A Papp-szanatórium létezéséről egy a harmincas években kiadott szolnoki, mozaik képeslap révén szereztem tudomást. A lap négy képéből a jobb alsó mutatja az intézményt, amin úgy látszik, hogy az egy kisebb parkban állhatott.

Sokáig törtem a fejem, hogy hol lehetett ez az épület, de egyedül évekig nem tudtam rájönni. A megoldáshoz az „Egy ember fontosabb, mint az egész világ” című, a megyei kórház történeté bemutató, Nemes András szerkesztette kiadvány vitt egy kicsit közelebb, aminek a 88. oldalán a következő olvasható: „Kaposvári Gyula közlése szerint városunkban Csecsemő- és gyermekkórház is működött 1931-től a Papp Gábor Szanatórium földszintjén (a mai Sóház utcában).”

Így többek között azt már tudtam, hogy az intézmény a mai Sóház – az említett dátum idején a Kálvin – utcában állt, de el nem tudtam képzelni, hogy pontosan hol. Hiába bogarásztam ugyanis régi térképeket, nézegettem a Sóház utcai telkeket, megoldhatatlannak tűnt a dolog. Tulajdonképpen kettő, mint most már tudom, rossz tippem volt. A Magyar és a Sóház utcák sarkán lévő társasház helyén, illetve református templom melletti két ház helyén tudtam elképzelni az intézményt, azt gondolva, hogy már megsemmisült.

Aztán néhány héttel ezelőtt, a „Beszélgessünk Szolnok múltjáról” összejövetel néhány résztvevője elárulta nekem a titkot. Az egykori Papp-szanatórium épülete a mai napig áll, csak éppen a Sóház utcáról nehéz észrevenni. Mégpedig azért, mert valamikor a hatvanas években elé építették a Szapáry és a Sóház sarkán a 7. és a mellette lévő 5. szám alatt álló bérházakat. Ezek nagyjából a korabeli képeslapon látható parkban állhatnak, így az épülethez az 5-ös szám melletti zöld vaskapun lehet bemenni.

Persze, aki az elmúlt évtizedekben Szolnokon járt iskolába, az pontosan tudja, hogy ott jó ideje az iskolafogászat működik. Az említett összejövetelen pedig az is előkerült az emlékek közül, hogy a hatvanas évek elejéig a vasutasok rendelőintézete működött itt. Amennyiben ez igaz, akkor a Papp-szanatórium épületében az 1967-ben átadott MÁV kórház és rendelőintézet ősét is tisztelhetjük. Ez pedig magyarázatot adhat arra, hogy mi volt itt a második világháború után.

Így már csak az marad megválaszolatlanul, hogy ki is volt a Papp-szanatórium névadója és mikor épült fel ez a küllemében nem túl érdekes ház. Az első kérdésre, ha nem is bőséggel, de rendelkezésünkre áll némi információ. A fent említett könyvből ugyanis kideríthető, hogy Papp Gábor 1897-től a megyei közkórház főorvosa volt egészen 1934-ig. A megyei könyvtár adatbázisából pedig megtudhatjuk, hogy az Óvári előnevet is viselő orvos 1867-ben született Tordán, orvosi oklevelét 1891-ben Kolozsvárott szerezte, ahol 1896-ig tanársegédként működött, majd Szolnokra került. A nemesi előnevet 1916-ban kapta, minden bizonnyal, mint a szolnoki sebészeti tartalékkórház vezetője, aki háborús szolgálataiért a Ferenc József rend lovagkeresztje kitüntetést is megkapta. Tudjuk, hogy felesége Tamási Teréz, gyermekei pedig Gábor, Zoltán és Ella voltak. A Szolnok könyve című kiadványból pedig az is kiderül, hogy Dr. Papp Gábor 1945-ben hunyt el.

Személyiségéről némi képet kaphatunk a Zounuk 27. című, megyei levéltári évkönyvben idén megjelent, Küry Albert alispánról szóló dolgozatból. Fülöp Tamás ugyanis többször utal írásában arra, hogy az egyre rosszabb állapotba kerülő, ezért visszavonuló alispán egyik leghűségesebb támasza, a vele egyidős Papp Gábor volt.

Mindez azonban nem ad magyarázatot arra, hogy mikor nyílt meg Papp-szanatórium és ott pontosan milyen gyógyító tevékenység folyt. Dr. Papp ugyanis 1934-ig állt a nagykórház élén, ám 1931-ben már biztosan működött a szanatórium. Tehát azt a teóriát el kell vetni, hogy nyugalomba vonulása után jött volna létre az intézmény.

Mivel a képeslapon és a felsorolt szerény forrásokon kívül más adattal egyelőre nem rendelkezem, be kell érnem annyival, hogy legalább már tudom, melyik épület volt a Papp-szanatórium. A története pedig minden bizonnyal hamarosan felbukkan valahol.

(Ez az írás először május 2-án jelent meg.)