(Nyári ismétlés. Ez az írás 2015. január 29-én jelent meg először.)
A jelenleg a Szapáry út 11. szám alatt lévő, ma bútorboltként funkcionáló üzlet, szerintem, minden szolnoki és város környéki gyerek életében rendkívüli fontossággal bírt a hetvenes évek végétől minimum a rendszerváltásig. Tisztán emlékszem, hogy ott vettem meg életem első, kétszemélyes sátrát 1900 forintért, illetve tornaruháért, Tisza cipőért, kisdobos- és úttörőkellékekért, de még gumimatracért, tollasütőért és pingpong labdáért is oda kellett elzarándokolni. Mert hiába volt szemben a Centrum, nem messze a Skála, pár száz méterre a Sztár, a Sportboltban – nem vagyok biztos benne, hogy ez volt a hivatalos neve – sokszor lehetett olyasmit kapni, amit máshol nem.
Az utóbbi évtizedekben már úgy él az emlékeimben, mintha pár évente másféle üzlet költözött volna a falai közé. Mielőtt bútorbolt lett, biztos, hogy volt benne gyerekruha bolt, korábban meg talán a megszűntetett Sztár szerepét töltötte volna be. Maga az épület, építészetileg nem túl izgalmas, ám egy, a hetvenes évek elején készült fotó, illetve térkép kapcsán foglalkoztatni kezdett. Mert szerintem kényszerhelyzet vagy hirtelen döntés pottyantotta a mai helyére az épületet.
A hetvenes évek elején készült színes fotón jól látszik az egykori Ságvári körút páratlan oldalán álló, két különböző stílusú bérház között a Tófenék utca torkolata. Ráadásul egy 1975-ben megjelent, de minden bizonnyal pár évvel korábban rögzített térképen is megtalálható még ez a kereszteződés, holott a kiadás évében már a Kultúrcikk állt ott. A hirtelen ötlettől vezérelt tervezést támaszthatja alá, hogy az 1950-ben megálmodott, több száz lakásos Ságvári körúti „lakótelepen” – a Várkonyi tértől a Baross útig – az üzletek helyét is előre kijelölték, hiszen akkoriban nem lehetett csak úgy boltot nyitni, ráadásul a várostervezők a lakosság ellátásával is komolyan számoltak. Tehát az 1952-ben indult és az 1967-ben befejeződött építkezés közben pontosan tudták, melyik lakóház földszintjére kerül üzlethelyiség – lásd az egykori Sarok ABC-t a piacnál -, és hol lesz önálló boltépület. Ez utóbbira példa a piac és a Várkonyi tér között ma cipő- és festékboltként működő földszintes, lapostetős épület. Azaz, ha az eredeti tervekben szerelt volna ez az egyszintes, az utcára földig érő ablakokkal néző épület, akkor az a hatvanas évek végéig elkészül. Ráadásul a Ságvárin álló ház első emeletén nem alakítottak volna ki olyan sarki lakást, aminek az ablaka a Tófenék utcára néz, amit később, a Kultúrcikk áruház miatt meg kellett szüntetni.
Feltételezem, hogy a párszáz négyzetméteres áruház születésében a Centrum tűz és a 4-es főút rekonstrukciója játszott közre. A mai Szapáry és Kossuth út sarkán egykor álló Nerfeld-palotában működő Centrum áruházban 1969. április 11-én ütött ki tűz, aminek következtében az eladótér használhatatlanná vált. A bolt másfél évig az Úttörőházban – ma Technikaháza -, majd a piac melletti ideiglenes épületben működött. Szűkösen. És hiába tudta mindenki, hogy hamarosan felépül az 1200 négyzetméteres új Centrum Áruház, komoly eladótér hiány lehetett a városban.
Amit a 4-es főút javában zajló bővítése csak fokozott. A hetvenes évek elejére ugyanis neki kellett látni a Hősök tere és a Szapáry út közötti szakasznak, amihez azonban jó pár régi házat is szanálni kellett a Baross – Beloiannisz – utca páros oldalán. Ezek többségében boltok működtek, amelyek közül a legnagyobb érvágást a Madas-házban lévő 33-as és Hófehérke üzletek megszüntetése jelentette.
E két bolt „tulajdonosa”, az Ideál Kiskereskedelmi Vállalat (IKV) 1972. október 24-ére tudott megállapodni a Városi Tanáccsal illetve az államot képviselő illetékes minisztériummal az üzletek megváltásáról. A megállapodás nemcsak 12 milliós kártalanításról szólt, de arról is, hogy a következő év augusztus 20-ig két „új”, nagyobb alapterületű áruházat kell megnyitni, mivel a Madas-háznak 1973 végéig el kell tűnnie a föld színéről. Hogy ezt a megállapodást ki mennyire vette komolyan, nem tudom. Az viszont tény, hogy a 33-asba 1973 decemberében még karácsonyi vásárt hirdettek, ami végül nem valósult meg, mert a házat végül határidőre lebontották.
Az biztos, hogy a két „új” üzletházból egyik sem nyílt meg 1973. augusztus 20-ára. Ami nem is csoda, ha arra gondolunk, hogy abban az időben mennyi építkezés zajlott párhuzamosan a városban. Épült a Centrum, a Hotel Pelikán, a Vízügyi székház, a vasútállomás, a 24 emeletes, és hosszan sorolhatnánk. Nem volt egyszerű se kivitelezőt, se gépeket, se anyagot beszerezni. Így tehát egy kisebb fajta csoda lehetett, hogy 1973. november 7-án átadhatták a Kultúrcikk boltot, ami Szolnok első, modern, emeletes kereskedelmi egysége volt. Fényét-rangját persze gyorsan elvette a nem sokkal később megnyitott Centrum, majd a hetvenes évek végén átadott Skála.
Az épületen komolyabb felújítást az elmúlt 42 évben nem nagyon végeztek. Ennek köszönhetően a mai napig a helyén vannak az emeleti alumínium ablakok, a külső mozaik borítás és a földszinti zászlótartók az épület két végén. Illetve, ha a piac felőli végén felnéznek, akkor megtalálják még azt az épülettel egyidős vázszerkezetet is, amin a „Sport, Játék, Papír, Írószer” neon feliratok voltak egykor.
