2025.10.14. (kedd)

Tabáni vallomások

Tabáni vallomások

Dátum:

Ha lenne időgép, akkor visszamennék ötven-hatvan évet, hogy az esetleges veszélyekkel dacolva sétálhassak a szolnoki Tabánban. Időgép nincs, viszont a Szolnoki Galériában szeptember végig látható kiállítás "katalógusa" valami hasonlót kínál: olvasása közben visszarepít a múltba.

A nyár elején már írtam a Tabán (p)anno című nagyszerű kiállításról, ami szeptember 30-ig még megtekinthető a Szolnoki Galériában. A két szintet elfoglaló tárlat Szolnok mára csak nevében fennmaradt, egyébként egyetlen háza kivételével teljesen eltűnt, több száz éven át létező városrészét mutatja be. Megidézi többek között a hely középkori múltját, az elmúlt másfél évszázad iratokkal is igazolható lakosságát, és természetesen a Tabán festőkre gyakorolt hatását. Szerintem az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb helytörténeti, időszaki kiállítása.

Amihez kapcsolódóan a Damjanich János Múzeum kiadásában és Kaposvári Gyöngyi szerkesztésében egy kiállítási katalógusnak is beillő, ám annál jóval többnek tekintendő kötet is megjelent Tabán (p)anno, tények és vallomások a szolnoki Tabánról címmel. A tizenhárom, elképesztően gazdagon illusztrált dolgozat ugyanis a középkortól kezdve meséli el Szolnok talán legrégebbi lakóövezetének történetét. És nemcsak múzeumi munkatársaktól elvárható tudományos alapossággal, mégis érthetően megírt dolgozatokkal, hanem egykori tabániak szívszorítóan személyes emlékezéseivel is. A kötet egyik legnagyobb érdeme, hogy a szűk 170 oldalon nem akar egy visszahivatkozható, akadémiai színvonalú monográfia lenni, inkább közérthető, szerethető történetek gyűjteménye. És, ha már az előző bekezdés végén azt írtam, hogy a Tabán (p)anno az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb helytörténeti kiállítása, akkor a hasonló címmel kiadott könyvre is ilyesmit kell mondanom: nagyon régen jelent meg Szolnokról ehhez fogható helytörténeti kötet. Aminek minden lokálpatrióta könyvespolcán ott kellene lennie.

Számomra rendkívül izgalmas volt olvasni Gulyás Katalin Külváros a belvárosban, avagy kis tabáni tér- és társadalomrajz című dolgozatát, aminek segítségével szinte benyithatunk a városrész házainak kapuin, és szembejönnek az egykor ott lakó iparosok, földművesek, halászok vagy éppen kishivatalnokok. Nagyon jó szerkesztői érzékre vall, hogy a kötet közepén, ezt követik az egykori tabániak visszaemlékezései. Így ha már belépünk a kiskertekbe, nemcsak azt tudjuk, mivel foglalkoznak az ott lakók, de azt is, miként telnek a szürke hétköznapok, hogyan ért össze a munka, a család és a lakhatás. Gyönyörű személyes történetek, amelyek mindegyike után rám tört a vágy, hogy jó lett volna legalább csak egyszer szaladgálni a zegzugos Tabánban.

A városrészben, ami nagyjából fél évszázada esélyt kaphatott volna arra, hogy Szolnok turisztikai mágnese legyen, megőrződjön és ne csak egy kiállítás vagy egy könyv lapjain lehessen megidézni. De Szolnok nem élt ezzel a lehetőséggel, mert egy falucskának nem lehetett helye a modern nagyváros közepén. Sirathatjuk. És talán az utolsó pillanatban összeállított kiállítás és könyv révén emlékezhetünk rá. Sajnálva, hogy nincs időgép, de örülve, hogy van Damjanich Múzeum.

(A felhasznált fotók a Tabán (p)anno – Tények és vallomások a szolnoki Tabánról című kötetből valók – Damjanich Múzeum, Szolnok, 2019.)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Lányoknak is lett valami

Ha valakinek tetszett Reisz Gábor 2014-es VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című, a harmincas férfiak felnövéstörténetét (kínlódását) bemutató film, akkor azért, ha meg nem tetszett, akkor azért hagyja ki A legjobb dolgokon bőgni kell című új magyar filmet. Van baj vele bőven.

Gúzsba kötve színházat csinálni

Lehet aktuális egy több száz éves népballada? Lehet gyufaskatulyányi helyen nagyszínpadi produkciót előadni? Lehet két felvonás alatt több mellékszereplőnek karakterépítési lehetőséget adni? A szolnoki Kőműves Kelemen láttán azt mondom: igen. Mi vagyunk ott a szűk színpadon.

Kazettás emlékeink

Csévéltem magnókazettát ceruzával, törtem ki és ragasztottam le törlést akadályozó és engedő bütyköt kazettán, de sajnos nem raktam el eredeti csomagolású TDK-t, sőt üres csomagolást sem. Palády Zoltán szerencsére igen. És mindent megírt a Magnókazettás emlékeim című könyvében.

Családi film csalók ellen (is)

Családi mozi. Már ha idős szüleinket vagy nagyszüleinket visszük el rá. Oscar esélyes, ha ezt jelöli Magyarország a díjra. Igazi hazai színészparádé, ami nem véletlen, hisz egy Oscar-díjas rendező filmjében mindenki benne akar lenni. Deák Kristóf Az unoka című mozija nagyon jó évindítás.