2025.10.14. (kedd)

Szolnoki házak (25.): Kintzler-ház

Szolnoki házak (25.): Kintzler-ház

Dátum:

Meg kell kockáztatnom, hogy a Kintzler-ház a város első, emeletes, kereskedő polgárháza. Ehhez képest elképesztő állapotban áll a Kossuth Lajos és a Kellner Gyula sarkán, a Hatvanasként ismert Cukorgyári-bérház szomszédságában. Kevéssé ismeret, de fontos szolnoki ház.

Annak ellenére, hogy ez a ház minimum 120 éve épült, meglehetősen kevés képeslapon látható teljes egészében. Ez részben magyarázható az elhelyezkedésével, hiszen pont a város főtere és a Tisza-híd belváros felőli hídfője, illetve a Megyeháza között található félúton. Azaz, hiába készült nagyon sok fotó a XIX. század végétől a Gorove utcáról és a Piac-Kossuth térről, ez az épület mindig csak a háttérben vagy a képek szélén tűnik fel. Másrészt talán az is indokolhatja a kevés képes ábrázolást, hogy nem középületről, hanem egy magánházról volt szó, így a várost megörökítő fotósok kevésbé találhatták érdekesnek.

Régóta nézegettem ezt az épületet, aminek hajdani szépségét csak akkor vesszük észre, ha felfelé nézünk. A homlokzat földszinti részét ugyanis az egykori Hatvanas ABC folytatásának otromba kirakata és lőrés-szerű ablakai csúfítják el. Az emeleten viszont még viszonylag ép a hat ablakot díszítő szemöldökpárkány. Az ezekben lévő stukkókat lentről valamiféle kígyónak néztem, és azt gondoltam, hogy patikusok vagy ügyvédek – mindenesetre módos emberek – háza lehetett egykor. Aztán teljesen mást keresve bukkantam az interneten egy képeslapra, amely az épület tűzfalát mutatja, rajta a Kintzler-testvérek felirattal, illetve a műórások kifejezéssel.

Lehet, a város történetének ismerői számára egyértelmű, hogy ez a felirat nem véletlenül került erre a tűzfalra. Én azonban, más szolnoki képeslapokon látható, falakra festett reklámokból kiindulva először kételkedtem abban, hogy az épület tulajdonosai önmagukat hirdették. Aztán a Kintzler-testvérek kifejezésre rákeresve, egy antikvárium papírrégiségei között böngészve rábukkantam egy fejléces papírra. Amiből nemcsak az derül ki, hogy Kintzlerék műórások és ékszerészek voltak 1873 óta, de bizony az is, hogy Szolnokon saját házzal rendelkeztek, ami a régi levélpapíron lévő grafika alapján csak ez a ház lehetett.

Azon persze meglepődnék, ha az 1873 a ház építésének a dátumát jelölné. Hiszen akkor a Kintzler-testvérek még azt megelőzően építették volna fel palotájukat, hogy Szolnokból megyeszékhely lett. A Szabadság tér 3. szám alatt található – ma Munkaügyi Központként funkcionáló – épületről még Kaposváry Gyula által 1990-ben írt rövid cikkből viszont akár arra is következtethetünk, hogy Kintzlerék 1884 előtt építették ezt a házat. Kaposváry ugyanis az említett cikkben azt írja, hogy a Gyömörey-féle lakóház építésére a pesti Nay és Strausz műépítőket kérték fel a Kintzler-ház építésének okán. A két késő eklektikus stílusban épített ház ezért is mutat – például az ablakok esetében – hasonlóságot.

Mivel a XIX. század végétől nem találni olyan képet és képeslapot, ami az akkori Gorove utca ezen részét mutatná, és ne lenne rajtuk a Kintzler-féle ház, talán nem tévedünk nagyot, ha azt feltételezzük: az építkezés valamikor az 1880-as évek elején történt. Márpedig, ha ez így van, akkor Kintzlerék nem sokkal a Megyeháza átadása után, de még az új városháza elkészültét megelőzően építették fel az üzletüknek és az otthonuknak is helyet adó egyszintes, díszes épületet. Amennyiben ez így van, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy a Kintzler-ház Szolnok első – ma is álló -, emeletes polgárháza. Ami már csak ezért is jobb sorsra lenne érdemes.

Hogy az órás és ékszerész cég meddig működött az épületben, nem tudom. Azt viszont joggal feltételezhetjük, hogy a háború után ezt a házat is államosították. A hatvanas évekből fennmaradt fotók tanúsága szerint a szomszédos épületben lévő Hatvanas a megnyitásakor – 1951 – és a következő 10-12 évben még nem nyúlt át a Kintzler-ház földszintjére, hiszen ott, akkor még fodrászat működött. Emlékeimben viszont a hetvenes évek végéről az él, hogy a Csemege már a mai területén működött. Azaz az egykori órás és ékszerész üzlet helyén már az élelmiszerbolt raktára volt, ahogy ma is.

Tudom, az elmúlt 120-130 évben sok minden történt, főleg, ami az ingatlanok tulajdonlását illeti. Eszem ágában sincs bármilyen korábbi, belső állapot visszaállítását javasolni. Mivel azonban a város építészetében egy fontos mérföldkőnek számító épületről lehet szó, talán érdemes lenne legalább küllemében, a homlokzatot eredeti állapotába visszaállítani. Ahogy történt ez pár éve a sok rokonságot mutató, Szabadság tér 3. szám alatti épület esetében.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Utcasoroló (10.): Neveit vesztett út

(NYÁR) Jót vitatkoztunk azon, hogy a Belvárosi Iskola melyik oldalán van, volt a Szigony és az Őr utca. Aztán valaki hozott egy térképet, hogy az Ellmann E. utca is ott volt. Más meg bedobta Rerrich Béla nevét. Pedig ez ma már csak egy neveit vesztett utcacsonk.

Utcasoroló (43.): Kápolna út

(VAKÁCIÓ) Nincs kétségem afelől, hogy ennek az utcának a helyén már háromszáz éve is kocsiút vezetett. Huszadik századi névváltozásai pedig ugyanúgy rögzítik a történelmünket, és a hozzá kapcsolódó világnézeti változásokat, mint régi és új házai. Kápolna, Prohászka, Sallai, Kápolna.

Szolnok 900 (6.): Előünnepi lap

Négyfotós mozaikképeslappal köszöntötte az első írásos említésének 900 évfordulóját a város "születésnapjává" tevő Szolnokot az ilyen kiadványok megjelentetésére kizárólag jogosul Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Nagy valószínűséggel már 1974-ben megjelent ez az anziksz.

Robogott az úthenger

(NYI) Régi fotókat nézegetve úgy tűnhet, hogy a hatvanas évek a folyamatos útépítés lázában teltek Szolnokon. Az évtized első felében megörökített munkák, meg a tíz évvel későbbi nagyberuházások alapján a mából nézve persze nem tűnnek mindig logikusnak az építkezések. Mindez azonban már a múlt.