ebben az épületben volt Hruska Béla fodrászmester üzlete is. Akiről tudható, hogy 1900 óta foglalkozott a szolnoki fejekkel, sőt az is, hogy nem sokkal később a városba érkező színtársulatok fodrászaként is működött.

A Szolnoki Ipartestület – ez a felirat olvasható az épület homlokzatán – székházával is érdemes egy kicsit foglalkozni. Ez a képeslap ugyanis megőrizte, hogy a húszas években itt működött az 1838-ban (!) alapított Adriai Biztosító szolnoki kirendeltsége. Az épület falán elhelyezett táblák alapján feltételezhetjük, hogy a társaság elsősorban a környékbeli gazdák terményeinek biztosításában utazott. És talán azt is érdemes megjegyezni, hogy a fővárosi Deák téren – ma szállodaként, korábban rendőrkapitányságként működő – központi székházzal rendelkező társaság bár az államosítás után megszűntette magyarországi tevékenységét, különböző átalakulások és fúziók révén ma is létezik jogutódja, így akár Szolnokon is kapcsolatban kerülhetünk vele.

Bár e fotó készítésekor már nem az építtető Fodor Dániel üzemeltette a Nemzeti Nagyszállót, nevének kezdőbetűje ugyanúgy ott van az épület erkélyeinek peremén, miként napjainkban.

E fotón jól látható, hogy a szálloda bejárata középen nyílt, miközben a két oldalt – a mai bankfiókok helyén – étterem és kávéház működött, és mindkettőhöz utcai terasz is tartozott. Mondhatnánk, nincs ebben semmi érdekes, hiszen a korzókhoz ezek a kipakolások mindenhol hozzátartoznak. Az viszont talán meglepő, hogy az 1920-as évek végén már „mozi” felirat található a nagyszálló homlokzatán. Tudom, hogy talán itt működött Szolnok első ilyen intézménye, de korábban inkább „mozgó” vagy „filmszínház” névvel jelölték ezeket, és bár a „mozi” kifejezés 1907 óta használatban van, számomra érdekes, hogy Szolnokon a 20-as években már fényreklámon jelenik meg ez a szó. Bár, ha jobban megnézzük ezt a képet, azt is láthatjuk, hogy a szálloda bejáratát saját fényfüzéres oszlop is „jelölte”. Azaz nemcsak nappal, de éjszaka is ragyoghatott a húszas években Szolnok korzója.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Az első szolnoki fényreklám

A Postamúzeumban több képet is őriznek az 1932-ben átadott szolnoki postapalotáról. A nagyjából az egykori Baross utca 15-17. számtól készült, a főutcai homlokzatra koncentráló fotón egy olyan függőleges, külső felirat is látható, ami akár az első szolnoki fényreklám is lehetett.

Szolnoki képek a háborúból

Böske mit kereshetett 1943 kora tavaszán, Szolnokon? Az általa Pinnyédre küldött négyképes szolnoki képeslapról ez nem derül ki. A háború hatása viszont érződik a rossz minőségű papíron és képeken. A lap egy olyan, ma már nem létező utcarészletet is őriz, ami máshol még nem bukkant fel.

A szocialista nagyváros

Az ehhez a képeslaphoz használt fotó 1975 és 1984 között bármikor készülhetett. A növények méretei alapján azonban inkább a hetvenes évek közepére, második felére tippelném a fotózás pillanatát. Amikor sorra jelentek meg felvételek - képeslapokon is - Szolnokról, mint fejlődő, szocialista nagyvárosról.

Mintaképeslap

A Tisza szállót és az akkor még név nélküli parkot ábrázoló képeslapot nézegetve egészen biztosak lehetünk abban, hogy Weinstock Ernő - aki a második világháború után Nagyváradiként volt ismert - 1928-ban hosszabb időt tölthetett Szolnokon, sok mindent megörökített, és több helyre is eladta fotóit.