2025.08.27. (szerda)

Tisza Antal mellszobra

Tisza Antal mellszobra

Dátum:

Minden bizonnyal kevesen tudnák megmondani elsőre, hogy hol is áll Tisza Antal mellszobra. Azt hiszem, a szobor nem a megmintázott személy miatt, hanem az alkotó révén érdemelne több figyelmet, hiszen Petri Lajos műveit a mai napig keresik a gyűjtők.

Minden bizonnyal kevesen tudnák megmondani elsőre, hogy hol is áll Tisza Antal mellszobra. Azt hiszem, a szobor nem a megmintázott személy miatt, hanem az alkotó révén érdemelne több figyelmet, hiszen Petri Lajos műveit a mai napig keresik a gyűjtők.

Tisza Antal mellszobra a rendszerváltás nagy túlélője. Minden bizonnyal azért nem döntötték le bő két évtizeddel ezelőtt, mert az ilyesmivel babrálók, nem tudták, hogy hol van. Az azóta szobrok áthelyezésében utazóknak pedig fogalmuk sincs már arról, hogy ki is lehetett ez az ember.

Ha akarom kommunista, ha akarom a kommunista önkény áldozata.

Az biztos, hogy 1895-ben Szolnokon látta meg a napvilágot, egy ideig kubikusként dolgozott, majd a Tanácsköztársaság idején – ifjú fejjel – a Vörös Hadsereg politikai megbízottjaként tevékenykedett. A húszas években részt vett a legális és az illegális kommunista pártok szervezésében, amiért be is börtönözték, hogy aztán 1932-ben a Szovjetunióba emigrálhasson. Nem kellett volna. Hat évvel érkezése után ugyanis lecsapott rá a kibontakozó sztálini terror, és Kun Bélához hasonlóan valahol a Szovjetunióban kivégezték, és ismeretlen helyre temették 1941-ben.

A második világháború után azonban személye kiválóan alkalmas volt arra, hogy a rendszer mítoszát építő, helyi hős váljék belőle. Nemcsak utcákat, termelőszövetkezetet, munkásszállót neveztek el róla, de – a történelem kegyetlen vicce – a Sztálin születésnapján 1952-ben átadott szolnoki úttörőházat is. Ám szobrát nem a régi – ma a Technika háza – és nem az újabb – ma a zeneiskola – szolnoki úttörőház előtt állították fel, hanem a róla elnevezett munkásszálló előtt. A munkásszálló ma már városi kollégium, ám Tisza Antal szobra – lassan fél évszázada – ott áll az épület előtt egy bukszus takarásában.

Az 1962-ben leleplezett mellszobor Petri Lajos (1884-1963) egyik utolsó alkotása. A művész, aki eredetileg jogásznak készült, 1909-ben elkészült Juhász Gyula mellszobrával indult el igazán a pályán. Sokáig Brüsszelben élt, majd a húszas-harmincas évek egyik elismert alkotója, akinek 1935-ben elkészült budapesti Huszáremlékművét a klasszicizáló emlékműszobrászat legsikeresebb darabjaként tartják számon. A második világháború után számos megrendelést kapott, amelyek közül talán a legismertebbek a Kodályról készült, Kodály Zoltán által is kedvelt alkotásai. Műveiből sokat a Magyar Nemzeti Galéria vásárolt meg, de a mai napig feltűnnek szobrai aukciókon. Életrajzaiban pedig rendre megemlítik a szolnoki Tisza Antal szobrát, ami valószínűleg a kommunista kubikus egyetlen fennmaradt ábrázolása.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Húsz éve még állt

A Szentháromság téren, körülbelül a Mária utca torkolatával szemben, nagyjából a mai a Cserkészház bejárata előtt húsz évvel ezelőtt még biztosan állt Kamotsay István különleges alkotása. A talán 1974-ben felállított "rozsdaszobor" az elmúlt két évtizedben tűnt el nyomtalanul.

Titokzatos Galaxis

Valószínűleg Szolnok egyik legismertebb köztéri alkotása a vasútállomás főbejárata előtt lévő, szökőkútba állított fémszerkezet. Ami bár a rendszerváltás előtt is több szolnoki könyvbe belekerült, sem a címében, sem az alkotójában, sem felállítása dátumában nem lehetünk biztosak.

Mikor, mi a Hősök terén?

Nem tudjuk, pontosan mikor állították fel és mikor bontották el. Nagyjából négy és fél évtizeden keresztül állt a Hősök terén, az SZTK előtt a talán "szovjet katonai emlékmű", aminél olykor évente négyszer is koszorúztak. Főleg, mert közel másfél évtizedig ez volt a helyi felszabadulási emlékmű is.

Kép a pártbizottság falán

A mai Baross út és Boldog Sándor István körút sarkán álló hatemeletes irodaház közel negyedszázadon keresztül az állampárt és csatolt intézményeinek - például munkásőrség - a helyi székháza volt. A Centrum felé egy tanácsteremmel, amink az egyik falát hatalmas falikép díszítette.