2025.08.27. (szerda)

Szolnoki turizmus egykor

Szolnoki turizmus egykor

Dátum:

A hetvenes évek második felében készült mozaikképeslap legnagyobb fotója alapján feltételezhetnénk, hogy Szolnokon akkoriban dübörgött a turizmus. A gyönyörűen kivilágított Tisza szálló előtt ugyanis olyan autók parkolnak, amelyek többségével csak külföldi vendégek érkezhettek.

A hetvenes évek második felében készült mozaikképeslap legnagyobb fotója alapján feltételezhetnénk, hogy Szolnokon akkoriban dübörgött a turizmus. A gyönyörűen kivilágított Tisza szálló előtt ugyanis olyan autók parkolnak, amelyek többségével csak külföldi vendégek érkezhettek.

A monopolhelyzetben működő Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata előszeretettel jelentetett meg mozaikképeslapokon olyan fotókat, amelyek korábban önállóan vagy más összeállítások részeként már „piacra” kerültek. Ez az ötképes, szolnoki lap is ilyen, hiszen minden rajta szereplő fotó más kiadványokon is megtalálható. Ebből a szempontból talán a legérdekesebb a jobb alsó sarokban lévő, a szolnoki zsinagógát ábrázoló fotó, amiből nemcsak önálló képeslap lett, de útikönyv címlapjára is felkerült. Hogy Szelényi László fotográfus ezért hányszor kapott jogdíjat, az más kérdés. Annyi biztos, hogy az eredetileg fekvő formátumú fotót ehhez az ötképes anzikszhoz alaposan megvágták, így ebben az esetben a jobb szélére már éppen csak belóg az egykor ott parkoló, fehér Skoda S100-as, ami nem kizárt, hogy a fotós, nem sokkal a kép készítése előtt a Merkúrtól átvett autója volt.

A hetvenes-nyolcvanas évekre ezeknek a képeslapoknak nemcsak az volt a célja, hogy az adott településről lehessen anzikszot küldeni, hanem az is, hogy a város – nagyritkán falu – szocialista fejlődését meg lehessen mutatni. A korabeli szolnoki lapokon is többségben vannak a hatvanas évek után készült beruházások, sőt olyan kisnyomtatvány is ismert, amire kizárólag ilyenek kerültek. Emiatt ma, nem egy esetben kordokumentumnak is tekinthetünk egy-egy képeslapot. Ebben az esetben például ilyen formán is megőrződött a Tiszaliget bejáratánál egykor álló Fáklyavivő című szobor, ami Szabó László alkotása volt. A Barna Gábor által a szobor mögé épített, stilizált zászlóval együtt néhány éve elbontott alkotást egyébként 1970-ben, „hazánk felszabadulásának” 25. évfordulóján avatták fel, így sokan „felszabadulási” emlékműként is aposztrofálták, ami részben hozzájárulhatott a lebontásához. Azt most ne feszegessük, hogy ma vajon hol lehet ez a több mázsányi bronz alak!

Inkább nézegessük tovább ezt a szerintem a hetvenes évek végén megjelent, annak idején 3 forint 50 fillérért megvásárolható és 1 forintért postázható képeslapot. A bal alsó sarkában a szolnoki Tisza-part egy részlete látható a belvárosi híddal, amit ebben a formában csak azok vehettek szemügyre, akik nemcsak áthajtottak a városon, hanem egy kis pihenőt is tettek, mondjuk az akkori sétányon a Zalka Mátéról és a Marx Károlyról elnevezett közterületek között. Lenin háta mögött. Járt nálunk néhány vendég akkoriban, de esküszöm nem emlékszem olyanra, hogy valakivel azért indultunk volna el erre a környékre, mert Lenint akartuk neki megmutatni. A sétányt, a Tiszát igen, na meg az akkor még létező Kis Tiszát és a fagyizót.

Mint az elején említettem, e képeslap alapján joggal feltételezhetjük, hogy a hetvenes évek végén dübörgött a szolnoki idegenforgalom. Már csak azért is, mert akkoriban működött a városban a tiszaligeti kemping, a motel, a Touring hotel és persze a frissen átadott Pelikán és a rangidős Tisza szállók is. A bal felső kép nem sokkal a Pelikán átadása után készülhetett, hiszen a földszinti teraszra kipakolt piros napernyők mellett még gondozatlan a placc, azaz a majdani Hild tér túloldalán még nem kezdődhetett el az Agóra (MMIK) kivitelezése. A közel öt éven át épített hotel akkoriban Szolnok és az új városközpont büszkesége volt, ami aztán másfél évtizeden keresztül nagyon sok kelet-európai, szervezetten érkező turistának biztosított szállást.

Merthogy emlékeim szerint, a konvertibilis valutával fizető nyugati vendégek inkább a Tiszát preferálták. Erre utal e mozaikképeslap jobb felső fotója is, amin gyönyörűen kivilágítva, mondhatni, utolsó fénykorában láthatjuk a fotózás pillanatában még alig fél évszázados épületet. Előtte szinte csak nyugati autók parkolnak: egy Mini Morris, egy állólámpás W115-ös Mercedes, egy Volkswagen bogár és egy 504-es Peugeot. Na, jó, aztán meg egy M21-es Volga, egy Skoda 1000MB, a színház oldalában pedig egy 1000-es Wartburg és egy 601-es Trabi. Ja, és a kép jobb szélén egy Barkas, hogy teljes legyen a kelet-nyugati autótalálkozó. Egyébként az autók miatt azt gondolom, ez a fotó a lap megjelenése előtt akár egy évtizeddel, azaz a hetvenes évek elején, de az is lehet, hogy még a hatvanas években készült. Akkor, amikor még fizetőképes, igényes vendégekkel volt tele a Tisza szálló. Akikről persze el nem tudom képzelni, mit is csinálhattak az akkori Szolnokon.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Magyarázatra szoruló hiány

A felirat szerint, ez a legalább százéves képeslap Szolnoknál mutatja a Tiszát. Mivel kiadója a több szolnoki lapot is jegyző Gettler József, nem feltételezem, hogy hibás lenne a helymegjelölés. Akkor viszont jóval az 1917-es kiadás előtt készült a felvétel, ami talán a képen látható rengeteg csónakra is magyarázatot adhat.

Emlék az elsodort hídnak?

Ha e képeslap nyomdába adásakor rá merték írni, hogy "Régi tiszahíd", akkor talán joggal feltételezhetjük: e lap az első vasból és betonból emelt szolnoki Tisza-híd átadása után jelent meg. De miért tartották akkor fontosnak, hogy képeslapra kerüljön a régi, ráadásul megrongálódott híd? Nem hinném, hogy kortörténeti dokumentumot akartak hátrahagyni. Holott sikerült.

Állomástorzó

A Fortepan.hu-n közzétett, a szolnoki vasútállomást 1955-ben mutató fotóról nagy valószínűséggel meg lehet mondani, hogy miért készült. Miként azt is, hogy miért fogadta még szűk két évtizedig nagyjából hasonló látvány azt, aki Szolnokra vonattal érkezett, vagy a nagyállomás érintésével hagyta el a várost.

Szolnoki kórházsorozat

Dollinger Erhardt szerintem 1967 júniusában járt Szolnokon, és egy egész tekercset ellőtt az az évi Vasutasnapon átadott MÁV kórházra. Ezekből a fotókból aztán majdnem egy évtizeden át jelenjenek meg olyan képeslapok, amelyekről megfordításuk nélkül csak mi tudjuk, hogy Szolnokot mutatják.