(Nyári ismétlés: Ez az interjú 2017. április 13-án jelent meg először.)
– Olvastam, hogy Isztambulban született. Hogyan került Szolnokra? Vagy úgy is kezdhetném, miért éppen Szolnok?
– Igen, Isztambulban születtem, ott jártam iskolába, majd a középiskola befejezése után elkezdtem dolgozni egy olyan helyen, ami magyar turistáknak szervezett városnézéseket. Tulajdonképpen a magyar turistáktól, autódidaktika módon kezdtem el a nyelvet tanulni, és viszonylag rövid idő alatt el is sajátítottam annyira, hogy már önállóan is vezethettem városnéző csoportokat. Egy ilyen városnéző csoportban ismertem meg a feleségemet, aki szolnoki. Szóval az ő révén kerültem Szolnokra. Merthogy a „szerelem” nagyúr, képes az embert több mint ezer kilométerrel arrébb költöztetni.
– Előtte tudott valamit Szolnokról?
– Amikor idekerültem, túl sok mindet nem tudtam a városról. Csak később ismertem meg, és fedeztem fel a szépségeit.
– Mikor kezdett festeni?
– Igazán intenzíven hat évvel ezelőtt. Előtte is festettem, de azokról az időszakokról ma már inkább azt mondom, hogy a fejlődésem fordulópontjai voltak.
– És miért éppen Szolnok lett az egyik leggyakoribb témája?
– Szerintem Szolnoknak ezer arca van. Csak tudni kell meglátni. Ez a város minden évszakban mást és mást mutat. De persze azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a tudatalattim valamiféle hasonlóságot érez a szülővárosommal, hiszen ott is van egy folyó, ami kettészeli a várost.
– Emlékezetből festi a város különböző részleteit, vagy akár össze is futhatunk valahol Önnel, amint kint, a természetben dolgozik?
– Egyszer talán az utóbbi is előfordulhat. Általában a témát saját magam fényképezem, és az alapján dolgozom, és ha kell, újra komponálom, amit lefotóztam.
– Vannak-e szolnoki vagy magyar festő példaképei?
– Ismerem és nagyra becsülöm a híres magyar festőművészek képeit. Azonban az én példaképem és egyben mesterem is a jemeni származású, Szolnokon élő festőművész Kaid Nabil.
– Olvastam, hogy olykor török témák is megjelennek a képein. Ezek gyerekkori emlékek vagy rendszeresen jár haza az ihletért?
– Sajnos nem járok sűrűn haza. Így a világháló adta lehetőséget kihasználva vadászok olyan minőségi fényképekre, amelyek számomra érdekesek annyira, hogy azok alapján fessek. Amennyiben tudom, hogy ki a fotó szerzője, előtte természetesen engedélyt kérek, hogy vászonra vihessem a képét.
– Mikor van ideje festeni?
– Mivel napközben dolgozom, hétköznap csak munka után, az esti órákban van lehetőségem hódolni a szenvedélyemnek. Viszont hétvégén, amikor több szabadidőm van, és úgy érzem, hogy le kell ülnöm festeni, akkor megteszem és alkotok.
– Hogy jött az első, önálló, szolnoki kiállítás ötlete?
– Ahogy már említettem, szerintem Szolnoknak ezer arca van. A Tisza-part, a Zagyva-part, a sétányok, a torkolat és a neves épületek. Úgy gondoltam, érdekes lehet, ha egy külföldi származású alkotó hívja fel a figyelmet a városra, ahol élünk. Egyben arra is, hogy mennyire sokoldalú és szép Szolnok, csak éppen ?látni? kell. Tudatosan készültem erre a kiállításra. Összesen 25 festményem született a városról, többsége az elmúlt két évben. Közben persze folyamatosan kerestem a lehetőségeket, hogy hol tudom kiállítani ezeket a képeket. Tavaly, Budapesten, a Király utcai King Galériában, idén márciusban pedig a Nagykörűi Galériában voltak láthatóak. Nagyon örülök és büszke vagyok, hogy az Aba-Novák Agóra Kulturális Központban is sikerül bemutatkoznom.
