Szolnok viharos történelmén végigtekintve nincs abban semmi meglepő, hogy a város három legöregebb épülete három katolikus templom. Sőt, azt is hozzátehetjük, hogy a XIX. század előttről csak a Belvárosi Nagytemplom – hármójuk közül a legfiatalabb -, a Sarlós Boldogasszony Kápolna, más néven Partos-kápolna – valószínűleg ez a legidősebb -, és az Ady Endre és a Kápolna út sarkán álló, több mint 280 éves Xavéri Szent Ferenc Kápolna – avagy Kiskápolna – maradt fenn. Ami ezek előtt épült, azt a különböző hadiesemények és tűzvészek elpusztították.
Ma már egyértelmű, hogy a Kiskápolna a váci püspök engedélyével 1733-ban épült, akkor még a várostól viszonylag messze. Építését a nem sokkal korábban pusztító pestisjárvánnyal hozzák összefüggésbe, aminek szolnoki áldozatait ide, a korabeli városfaltól távol temették el. Mint több helyen olvasható, a szolnokiak a járvány elvonulásának emlékére építtették a Kiskápolnát, még torony nélkül, felszentelésére 1735-ben került sor.
A további bajoktól azonban a kegyhely építése sem óvta meg a Szolnokot, hiszen 1743-ban előbb szinte az egész várost felperzselő tűzvész pusztított, majd a túlélőkre újabb pestis csapott le. Egyes források szerint a járvány 480 áldozata a város lakosságának harmadát tette ki, míg máshol a tizedéről írnak. Annyi azonban bizonyos, hogy a XX. században szinte végig – jórész Kaposvári Gyula tévedéséből kifolyólag – ehhez a járványhoz kötötték a kápolna építését, és adták meg dátumául 1749-et. Ez az évszám a legutóbbi felújításig a torony bal oldalán lévő műemléki jelölőtáblán is olvasható volt, illetve ma is szerepel a bejárat felett.
A még mindig torony nélküli, városszéli kápolnát XIII. Kelemen pápa 1767. január 21-én búcsújáróhelynek nyilvánította. Hogy az elkövetkező négy évtizedben milyen állapotban lehetett az épület, arra vonatkozó utalást nem találtam, de nem lennék meglepődve, ha 1808-ban nemcsak azért kapott végre tornyot, mert az nagyon hiányzott, hanem mert ráfért egy alapos felújítás. Ahogy történt ez a kiegyezés után is, amikorra olyan rossz állapotba került, a szolnoki házakkal mindinkább körülépülő kápolna, hogy városi adakozást kezdeményeztek a megmentésére. A nem sokkal később született cikkekből tudható, hogy a szükséges pénz alig egy hónap alatt összejött, így 1871. augusztus 6-án ismét felszentelték a kápolnát, sőt, egy helyen az olvasható, hogy a torony ablakai is ekkor kaptak spalettákat.
Az augusztus 6-ai dátum egyébként a kápolnához szervezett zarándoklatokkal függ össze. A szolnokiak 1749-ben fogadalmat tettek, hogy a pestistől való újabb megmenekülésük miatt Xavéri Szent Ferenc napján, december 3-án munkaszünetet tartanak, és a kápolnához vezető zarándoklattal ünnepelnek. Ez így történhetett egészen az 1831-es kolerajárványig, amikor a zarándoklat napja átkerült augusztus elejére. Egy évvel később pedig a templom névadóját Szolnok védőszentjévé is megválasztották. A templom névadója mindezek mellett a környék nevét is adta, így Szolnok III. kerületének egy része Ferencvárosként is ismert (volt).
Az aprócska templom tornyában, építése után nem sokkal harang került. A Xavéri Szent Ferenc harang 1811-ben készült el. Ezt követte első királyunk halálának 800. évfordulóján a Szent István mártír harang, majd rá egy évre, 1839-ben Szent János tiszteletére öntött harmadik, egyben legnagyobb harang került a toronyba. Mindhárom pusztulását az első világháború okozta, amikor ágyúk öntéséhez beszolgáltatták őket, pótlásuk pedig az elmúlt száz évben sem sikerült.
Az aprócska kápolna életét minden bizonnyal az menthette meg a huszadik század második felében, hogy a téves építési évszámnak köszönhetően 1949-ben – mint hitték, építésének 200. évében – műemlékké nyilvánították. Ha ez nincs, akkor talán áldozatul esik a korábban nem létező Ady Endre út kialakításának, miként a Horánszky és a Sarló utca házai és kertjei. Szerencsére megmenekült, azonban karbantartására, felújítására a szocializmus éveiben nem nagyon jutott. Ráadásul a falai mellett dübörgő forgalom se tett jót az épület állapotának.
Egy helyen azt olvastam, hogy 1993-ban az önkormányzat, az egyház és helyi civil szervezetek összefogásával renoválták. Ez azonban nem lehetett túl sikeres, hiszen a kétezres évek elejére elképesztően rossz állapotba került. Felújítását 2001-ben Szűcsné Csáti Franciska kezdeményezte, és több éves kitartásának köszönhető, hogy Beer Miklós megyés püspök 2009-ben felszentelhette a megújult kápolnát. A munkák minimum 30 millió forintba kerültek – amiben nincs benne az önkéntes munkák értéke -, amiből a város 23 milliót vállalt magára. Sőt a felszentelés után nem sokkal a Kiskápolna körüli tér felújítása is elkezdődött, amit 2011. szeptember 12-én adtak át. A barokk stílusú, belül dongaboltozatos Kiskápolna és környékének felújítása a Tisza mozit újraálmodó, a Mustármag óvodát és az Agórát is tervező Álmosdi Árpád és kollégái munkáját dicsérik.