A szolnoki Kossuth utcai szecessziós Mezőgazdasági Takarékpénztár megörökítése lehetett Róth Dezső kezdő vállalkozó feladata 1906-ban, de szerencsére kicsit „ügyetlenre” sikeredett első munkája. Így inkább egy szolnoki életkép született építkezéssel és a fotóst figyelő helyiekkel.
Róth Dezső, az éppen felfutóban lévő szolnoki képeslapbizniszbe is érdekelt helyi nyomdász és kiadó 1906 elején megbízást kaphatott a Mezőgazdasági Takarékpénztártól, hogy amolyan reklám jelleggel anzikszon jelentesse meg a pénzintézet nem túl régen átadott Kossuth utcai székházát. Az ifjú Róth – aki éppen abban az évben indította vállalkozását, nyomdája pedig még a 30-as években is működött a Kossuth tér sarkán – nem engedhette meg induló üzletének, hogy egy ilyen megbízást elszalasszon, így vagy ő, vagy a fotósa azonnal rohant a Kossuth és az Arany János utca sarkához a megfelelő kép elkészítése érdekében. A nagy sietséget meg a még hiányzó szakértelmet bizonyítja, hogy a szecessziós banképületről nem csak hogy olyan kép készült, amin az egész utca látható – a bankpalotát csak a helyiek vagy a jószeműek fedezhetik fel a képen -, de még egy építkezést is sikerült megörökíteni. Szerencsénkre. Így Róth Dezső, valószínűsíthetően egyik első képeslapja a mából nézve sokkal kevésbé reklámfotó, mint inkább egy helytörténeti forrás, amin sokkal érdekesebb a Kossuth út 3. szám alatt zajló építkezés, no meg a távolban egy épület hiánya.
Ha valaki nem írta volna fel ennek a képeslapnak a bal felső sarkába, hogy 1906. október 19., akkor is be tudnánk lőni a fotó születésének dátumát. Mivel Róth Dezső 1906-ban indította vállalkozását, nem valószínű, hogy előbb készített vagy rendelt volna fotót a város bármelyik pontjáról, hiszen akkoriban azért nem számított olcsó és egyszerű mulatságnak a fényképezés. De a képen már látható Kossuth út 3. szám alatt épülő bérház is segítségünkre lehet a fotó készítési idejének a megadásában, hiszen az Első Magyar Általános Biztosító befektetésében 1905 és 1907 között épült az a ház. Az L alaprajzú, alápincézett, akkoriban Szolnokon még szokatlanul nagy belmagasságú szintekkel épített bérház kivitelezője Csimár Károly volt, akinek tevékenységét ez a képeslappá lett fotó lényegében megőrizte. A bérház előtti járdán ugyanis még állvány látható, az utcán építőanyagok vannak felhalmozva, és úgy tűnik, mintha az ablakok se lennének még a helyükön. A facsemeték levelei alapján 1907 kora tavaszára tippeltem volna a fotózás pillanatát, de hát a lapra írt dátum miatt egyértelmű, hogy egy évvel korábban, azaz 1906. március-május között készült a felvétel.
Ám nem ez az egyetlen érdekessége ennek a szolnoki Mezőgazdasági Takarékpénztárt bemutatni hivatott lapnak. Hanem mondjuk, a jobb szélen látható lajtoskocsi is, amivel vagy a folyókról vagy a Kossuth téri artézi kútról szállíthattak vizet a városnak azokra a távolabbi pontjaira, ahol 1906-ban még nem volt kiépített vízvezeték. Azaz Szolnok legtöbb házához, hiszen a vízvezeték-hálózat kiépítése majd csak néhány évvel a fotózás után kezdődött a városban. Szemben például a villamosenergia-hálózat fejlesztésével, ami akkoriban már a város kezelésében, Szolnok több utcáját is elérte, miként az ezen a képen is kibogarászható lámpa és trafó is bizonyítja. Számomra legalább ennyire érdekes, hogy ez egy olyan felvétel, amin még nem látszik a Szabadság tér sarkán álló, tornyos Balogh-féle bérház. Ennek ott „lenne” a helye e felvétel jobb szélén, az utolsó ház – Gyömörey Félix egykori polgármester – palotája után, már ha a fotós nem 1906-ban dolgozott volna.
A Kossuth utcai palotasor utolsó házának építésével vetekedő értéke a felvételnek a közel kéttucatnyi szolnokinak az ábrázolása, akik a fotómasina elé kerültek. A képen jól látható, hogy a férfiak – függetlenül életkoruktól és társadalmi helyzetüktől – fedetlen fővel nem léptek ki akkoriban az utcára. Azt viszont jó lenne tudni, hogy hétköznap dél körül vajon miért lehetett viszonylag sok gyerek Szolnok főutcáján. Vagy például azt, milyen Adolf, milyen üzlete működhetett 1906-ban a Kossuth út 7. szám – akkor természetesen Gorove – alatti Császi-féle ház földszintjén, aminek nyitott ajtaja előtt épp egy napernyős hölgy haladt el.
A mából nézve iszonyú szerencsénk, hogy Róth Dezső 1906 elején még kezdő volt a képeslapfotózásban és kiadásban, így inkább egy életképet, mintsem egy jó bankreklámot hagyott ránk ezen a soha postára nem adott szolnoki anzikszon.
