2025.12.1. (hétfő)

Szolnoki házak (35.): Egykori Sportbolt

Szolnoki házak (35.): Egykori Sportbolt

Dátum:

(VAKÁCIÓ) Nekem Sportbolt marad a Szapáry úton 1973-ban átadott, eredetileg Kultúrcikk áruházként említett, egyszintes üzlet. Gyanítom, a Tófenék és a Szapáry utcák torkolatát lezáró épület az új belváros terveiben eredetileg nem szerepelt. A Centrum sarok leégése és a Madas-ház kiváltása magyarázhatja létét.

(Nyári ismétlés. Ez az írás 2015. január 29-én jelent meg először.)

A jelenleg a Szapáry út 11. szám alatt lévő, ma bútorboltként funkcionáló üzlet, szerintem, minden szolnoki és város környéki gyerek életében rendkívüli fontossággal bírt a hetvenes évek végétől minimum a rendszerváltásig. Tisztán emlékszem, hogy ott vettem meg életem első, kétszemélyes sátrát 1900 forintért, illetve tornaruháért, Tisza cipőért, kisdobos- és úttörőkellékekért, de még gumimatracért, tollasütőért és pingpong labdáért is oda kellett elzarándokolni. Mert hiába volt szemben a Centrum, nem messze a Skála, pár száz méterre a Sztár, a Sportboltban – nem vagyok biztos benne, hogy ez volt a hivatalos neve – sokszor lehetett olyasmit kapni, amit máshol nem.

Az utóbbi évtizedekben már úgy él az emlékeimben, mintha pár évente másféle üzlet költözött volna a falai közé. Mielőtt bútorbolt lett, biztos, hogy volt benne gyerekruha bolt, korábban meg talán a megszűntetett Sztár szerepét töltötte volna be. Maga az épület, építészetileg nem túl izgalmas, ám egy, a hetvenes évek elején készült fotó, illetve térkép kapcsán foglalkoztatni kezdett. Mert szerintem kényszerhelyzet vagy hirtelen döntés pottyantotta a mai helyére az épületet.

A hetvenes évek elején készült színes fotón jól látszik az egykori Ságvári körút páratlan oldalán álló, két különböző stílusú bérház között a Tófenék utca torkolata. Ráadásul egy 1975-ben megjelent, de minden bizonnyal pár évvel korábban rögzített térképen is megtalálható még ez a kereszteződés, holott a kiadás évében már a Kultúrcikk állt ott. A hirtelen ötlettől vezérelt tervezést támaszthatja alá, hogy az 1950-ben megálmodott, több száz lakásos Ságvári körúti „lakótelepen” – a Várkonyi tértől a Baross útig – az üzletek helyét is előre kijelölték, hiszen akkoriban nem lehetett csak úgy boltot nyitni, ráadásul a várostervezők a lakosság ellátásával is komolyan számoltak. Tehát az 1952-ben indult és az 1967-ben befejeződött építkezés közben pontosan tudták, melyik lakóház földszintjére kerül üzlethelyiség – lásd az egykori Sarok ABC-t a piacnál -, és hol lesz önálló boltépület. Ez utóbbira példa a piac és a Várkonyi tér között ma cipő- és festékboltként működő földszintes, lapostetős épület. Azaz, ha az eredeti tervekben szerelt volna ez az egyszintes, az utcára földig érő ablakokkal néző épület, akkor az a hatvanas évek végéig elkészül. Ráadásul a Ságvárin álló ház első emeletén nem alakítottak volna ki olyan sarki lakást, aminek az ablaka a Tófenék utcára néz, amit később, a Kultúrcikk áruház miatt meg kellett szüntetni.

Feltételezem, hogy a párszáz négyzetméteres áruház születésében a Centrum tűz és a 4-es főút rekonstrukciója játszott közre. A mai Szapáry és Kossuth út sarkán egykor álló Nerfeld-palotában működő Centrum áruházban 1969. április 11-én ütött ki tűz, aminek következtében az eladótér használhatatlanná vált. A bolt másfél évig az Úttörőházban – ma Technikaháza -, majd a piac melletti ideiglenes épületben működött. Szűkösen. És hiába tudta mindenki, hogy hamarosan felépül az 1200 négyzetméteres új Centrum Áruház, komoly eladótér hiány lehetett a városban.

Amit a 4-es főút javában zajló bővítése csak fokozott. A hetvenes évek elejére ugyanis neki kellett látni a Hősök tere és a Szapáry út közötti szakasznak, amihez azonban jó pár régi házat is szanálni kellett a Baross – Beloiannisz – utca páros oldalán. Ezek többségében boltok működtek, amelyek közül a legnagyobb érvágást a Madas-házban lévő 33-as és Hófehérke üzletek megszüntetése jelentette.

E két bolt „tulajdonosa”, az Ideál Kiskereskedelmi Vállalat (IKV) 1972. október 24-ére tudott megállapodni a Városi Tanáccsal illetve az államot képviselő illetékes minisztériummal az üzletek megváltásáról. A megállapodás nemcsak 12 milliós kártalanításról szólt, de arról is, hogy a következő év augusztus 20-ig két „új”, nagyobb alapterületű áruházat kell megnyitni, mivel a Madas-háznak 1973 végéig el kell tűnnie a föld színéről. Hogy ezt a megállapodást ki mennyire vette komolyan, nem tudom. Az viszont tény, hogy a 33-asba 1973 decemberében még karácsonyi vásárt hirdettek, ami végül nem valósult meg, mert a házat végül határidőre lebontották.

Az biztos, hogy a két „új” üzletházból egyik sem nyílt meg 1973. augusztus 20-ára. Ami nem is csoda, ha arra gondolunk, hogy abban az időben mennyi építkezés zajlott párhuzamosan a városban. Épült a Centrum, a Hotel Pelikán, a Vízügyi székház, a vasútállomás, a 24 emeletes, és hosszan sorolhatnánk. Nem volt egyszerű se kivitelezőt, se gépeket, se anyagot beszerezni. Így tehát egy kisebb fajta csoda lehetett, hogy 1973. november 7-án átadhatták a Kultúrcikk boltot, ami Szolnok első, modern, emeletes kereskedelmi egysége volt. Fényét-rangját persze gyorsan elvette a nem sokkal később megnyitott Centrum, majd a hetvenes évek végén átadott Skála.

Az épületen komolyabb felújítást az elmúlt 42 évben nem nagyon végeztek. Ennek köszönhetően a mai napig a helyén vannak az emeleti alumínium ablakok, a külső mozaik borítás és a földszinti zászlótartók az épület két végén. Illetve, ha a piac felőli végén felnéznek, akkor megtalálják még azt az épülettel egyidős vázszerkezetet is, amin a „Sport, Játék, Papír, Írószer” neon feliratok voltak egykor.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Egykori decemberek: Év végi hangulat

A hatvan évvel ezelőtti szilveszteren három előadás volt a Szigligetiben. A szolnoki műjégpályát pedig a Vidámkertben, azaz a Tiszaligetben nyitották meg. Fenyőfát a kertmoziban is árultak, és az év végén azzal is lehetett Szolnokon poénkodni, hogy sokan nem fértek be az irodalmi kávéházba.

Míg felgördült a függöny

Az alföldi megyeszékhelyek közül miért Szolnokon épült a legkésőbb kőszínház? És az 1912-ben átadott szolnoki színház épületét vajon miért éppen Spiegel Frigyes tervezhette? De az akkori Német utca végén felépült színház építőjének, Bede Antalnak a kiválasztására is rákérdezhetnénk.

Utcasoroló (13.): Dr. Balogh Kálmán u.

(NYÁR) Magyarázatot nem tudok adni az okára, de Szolnokon sok utca viseli orvosok nevét, ami számomra szimpatikus. Ennél már csak az tetszik jobban, amikor egy közterület kifejezetten szolnoki kötődésű személyről van elnevezve. Ha pedig még köze is volt az illetőnek az adott utcához, az különösen kedves.

Utcasoroló (74): Sokáig Sissi

A Vízirendőrség és a Dohányfermentáló közötti sétány - vagy nyomvonalának környéke - az ötvenes évek elejéig Erzsébet királyné nevét viselte. Hogy utána meddig volt - térben és időben - névtelen, az meglehetősen bizonytalan, miként az is, hogy ma melyik része viseli Dr. Hegedűs Lajos nevét.