2025.08.27. (szerda)

Szolnoki Sztálin-szobor

Szolnoki Sztálin-szobor

Dátum:

A szobor tervét 1950. április 3-án terjesztette elő Czinege Lajos, későbbi honvédelmi miniszter, akkor épp a Magyar Dolgozók Pártjának megyei szervezőtitkára. A meg nem valósult szobor történetét Cseh Géza és a Majtényi György írta meg, de talán érdemes felidézni és kiegészíteni.

A szobor tervét 1950. április 3-án terjesztette elő Czinege Lajos, későbbi honvédelmi miniszter, akkor épp a Magyar Dolgozók Pártjának megyei szervezőtitkára. A meg nem valósult szobor történetét Cseh Géza és a Majtényi György írta meg, de talán érdemes felidézni és kiegészíteni.

Ha meg is valósult volna Czinege Lajos 1950-es javaslata, amit az akkori megyegyűlés egyöntetűen támogatott, akkor is biztosak lehetünk abban, hogy az a szobor ma már nem állna. Az 1956-os események ugyanis a megyeháza mögötti felszabadulási emlékművet – ami ráadásul egy soha meg nem történt eseményt ábrázolt – éppúgy elpusztították, mint a mai Zounuk ispános szökőkút helyén 1945 és 1956 között álló „szivart”, azaz a szovjet hősi emlékművet. Legfeljebb nemcsak Budapesten lett volna rövid ideig „Csizma tér”, hanem Szolnokon is. A mai Verseghy park és Kellner Gyula utca környékén. Hiszen a Juhász Imréné főispán – a megyei tanácselnöki titulust csak néhány hónappal később vezették be – által is támogatott terv a megyeháza és a Kellner Gyula utca közötti, a Tiszáig nyúló területre álmodta a „nagy vezér” szobrát, és az ahhoz méltó teret.

A Majtényi György, Szabó Csaba és Mikó Zsuzsanna szerkesztésében, a Libri kiadó gondozásában megjelent Kommunista kiskirályok című kötetben olvasható Cseh Géza – a szolnoki levéltár munkatársa – és Majtényi György A honvédelmi miniszter című dolgozata. Ebben Czinege Lajos (Karcag, 1924. – Leányfalu, 1998.), az 1960 és 1984 közötti honvédelmi miniszter túlkapásait dolgozták fel. Ennek a „Szolnoki belváros helyett Sztálin-szobrot – egy ambiciózus pártkáder tervei” című fejezetéből derül ki az akkor mindössze 26 éves Czinege Lajos, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Szolnok megyei szervezőtitkárának nagyratörő terve, miszerint: „Szolnok legszebb helyén, a megyeháza mögötti Tisza-parton, hálánk és szeretetünk jeléül állítsunk fel a Nagy Vezérhez méltó emlékművet, egy Sztálin-szobrot”.

Érdemes megjegyezni, hogy a „hazánk felszabadulásának” az ötödik évfordulójához igazodó előterjesztés idején még nem állt a budapesti Sztálin téren – ma Dózsa György út – Joszif Viszarionovics Dzsugasvili (1878-1953) egészalakos szobra, viszont már léteztek Magyarországon is alkotások a „generalisszimuszról”. Csorba Géza, Pátzay Pál és Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrászművészek ugyanis 1950-ben már Sztálin megformálásáért kaptak Kossuth-díjat. Kisfaludi alkotása a fővárosi Szabadság térre, Csorba munkája pedig a mai Erzsébet térre, a buszpályaudvar falára került, míg Pátzay mellszobrából több másolat is készült, és került az ország számos helyére. Tehát nem igaz az a feltételezés, hogy a szolnoki Sztálin-szobor azért nem valósult meg, mert, hogy nézett volna ki, ha egy megyeszékhelyen előbb van ilyen köztéri alkotás, mint a fővárosban. Ahol a nevezetes Sztálin-szobrot, Mikus Sándor alkotását valóban csak 1951 decemberében leplezték le a felvonulási tér dísztribünje fölött.

A szolnoki Sztálin-szobor ötletének lassú elengedését – miként Cseh Géza és Majtényi György írják – inkább a horribilis költségek okozták, hiszen a szobor, a talapzat és a tér kialakítása az első számítások szerint 962 ezer akkori forintba került volna. Még úgy is – és ez mutatja a rendszer bornírtságát -, hogy a Sztálin alak megformálásához a háborúban elpusztult Szapáry és 1945-ben elbontott Horthy István szobrok bronz anyagát is felhasználták volna. És, ami a legszebb: a Horthy-szobor talapzatánál állt – ma a szolnoki temetőben található – „búsuló juhászát” Sztálin lábához is odatették volna. Ám a hatalmas összegből a megye települései és cégei csak 240 ezer forintot tudtak összedobni – jórészt hitelből -, ezért a terv szép lassan lekerült a napirendről, vagy inkább feledésbe merült. Így a Vármegyei Kaszinó és az Evangélikus Templom sem esett áldozatául Czinege Lajos – ne felejtsük, akkor még csak egy buzgó apparatcsik – sokak által támogatott ötletének.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Vízügyes emlék a parkoló szélén

Ledöntés, áthelyezés, lopás vagy csak felújítás. Egy elvitathatatlan szakember szerényen megbújó portréjának is lehet kalandos a sorsa Szolnokon. A Boldog Sándor István körút és az Ady Endre út kereszteződésénél, a "vízügyi" parkoló szélén álló Sajó Elemér szobornak legalábbis az lett.

Szentháromság torzó

Talán egyetlen olyan települése sincs az országnak, de városa egész biztosan nincs, ahol ne állna Szentháromság szobor. Szolnok is így van ezzel, igaz a mi szobrunk ma már csak torzóban van meg, és nem ott, ahol a XX. század első felében állt.

Olimpikon hátratett kézzel

Aktív sportolóként nem láthattam, edzőként és a Damjanich uszoda nélkülözhetetlen alakjaként, igen. Azt hiszem, Hasznos István nem attól lett Szolnokon legenda, hogy 1952-ben olimpiai aranyérmet nyert. Inkább azoktól a kilométerektől, amiket hátrakulcsolt kézzel tett meg a Damiban.

Páratlan Öreg paraszt

Egyáltalán nem biztos, hogy a Szolnoki Művésztelep II-es műteremházának falán lévő dombormű címe az Öreg paraszt. Az azonban igen, hogy Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotásáról van szó, ami 1912-ben már biztosan létezett. Viszont rejtély, mikor került mai helyére és hol a párja.