A Ságvári körút bérházairól nem lehet anélkül írni, hogy néhány fontos történelmi tényt ne szögeznénk le.

Régi terv

Ezek közül az első, hogy a körút kialakításának ötlete nem a szocializmus idején pattant ki a tervezők fejéből. Mint korábban már utaltam rá, a Szapáry utca meghosszabbításának a lehetősége már jóval a második világháború előtt felmerült, ám kivitelezésére akkor nem volt elegendő pénz.

Így kerülhetett a Szapáry utca végére a Kereskedelmi Bank szecessziós épülete, amiről viszont már az építése pillanatában tudták, hogy ideiglenes lesz, mert a város hosszú távú terveinek útjában áll. Az csak a későbbi városfejlesztők végtelenül logikus gondolkodásának volt köszönhető, hogy a bank épülete a hatvanas évekig a helyén maradhatott, mert – hogy Kaposváry Gyulát idézzem – mint egy színházi függönyt, csak az utolsó pillanatban nyitották ki a körutat a Szapáry felé.

Összekötő út

A Ságvári körút történetéről írva fontos leszögezni azt is, hogy építése a város első háború utáni lakótelepének fejlesztésével – ami pedig a Vosztokon található – és az úgynevezett déli ipartelepekkel függött össze.

A második világháborúban lerombolt város vezetői ugyanis 1946-ban úgy döntöttek, hogy a honvéd kórház – azaz a ma üresen álló tüdőkórház – környékén épüljön fel Szolnok első „modern” lakótelepe, mintegy 1000-1200 lakással. A terv méreteit talán érzékelteti, hogy a háború végén nagyjából tízezer lakást tartottak nyilván a városban.

A Vosztokon – ma Tallinn városrész – épülő, két-háromemeletes, tégla házak lakásait jórészt a déli ipartelepek munkásainak szánták. Ezzel azonban volt egy kis bökkenő. A lakótelepről vagy vonattal – az akkor még létező Alcsi állomásról – a várost megkerülve, vagy a torkolatnál lévő Zagyva-hídon, esetleg a mai Várkonyi tér közelében lévő fahídon átkelve, a régi Tabánhoz hasonló szűk utcákon keresztül lehetett eljutni az ipari üzemekig. Ezért döntöttek úgy a világháború után, hogy felmelegítve a korábbi terveket, a Szapáry út meghosszabbításaként egy olyan utcát építenek ki, amely a Zagyván túli lakótelep és az ipartelepek között teremt kapcsolatot.

Kertvég

A Ságvári körút ma is látható házaival kapcsolatban van egy harmadik dolog is, amit fontos megemlíteni.

Mégpedig az, hogy az itt felépülő, körülbelül 700 lakás jelentős részének úgy csináltak helyet az akkori városépítők, hogy közben nem kellett szanálni. Azaz a város szűkös lakásállományából egyet sem kellett azért lerombolni, hogy a helyükön új házak épülhessenek. Ez a hozzáállás igaz volt a Vosztokon épülő lakótelepre is, viszont a mai Szolnok Ispán, illetve Szántó körúti emeletes házak már csak úgy épülhettek fel, ha a helyükön lévő, falusias jellegű részt elbontják.

A Ságvári Adytól a Vosztok felé eső részén erre azért nem volt szükség, mert ennek a körútnak a nyomvonalát a Kolozsvári és a Fiumei úti házak hosszú kertjeinek találkozásánál jelölték ki. Hogy ebben a két utcában milyen házak állhattak akkoriban, azt nyomokban még láthatjuk a mai Ságvári és Kolozsvári utakat összekötő gyalogos köz mellett.

Az építkezés

A Ságvári körút kiépítése és a házak felhúzása a mai Várkonyi tér közelében kezdődött 1950 körül. Az 1946-ban elfogadott koncepció szerint két- és háromszobás 55 és 70 négyzetméteres lakásoknak kellett volna épülniük, de végül ennél kisebb lakások is kerültek a tömbökbe.

Az első nyolcvannégy lakást 1952-ben adták át, majd két év múlva újabb 43, 1955-ben pedig 93 lakás készült el. Ezek lehetnek a 18 emeleteshez legközelebb eső, bejárati ajtajukkal, homlokzati díszeikkel, ablakaikkal leginkább az SZTK és a Szapáry úti művelődési házzal leginkább rokonítható épületek.

A második nagyobb hullám 1958-59-ben volt, amikor előbb az F és a CS tömbökben 40, illetve 75 lakást adtak át, illetve a D és a C épületben 16-16 lakás készült el. Ebben az időszakban már boltok is épültek az új „lakótelepen”, hiszen 1959-ben megnyílt a 90. számú fűszer-csemege bolt, illetve az 54. számú vas-műszaki üzlet. Mivel ezeknek az üzleteknek a pontos helyét nem tudom belőni, csak gyanítom, hogy a piac oldalán, a két tömb között lévő lapos tetős házban lehettek.

Ezt követően majdnem öt éves szünet következett a Ságvári körút fejlesztésében, ami a házak küllemében is tetten érhető. A hatvanas évek első felében a Tiszamenti Vegyiművek lakótelepe, a Bálvány utca – a Jólét ABC mögött – környékének, illetve a Vosztok fejlesztésének második üteme volt napirenden.

A Ságvárin 1964-65-ben 123 lakás készült el, gyanúm szerint a piaccal szemben lévők, amelyeknek a földszintjére már üzleteket is terveztek. Ezek a házak a burkolásukban és díszítésükben is jól elkülönülnek a piac és a Várkonyi tér között lévő épületektől, hiszen sok helyen műkőburkolást kaptak, bejárati ajtóik felé pedig nem stukkók, hanem fémből készült, állatos díszek kerültek. Nagyon szeretném megfejteni, hogy miért éppen a kakas, a halak, vagy a gólyák kerültek ezekbe a ma is látható díszekbe.

A Ságvári körút kiépítése lényegében 1967-ben befejeződött az utolsó 44 lakás átadásával. Az 1966-os év pedig az itteni beruházás legjelentősebb esztendeje volt, hiszen abban az évben több mint 200 lakás készült el. Mégpedig az addigra kialakított Ady Endre út és Kossuth út közötti páratlan oldalon, szemben a majdani új városközponttal. Ide is kerültek boltok a földszintre, mint például az Ady és a Ságvári sarkán lévő egykori élelmiszerüzlet. Viszont foghíj is maradt a soron, hiszen a későbbi Sport bolt – ma bútor üzlet – csak szűk egy évtizeddel később kerül a helyére, ahogy az új piac is csak a hetvenes évekre készült el.

A házak ma

A Ságvári körút házaira sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy jellegtelenek lennének. Különösen a piaccal szemben és az első ütemben épültek lennének érdemesek a megőrzésre. Ám úgy tűnik, erre egyre kevesebb az esély.

Az eredetileg bérlakásos házak a rendszerváltás környékén fokozatosan magánkézbe került társasházak lettek. Az ötvenes-hatvanas években beköltözött őslakók többsége ma már nem él, a lakások pedig sűrűn cserélnek gazdát. Jól látható, hogy a földszinti lakásokból – az eredeti arculatra és tervekre fittyet hányva – utcára nyíló üzleteket alakítanak ki, és amit az elmúlt évtizedek korszerűsítései – pl. a gáz bevezetése, nyílászárók cseréje – nem pusztítottak el, azzal az igénytelenség végez. A rikító homlokzati festések, az elképesztő hőszigetelés, a különféle nyílászárók mind abba az irányba hatnak, hogy ezekből a többre érdemes házakból semmi ne maradjon az utókorra.

(Ez az írás először 2013. január 28-án jelent meg.)