2025.08.27. (szerda)

Tisza és templom

Tisza és templom

Dátum:

Jellegzetes alföldi kép: Tisza és templom. Ha nem lenne ismerős a vártemplom tornya, és rafináltan körülvágnánk a képet, azt hiszem, sokan nehezen jönnének rá, hogy a fotó Szolnokot ábrázolja. Mégpedig valahonnan a belvárosi híd lábától fotózva, legalább hetvenöt éve.

Jellegzetes alföldi kép: Tisza és templom. Ha nem lenne ismerős a vártemplom tornya, és rafináltan körülvágnánk a képet, azt hiszem, sokan nehezen jönnének rá, hogy a fotó Szolnokot ábrázolja. Mégpedig valahonnan a belvárosi híd lábától fotózva, legalább hetvenöt éve.

Sajnos a fotózás technikatörténetére vonatkozó ismereteim meglehetősen szegényesek, mindenesetre kicsit csodálkozom azon, hogy a múlt század harmincas éveiben már ilyen jó közeli képeket tudtak készíteni. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy a korabeli fotós nem a Tiszán, egy ladikban állva komponált. Sokkal inkább a vártemplommal szembeni oldalon, valahol a mai rendőrségi vagy pusztuló tanácsi üdülő magasságából készítette a képet. Amihez azért elég jó objektív kellett. A képeslapként forgalomba került fotó ugyanis mai szemmel nézve is éles és szabályos.

Nem! A kép nem készülhetett később, ugyanis a szajoli bélyegző tanúsága szerint 1940. szeptember 14-én küldte Rezső Budapestre az üdvözletét Tamási Istvánnak és becses családjának. Tehát a képnek legkésőbb abban az évben meg kellett születnie. A burjánzó, nyárias növényzet alapján megkockáztatom, hogy vagy a feladás idején nagyon frissen kiadott képeslapról van szó, avagy a háború előtti utolsó nyár a fotózás legkésőbbi időpontja.

Mivel a növényzet miatt lényegében csak a templom és a mellette lévő parókia látható, nehéz megtippelni a fotózás legkorábbi időpontját. Nem tudom ugyanis eldönteni, hogy a fotó bal szélén még nem áll a pénzügyőr laktanya, avagy a hatalmas fák eltakarják. Mivel azonban a templom tornya, ami 1919-ben a román ostrom idején találatot kapott, illetve a tetőszerkezet is kifejezetten jó állapotban van, azt mondhatjuk, hogy legkorábban 1925-26 táján készülhetett a kép.

Egy meglehetősen ritka beállításból. A vártemplom ugyanis viszonylag ritkán jelenik meg a szolnoki képeslapokon. Jóval kedveltebb téma a három templom – katolikus, izraelita és református – a Zagyva másik oldalán, mint ez. Ráadásul, ha fel is tűnik egy-egy képeslapon, általában akkor is szemből, a Művésztelep belógó kertjével ábrázolják.

Lehet, hogy ez a beállítás azért ritka, mert így nem mutat a kép többet Szolnokból, mint bármelyik alföldi falu a Tisza felől fotózva. Hömpölygő folyó, dús növényzet a magas parton, egyszerű házak, amelyek teteje mögül kilátszik a többitől alig különböző falusi templom tornya. Ami azoknak persze szép, talán a legszebb és különleges, akik kötődnek hozzá.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kihalt szolnoki főtér

Szolnok főterét minimum negyven évvel ezelőtt, egy kora nyári napon, dél körül örökítette meg Csobaji Előd, a Képzőművészeti Alap fotósa. A teret akkoriban uraló Munkásmozgalmi emlékművet ügyesen elrejtette, miként az embereket is. Mintha Patyomkin-város lenne a képen, nem pedig egy nyolcvanezres megyeszékhely.

Fél évszázad különbség

A szolnoki, tiszai átkelőről nagyjából ugyanonnan készült két képeslappá lett felvétel. Az első Kissné, a második a Képzőművészeti Alap gondozásában lett anziksz. Az egyiket 5 fillérért adták fel a monarchiában, a másikat 20 fillérért a népköztársaságban. Sok rendszer múlt el, de a Tisza maradt.

Épül a víztorony

A nyolcvanas évek közepén egy-egy sötétebb őszi reggelen úgy tűnt, hogy Szolnok határában UFO szállt le. Ami naponta emelkedett.

Négy képes üdvözlet Szolnokról

Ez a négy szolnoki fotóból összeállított mozaikképeslap nem készülhetett 1935 előtt, és postára is legkésőbb 1944 kora őszén adhatták. Kis túlzással akár azt is mondhatjuk, hogy a két világháború közötti "fejlesztéseket" bemutató anzikszot már a második világháború idején, Szolnokon gyakorlatozó katona küldte kedvesének.