Akinek szolnokiként a kilencvenes évek előtt már meg kellett újíttatnia a személyi igazolványát, az biztos, hogy megfordult a ma a Szapáry út 18. szám alatt található épületben. Már csak azért is, mert mielőtt az egykori szovjet laktanya területére költözött volna a városi rendőrkapitányság, ebben, az egyébként nem túl nagy épületben székelt. Csak feltételezem, hogy maga az ingatlan a negyvenes évek második felében, az államosítások idején került a rendőrség birtokába. Aki pedig itt csináltatott személyit, az azt is pontosan tudja, hogy az épület hátsó részéhez, ma a Sütő köz felől látható szárnyban fogda is volt. A Szapáry utca felőli oldalán jelenleg optika és pékség, az emeleten és hátul számtalan iroda működik ebben a száz évesnél biztos, hogy öregebb épületben.
Ha jobban megnézzük kívülről ezt az alápincézett, egyemeletes, klinkertégla berakásos, díszes tetőszerkezetű épületet, akkor észre kell vennünk, hogy erősen kilóg a szolnoki házak sorából. Nem vagyok építész, így elsőre nekem Kós Károly stílusa ugrik be, illetve a tetőnél látható fa gerendák miatt kicsit németországi épületekre emlékeztet. Hasonló ház szerintem nincs a városban, maximum a Magyar utcában, az Árkád-parkoló mellett álló épülettel mutat némi rokonságot. Emiatt is szeretnék többet tudni erről a viszonylag rendben tartott, bár komoly galamb-tanyaként is működő, ezért iszonyatos madárpiszokkal körülvett házról.
Régi képeslapok tanúbizonysága szerint ugyanis az eredetileg a Szapáry út 11. szám alatt álló ház az utca első három, emeletes épületének egyike, de még az sem zárható ki, hogy éppen az első. A címért a Baross sarkán álló, ma sárga színű, egykori Kidlovics-bazárral, illetve az 1895-ben átadott Nemzeti Szálloda épületével versenyez. Mivel 1900 előttről elég kevés képeslap ismert a környékről, nehéz eldönteni a sorrendet. Az biztos, hogy egy 1905-ben feladott lapon ez a ház már látható, miközben a mellette álló bérpalota, illetve a Sütő köz túloldalán lévő, sarki ház még nem áll. Ezek ugyanis jóval később, szerintem csak az első világháború után épülhettek.
Kérdés, hogy a Szapáry út 11. szám alatti telekre, még Molnár utca korában építkezett-e valaki? Vagy úgy is feltehetjük a kérdést, hogy a még poros, nem túl jelentős utcában a Nemzeti Szállót építtető Fischbein Fodor Dánielen kívül más is látott-e fantáziát az 1890-es évek elején? A magam részről nem zárnám ki, hogy nem Fodor – aki a Magyar Király Szálló működtetőjeként egyébként is komoly kapcsolati hálóval rendelkezhetett a városban – volt az egyetlen, aki a jövő korzóját látta ebben az utcában. Sőt, azon se lepődnék meg, ha kiderülne: Fodor csak ennek a titokzatos háznak a felépítése után döntött úgy, hogy az város akkori legnagyobb középületét – a templomokat nem számolva – ebben az utcában építi fel.
A magas pinceszint miatt nem gondolnám, hogy a házban eredetileg is üzletek működtek volna a földszinten. Inkább egy gazdagodó polgár otthonának tippelem, aki esetleg még irodákat és bérlakásokat helyezett el az épületben. A századforduló környékén készült képeslapokon azonban úgy látom, hogy a háznak a lenyesett sarki síkon is lehetett egy bejárata. De mindez csak találgatás.
Ami azonban bizonyos – és ez számomra csak ennek a háznak a kapcsán derült ki -, hogy a negyvenes években nemcsak az utca nevét változtatták meg, de a számozás irányát, így pedig a páros és páratlan oldalt is felcserélték. Azaz a régi Szapáry út a Baross utca felől indult, ezért a Sütő köz sarkán lévő ház a 11-es számú telekre épült. Míg ma, a Tisza felől számozódik ez a közterület, így bár a ház nem lett odébb tolva, ma a 18. szám alatt található.
(Ha valaki bármit tud ennek a háznak a múltjáról, kérem, ossza meg velem!)
