– Az egyéves Chiovini Galéria első kiállítása a „Találkozás Chiovinivel”?

– Mondjuk inkább úgy, hogy az első olyan kiállítás a galériában, aminek kicsit jobban megadjuk a módját: küldtünk ki meghívókat, lesz szakmai megnyitó. Volt már kiállításunk tavaly ősszel, amikor Balogh István Péter munkáit mutattuk be, és a látogatók regényeket írtak a vendégkönyvünkbe. Vagy éppen most is látható egy másik válogatás Tóth Menyhért munkáiból. Én egyébként is abban mérem egy kiállítás eredményességét, hogy milyen hatással van az emberekre.

– Nem egy óriási méretű galériáról van szó. Hol fog elférni a kiállítás?

– Valóban az egész galéria mindössze ötven négyzetméter, aminek egy része ajándékbolt. Ugyanakkor úgy alakítottuk ki, hogy a legnagyobb falfelület, a bejárattól jobbra, alkalmas legyen akár tizenöt-húsz kép bemutatására. Nincs ebben egyébként semmi rendkívüli, hiszen ez bevett gyakorlat a művészeti galériák életében, és arról se feledkezzünk meg, hogy annak idején az Aba Novák Teremben és a régi Chiovini Galériában is voltak hasonló kamara kiállítások. Amikor tavaly megnyitottunk, azt mondtam, ha túléljük az első évet, akkor mi is egy komolyabb kiállítással ünnepelhetünk.

– Honnan került ide a kiállítás anyaga?

– A képek nagy többsége a család, azaz a mester lányának, Chiovini Mártának és az ő unokájának a tulajdona, lényegében a lakásuk falairól vettük kölcsön az örökösök féltve őrzött kincseit. Ugyanakkor tökéletesen tükrözik Chiovini munkásságát, és azt, hogy rajongásig szerette ezt a tájat. Nem véletlen, hogy a bemutatott képek között visszaköszön az alföldi táj, és több szolnoki részlet is.

– Hogy tudta elérni, hogy az alig egyéves galéria kölcsönkapja ezeket a képeket?

– Cegléden volt egy nagyon szép Chiovini kiállítás 2017 őszén, aminek elmentem a megnyitójára, akkor már készülve a galéria megnyitására, és ott találkoztam Chiovini Mártával és az unokájával, Hatvani Istvánnal. Nagyon örültek, amikor elmondtam, hogy folytatni szeretném a Chiovini Galériát. Aztán a nyitás után néhány eredeti képet is kaptam tőlük értékesítésére, ami nagyon jól sikerült. Talán ez is kellett ahhoz, hogy kölcsönadják a féltve őrzött kincseiket.

– Ki a kiállítás kurátora?

– Magam rendeztem be a kiállítást, amihez azért segítséget is kaptam. Egyrészt a régi galéria vezetőjétől, Babától (Barta Józsefné), illetve Bakányi Gyula, Cegléden élő festőművésztől, aki pont akkor jött be hozzám, amikor alakítgattuk a kiállítást. Zsolnay László művészettörténészt pedig felkértem, hogy június 6-án mondjon majd szakmai megnyitót, hiszen kiváló ismerője a Szolnoki Művésztelepen valaha élt alkotóknak is.

– Azon kívül, hogy ez a kiállítás egyfajta születésnapi ajándék, mi a célja?

– Elsősorban az, hogy olyan kincseket lássanak az emberek, amikre egyébként nem vagy csak nagyon ritkán lenne lehetőségük. Másrészt meg akarom mutatni, mi minden született egykor Szolnokon. Mindez, miközben persze néhány kép eladó, nem az értékesítésről szól. Így invitálom azokat is, akik nem akarnak vásárolni, csak egy különleges kiállítást szeretnének megnézni. Jöjjenek, találkozzanak Chiovini Ferenccel a képein keresztül!

(A Kreutzer – egykori Sütő – közben lévő Chiovini Galéria kiállítása július 31-ig, hétközben 10-17.30-ig, szombaton 10-13 óráig látogatható.)