2025.08.27. (szerda)

Szolnoki fahíd ritka szögből

Szolnoki fahíd ritka szögből

Dátum:

A szolnoki fahidat ábrázoló mellékelt fotó biztosan 1908-ban vagy előtte készült. Arra is mérget vehetünk, hogy Róth Dezső csak 1905 után adhatta ki ezt a képeslapját, aminek a legnagyobb értéke, hogy a vár felől mutatja a fahidat, így jól láthatóak a jégtörők, illetve a hídnyílások méretei is.

A szolnoki fahidat ábrázoló mellékelt fotó biztosan 1908-ban vagy előtte készült. Arra is mérget vehetünk, hogy Róth Dezső csak 1905 után adhatta ki ezt a képeslapját, aminek a legnagyobb értéke, hogy a vár felől mutatja a fahidat, így jól láthatóak a jégtörők, illetve a hídnyílások méretei is.

Hogy a Róth Dezső kiadásában megjelent képeslaphoz használt fotó pontosan mikor készült, azt sajnos nem tudhatom. Annyi azonban bizonyos, hogy a szolnoki „képeslapbiznisz” jelentős szereplője, az egyébként papírboltot, könyvkötészetet és nyomdát is üzemeltető Róth csak valamikor 1905 után adhatta ki ezt a Tisza-hidat ábrázoló képeslapját, hiszen már nem hosszúcímzéses a hátoldala. Sajnos azt sem tudom megmondani, hogy a birtokomban lévő példány tetejére ki és miért írta fel az 1906. október 19-ei dátumot. Az írás alapján azonban biztos vagyok abban, hogy aki ezt tette, az az első világháború előtt tanulta a „szépírást”. Azaz, nem zárható ki, hogy vagy a képeslap megvásárlásának dátuma, vagy akár a fotózás napja került a kép tetejére. Egy dologban lehetünk csak biztosak: ez a felvétel legkésőbb 1908-ban készülhetett, hiszen a fák lombjai alapján nyári fotóról van szó, és ugye maga a híd 1909. március 15-én részben megsemmisült.

A magam részéről azért is tartom nagyon fontos dokumentumnak ezt a lassan 120 éves lapot, mert ritka felvételt őriz. A még ácsolt szolnoki Tisza-hídról ugyanis inkább a másik, a belváros felőli oldalról ismertek képek, és nagyon ritka a vár, a Zagyva bal partjáról készített felvétel. Ezt a képet pedig a Tisza-Zagyva torkolatától, nagyjából a mai „olajos házak” mellvédjétől vagy az alatta lévő ártérből készítették. Aminek köszönhetően jól láthatóak a hídlábak elé ácsolt jégtörők és uszadék akadályok, amelyek arra voltak hivatottak, hogy az építményt veszélyeztető jeget és súlyosabb tárgyakat ne engedjék a hídlábaknak csapódni. Csak feltételezem, hogy a híd közepe táján a hajóforgalom miatt hiányozhattak ezek a védművek, ami aztán hozzájárult az 1909-es katasztrófához. A híd középső részét ugyanis akkor elvitte a jeges ár, és közel két éven át csak kompon lehetett átkelni Szolnoknál a két part között.

Az ácsolt fahíd méreteit talán jól mutatják a belváros felőli hídfőnél látható emberek, lovak és szekerek. A híd első nyílása alatt két lovas és két ember halad át. Fölöttük pedig éppen egy szekér tart Szandaszőlős irányába. Ezek alapján úgy tippelem, hogy 8-10 méter is lehetett egy hídnyílás fesztávolsága, de a rakpart és a híd alja között is legalább 6-7 méter lehetett, ami a rendszeres árvizek miatt érthető. Mindez azért is rendkívül érdekes számomra, mert egyrészt megmutatja, hogy hatalmas szálfákat kellett beépíteni a híd szerkezetébe. Másrészt elképesztő tudással rendelkezhettek azok, akik komolyabb tervek és számítások, csupán a tapasztalatok és a józan paraszti eszük alapján „összerakták” ezt a hidat. Sokáig Szolnok legfontosabb építményét.

Nem tudom, meddig állt volna még ez a híd, ha nincs az az 1909 koratavaszi jeges ár. Hiszen ne felejtsük el, hogy feljebb a Tiszán már bő két évtizeddel korábban vasbeton vasúti híd épült, és Budapesten és más városokban is egyre inkább vasszerkezetek íveltek át a folyók felett. Márpedig a szolnoki „közúti” híd fontos kapocs volt az ország belseje és a keleti országrész – akkor még Erdély – felé is, így a magam részéről azt gyanítom, hogy a jeges ár nélkül is meg lehettek számolva a fahíd hónapjai. Főleg, hogy az utolsó időszakban már villanyvezeték ment rajta keresztül – ezen a felvételen még nincs nyoma -, túloldalán, a Móricz-liget elején pedig ekkor már ott állt a Tiszai Evezős Egylet csónakháza és Stőgermayer Antal Aranylakat nevű vendéglője is. Ezek közül a képeslap bal szélén a csónakház tetőszerkezete látható.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Korok találkozása 50 éve

A hatvanas-hetvenes években leggyakrabban az ezen a képeslapon is visszaköszönő szögből örökítették meg Szolnok főterét. Mert így egy képre kerülhetett az 1963-ban felállított Munkásmozgalmi emlékmű, a jó száz évvel idősebb néhai Magyar Király Szálloda, és a szoborral egyidős, modern épület. Korok találkozása a Kossuth téren.

Az új Szolnok panorámája

Bauer Sándornak és a Fortepan-nak köszönhetően lehet elképzelésünk arról, milyen kép tárulhatott az elé, aki 1975 késő nyarán, az új vasútállomáson keresztül Szolnokra érkezett. A frissen felavatott Jubileum téri épületből kilépve ugyanazt látta, mint a Váróterem helyén lévő presszó teraszán üldögélők.

„Rablás van itt”

"Kedves barátom! Valódi rablás van itt. Egy ilyen kártya bélyeggel együtt 7 kr. Jenő" - A képeslapról egyértelműen kiderül a rablás helye. Szolnok. A postabélyegző pedig a rablás időpontját adja meg: 1900. április 5. A fotó sem készülhetett sokkal korábban.

A boldog békeidők utolsó hete

A trónörökös meggyilkolásáig egy hét volt még, amikor Kálmán és Ilona szolnoki képeslapon küldte kézcsókját Budapestre, feltételezhetően valamelyikük édesanyjának. Abból az alkalomból, hogy ismeretlen úticélú utazásuk közben Szolnokon szálltak át. Megőrizve ezzel a Kossuth tér békebeli pillanatát.