Aki nem hiszi el, hogy az elkövetkező szűk hétben olyan fesztivál lesz Szolnokon, ami nemcsak a fellépők, de a kísérőprogramok tekintetében is egyedülálló az országban, annak nem tudok mást javasolni, minthogy lapozgasson nyári programfüzeteket. Aki a következő hat nap fényében is csak azt tudja hangoztatni, hogy Szolnok egy „szar” hely, mert itt nincs semmi, azzal kár vitatkozni, mert vagy vak, vagy nagyon-nagyon mást gondolunk a színvonalas programokról. Aki azt gondolja, hogy a Tiszavirág Fesztivál csak a szervezőknek, a fellépőknek és néhány hozzám hasonló rajongónak jó, annak gőze nincs arról, mit jelent a városmarketing, és nem is kellene túrizmussal és vendéglátással, még csak gondolati szinten sem foglalkoznia.
A Tiszavirág Fesztivál immár évek óta Szolnok kirakata, vállalható arculata, legjobb reklámja. Amivel persze nem nagyon tudunk élni. És ez nem a fesztivál szervezőin, hanem a városi idegenforgalomban érintett szereplőkön múlik. Meg azon, hogy, ha valaki, valami jót csinál ebben a városban, azt nem támogatjuk, hanem irigykedünk rá, és ahol lehet, keresztbe teszünk neki. Mert a szűklátókörűség képtelen elfogadni, hogy minden, ami csak egy picit is jó egy helyi vállalkozónak, az épp annyira jó Szolnoknak és minden szolnokinak.
A Tiszavirág Fesztivál egy hetét – a szervezők által megálmodott és vérrel-verítékkel összerakott programot maximálisan tiszteletben tartva – fel lehetne használni például a város ismertségének növelésére. Mondjuk, ebben az egy hétben lehetne egy-két olyan nap, amikor a turizmusban érdekeltek vendégül látnak minél több tanárt és nyugdíjas klub vezetőt, hogy kedvet kapjanak szolnoki kirándulásokat szervezni. Nem holnap és a jövő héten, hanem jövőre meg azután. Mert, ha ők csak naponta egy-két busznyi gyereket és nyugdíjast elhoznak hozzánk, akkor majd újabb pár év múlva azok a gyerekek és nagymamák hozzánk csábítják a családjukat is. Persze csak, ha jól érezték itt magukat.
Ami nem lenne kizárt, ha végre elhinnénk, hogy Szolnokon és környékén is van mit megmutatni. Például olyan országosan is egyedülálló dolgokat, mint a Repülőmúzeum, a Sorkatonai kiállítás vagy a polgárvédelmi kiállítóhely. Hogy a Nefag és az abonyi állatkertet, a tiszai sétahajózást, az árnyas és kiváló vizű Tiszaligetet már ne is mondjam. Tudom, senki nem fog nálunk heteket eltölteni, de ha csak egy-két napra jön pár tucat turistabusz, már elindulna valami. Ami hosszabb távon munkahelyeket és bevételt hozhatna a közösbe.
Ebben az egy hétben mindenkinek és mindenütt, de főleg a fővárosban és az országos médiumokban Szolnokról kellene beszélnie. Azért most és nem máskor, mert a Tiszavirág Fesztivál egy olyan kiváló apropó, amit minden szerkesztő be tud fogadni, és hajlandó hozzá műsort és cikket társítani. Amikbe persze már nemcsak a fesztiválról lehetne beszélni, hanem Szolnokról is. És ez már nem a fesztiválszervezők dolga.
Lehet itt még számtalan fesztivált szervezni, óriási turisztikai beruházásokról beszélni, Agórát felhúzni, múzeumi megújításról álmodni, ha nem vagyunk képesek elfogadni, hogy a város határain kívül kell sokat és jól beszélni Szolnokról. Lényegében 3200 településsel vagyunk versenyben. Nálunk sokkal jobb adottságúakkal és a városmarketinget jóval korábban felfedezőkkel. De nincs az a verseny, amibe felkészülten ne lenne érdemes beszállni, hülyék lennénk, ha legyintenénk, hogy nekünk ez úgysem sikerülhet. De!
Csak kezdjük már végre el.
És most nehogy azzal jöjjön nekem valaki, hogy már rég csináljuk, és micsoda eredményeink vannak! Mert nap mint nap Budapestről nézve, más városok teljesítményét látva, ordítanom kell, hogy ez nem igaz. Szolnok még nem kezdte el a szolnok-marketinget.
