Szombat este tíz körül, két alaposan berúgott vagy más bódító szerektől beállított fiatalember úgy látta jónak, hogy Szolnok belvárosában, lakóházak ablakai alatt csépelik egymást. Valószínűleg nem is lett volna ügy a bunyóból, ha bátorságukban vagy félelmükben nem eresztenek ki a torkukon olyan cifra mocsokságokat, hogy doktori disszertációban lehetne vizsgálni a szavak és a megfogalmazott cselekvések gyökereit. Nem tudhatom, hogy a lakók rosszallása miatt, avagy azért nem tettek komolyabb kárt egymásban – a szerintem fiatalkorú srácok -, mert úgy gondolták, lesz még hétvége máskor is, mindenesetre néhány menet után ki erre, ki arra szaladt.
Csakhogy a rendőrség gyors volt. Pár perccel később már mindkét delikvens a járőrautók motorházán hasalt. Betoji alak vagyok vagy más rendszerben szocializálódtam, de egy villogó rendőrautón kiterítve nagyon meggondolnám, miket beszélek. Már, ha alkalmas vagyok még szellemileg arra, hogy kontrolláljam magam.
Az üvöltözésen, a magyar nyelv egészen elképesztő alkalmazásán már nem is húztam fel magam, akkor viszont eldobta a gépszíjat az agyam, amikor számolni kezdtem a rendőröket. Legalább öt járművel, minimum tizenöten fékezték meg a két srácot. Ami nagyon helyes és bíztató. Csakhogy ez az akció nekem, mint adófizetőnek, minimum 30-40 ezer forintomba fájt.
Miért? Csökött agyam szerint főleg azért, mert a mindenféle ígéretek és politikai nagyotmondások ellenére, szűk egy évvel a West Balkán tragédia után, bármelyik szolnoki szórakozóhelyen még mindig annyit vedelhetnek a tinédzserek, amennyit a pénztárcájuk bír. Úgy tűnik, péntek és szombat éjszaka ebben a városban csak a szórakozóhelyek profit maximalizálása számít. Választottaink és döntéshozóink nagy ívben tesznek arra, hogy a belváros hétvégenként lassan élhetetlen (alhatatlan?). A fiatalkorúak védelme pedig a parasztvakítás kategóriájába csúszott. A kutyát nem érdekli, hogy a kocsmák adóbefizetései és a lepusztított város heti rendbetétele illetve a rendőrök munkadíja milyen egyenleget mutat. (Haveroké a hétvégi buli?)
Vessenek meg érte. Rosszindulatú, előítéletes, öreg f. vagyok, aki azt feltételezni, hogy a Tiszavirág szökőkút alakjainak megrongálása is összefügg a fiatalok hétvégi vonulásaival, kocsmatúráival. Éppen ezért kíváncsian várom, felmerül-e valamelyik illetékesben, hogy mit kellene tenni az ilyen barbárságok megelőzésére érdekében. Felmeri-e valaki vállalni, hogy az elkövetők megtalálása után a térfigyelő kamerák alapján visszafelé lejárja a rongálók aznap esti útját, és ha fiatalkorúakról van szó, akik valahol esetleg alkoholt fogyaszthattak, rákérdez, miként is fordulhatott ez elő? Avagy jön ismét az álságos szöveg, és marad minden a régiben. És bízunk a szerencsében, mert másra lassan úgyse számíthatunk.
Nevessenek ki, vagy értsenek meg, de pesszimista lettem. Egy verekedés, egy tönkre tett szobor nem elég ahhoz, hogy máshogy gondoljunk a hétvégi, éjszakai kocsmatúrákra. Nem tudom, minek kellene történnie ahhoz, hogy valaki komolyan és hihetően mondja azt: állj, ez így nem mehet tovább. Mert vannak bizonyos értékek, amik többet érnek a kocsmák, a haverok hasznánál.
