Mivel Szolnokon eddig nem sikerült számba venni a második világháború előtti házakat, így egy vékonyka kiadvány sem jelent meg a nem túl nagyszámú épületről, sajnos nem sokat tudok az Arany János utca 1. szám alatt – azt kell írnom – egykor álló, alápincézett, emeletes házról. Nincs információm arról sem, élvezett-e bármilyen védelmet, avagy úgy múlt el fölötte legalább száz esztendő, hogy soha, senkinek nem jutott eszébe helyi védettség alá vonni. Azzal most nem bosszantom se magamat, se másokat, hogy nálunk szerencsésebb városokban – például Békéscsabán – nemcsak helyi védettséget élvezhet egy hasonló épület, de tábla is emlékeztet arra minden helyit és turistát: az adott ház fontos a városnak, fontos az ott élőknek.
Szerény tudásom sem akadályoz meg abban, hogy kimondjam: az Arany János utca 1. szám alatti épület védettséget érdemelt volna. Elpusztítása pedig szégyenteljes, barbár cselekedet, amiért valakinek vagy valakiknek felelnie kellene. (Ha ugyan lenne értelme egy ilyen mondatnak!) Ugyanis a nem túl gazdag építészeti örökséggel rendelkező Szolnokon egy olyan ház tűnik el, amit biztos, hogy a XX. század első évtizedeiben építettek – talán nem sokkal a mellette álló, egykori Mezőgazdasági Bank után -, ráadásul még lepusztulva is őrizte a például Kecskemétet is látványossá tevő szecesszió nyomait. Eddig.
Egy ilyen ház elpusztítására nem lehet indok, hogy az elmúlt években milyen állapotba került, ezért életveszélyessé, lakhatatlanná, menthetetlenné vált. Ez a nettó hülyítés, a parasztvakítás. Egy ház ugyanis nem magától romlik le. Hanem a tulajdonosok és a település aktív – vagy passzív – közreműködésének köszönhetően. Az, hogy az Arany János utca 1. számú épület évtizedek óta, következmények nélkül pusztulhatott, Szolnok lakóinak, de főleg vezetőinek a szégyene és felelőssége. Ha lett volna szándék, akarat, tudás, nem jutott volna erre a sorsa az épület. És, ha csak egy csipetnyi lokálpatriotizmus szorult volna a Városháza és az ott működő hivatal döntéshozóiba – remélem, a nyilvánosság számára is kiderül, hogy kiknek a neve szerepel a bontási határozatokon -, nem adnak engedélyt erre a barbarizmusra. Főleg, hogy az építészet a menthetetlen fogalmát nem ismeri. Legalább a homlokzatot meg lehetett volna őrizni, miként történt ez a Baross és a Sütő utca sarkán. Igen, vagy húsz éve Szolnokon.
Nézzék el nekem, hogy végtelenül elkeseredett és rettenetesen dühös vagyok! Ugyanis nem először fordul elő Szolnokon, hogy egy épületet addig hagyunk rohadni, amíg lelketlen hivatalnokok jogszabályokra hivatkozva – a seggüket védve – ki nem mondhatják: nincs más megoldás, csak a bontás. Soroljam? Így pusztultak el ebben az évben, a RepTár közelében a MÁV-altiszti házak. Ezért kell lebontani a lassan egy évtizede üresen álló Tüdőkórházat a Tallinn városrészben. De, ha a múltban akarok kutakodni, akkor hasonló sorsra jutott a Dami és az Aranylakat is. Kérdezzek? Mikor esnek neki a Tárháznak, dózerolják el a Szapáry utcai Nemzeti nagyszállót? És aztán jön a Bíróság, a Tisza szálló vagy a Varga, mert azok is egyre elkeserítőbb állapotban vannak. Mert az a tendencia, amit az MÁV-altiszti házak, az egykori Tüdőkórház és az Arany János utca 1. szám mutat, ezt vetítik előre.
Nincs pénz, pénztelenség, magasabb szempont, kapcsolat, mutyi, félrenézés, ami mindezt elfogadhatóvá és megmagyarázhatóvá teszi. Eddig azt gondoltam, hogy a Szolnok említésének 900 éves – és „hazánk felszabadulásának” 30. – évfordulójához kapcsolódó városromboláshoz hasonlóra nem kerülhet sor ismét Szolnokon. Lassan úgy áll a dolog, hogy revideálni kell a véleményemet. Főleg, hogy azt a négy évtizeddel ezelőtti pusztítást legalább „a múltat végképp eltörölni” ideológia mentén, valami tervszerű, itt-ott maradandót teremtő alkotás követte.
Most tényleg azért kellett elpusztulnia az Arany János utca 1. számú szecessziós háznak, hogy valaki pár milliót keresve odabiggyesszen valami vállalhatatlan, már-már szolnoki szégyenstílusnak nevezhető, jellegtelen társasházat? Jelentkezzen, aki ehhez a nevét adja, és majd 2019-ben is oda mer állni az Arany János utca 1. szám elé, hogy ezt a szegénységi bizonyítványt kiállíthassuk neki! Karöltve a körzet jelenlegi képviselőjével. Mert nem kevésbé lehet büszke a teljesítményére. Nem ragozom, mert felrobbanok, de ha valaki elhatározta Szolnokon, hogy lekörözi a „Kárpátok géniuszát”, a nagy faluromboló N. Ceausescu-t, akkor Szolnok tényleg pusztulásra ítéltetett.
