– Kit érdekel, hogy mit gondol Bajnai Zsolt Szolnokról?
– No, erre én is kíváncsi vagyok. De ahhoz, hogy ezt megtudhassam, előbb el kell mondanom, hogy mit gondolok a városról. És hol tehetném ezt meg manapság egyszerűbben? Talán egy kocsmában. Oda viszont nem járok. Szerintem az internet remek felület ilyesmire. Ha azt nem is fogom pontosan tudni, hogy kit érdekel a véleményem, az azért kiderülhet, hány ember, netező kíváncsiságát tudom felkelteni.
– Körülbelül nyolcvanezer ember oszthatná meg így a véleményét a városról.
– Nosza, milyen jó lenne. Szűkebb körben mindenki meg is osztja, hiszen mindenkinek van véleménye arról, ami Szolnokon vagy körülötte történik. Csak az a kérdés, hogy ki, hol mondja ezt el. A világhálón is nagyon sokan elmondhatnák, de valamiért nem teszik.
– Miért?
– Mert ez kicsit bonyolultabb annál, mint amikor egy kocsmában vagy egy baráti társaságban vagy akár egy netes fórumon nicknév mögé bújva elhadarjuk a véleményünket. Ehhez először is kell egy felület, egy honlap. Horváth Zoli barátommal majdnem kilenc hónapig dolgoztunk a blogSzolnok-on. A dizájn és rengeteg apró ötlet az ő érdeme. Persze mehettem volna egy meglévő blogfelületre is, de jobban szeretek a magam ura lenni. Másrészt sokan tévedésben vannak a nettel kapcsolatban. Nemcsak a felület a fontos, de a tartalom is. A blogSzolnok esetében ezt szolgáltatom én. Amint az első hónap után látható, még kicsit döcögősen.
– Van, aki azt mondja, ez nem blog, hanem egy újság?
– Maradjunk annyiban, hogy több, mint egy blog, de kevesebb, mint egy újság. Több, mert nemcsak egy sima napló, kevesebb, mert nem szolgáltat például híreket. Ugyanakkor nemcsak a jegyzet újságírói műfaját használom, hanem recenzió, interjú és terveim szerint riport is lesz az oldalon. Azonban minden anyag abból indul ki, hogy én Szolnokot milyennek látom, Szolnokon mit tapasztalok. Ha valamilyen élmény ér, akkor arról szubjektíven írok is.
– Mi közöd Szolnokhoz?
– Sok szolnokihoz hasonlóan nem itt születtem, de gyerekkorom óta kötődöm a városhoz. Egy darabig a környéken éltünk, aztán középiskolás koromban már itt. És mivel a szüleim itt laknak, az egyetem alatt és utána is Szolnokra jártam ?haza?. A párom is szolnoki, itt ismertem meg. Igaz, csak tavaly nyár óta vagyunk újra szolnoki lakosok, mivel Budapest környékéről visszaköltöztünk.
– És ilyenkor mindig elmondod, hogy a szolnokiak nem is tudják, milyen jó helyen laknak.
– Mert ez a szubjektív élményem. És van mögötte némi tapasztalat. Mondj valamit, amit itt nem találok meg! Mondj olyasmit, ami innen messzebb lenne, mint Pestről vagy az ország más városától! Ahhoz, hogy valahol jól érezhesd magad, észre kell venni a jót. Olyan unalmas, hogy mindig csak panaszkodunk, szomorkodunk. Én nem érek erre rá.
– És a blogSzolnok-ra?
– Arra viszont igyekszem időt szakítani. Persze, nem ebből élek, de most ez az egyik, amiért élek. Hobbi, szórakozás, valamilyen szinten szakmai kihívás, gyakorlóterep és sorolhatnám. Ez egy eszköz, ami segít megismerni a várost. A blogSzolnok lényegét tényleg nagyon jól összefoglalta a párom, amikor kibökte: szubjektív élményportál.
