Sokan, sokféle módon méltatták már Enyedi Ildikó március elején a magyar mozikba kerülő új filmjét, így a magam részéről inkább a kérdéseknél és a rácsodálkozásoknál maradnék.
Nem titok, hogy a Testről és lélekről egy különleges szerelmi történet, aminek részesei álmukban szarvasok képében találkoznak először, majd sokadszor. Ennek megfelelően hosszú snittek mutatják a havas erdőben, egy kis tó partján bóklászó bikát és ünőt, amelyek mozgására, tetteire a szereplők többször is visszautalnak. Tehát amellett, hogy a legjobb természetfilmeket idéző képeket látjuk a két állatról, fel kell tenni a kérdést: ezt miként csinálták. Mert az ugye nyilvánvaló, hogy a szarvasok nem idomíthatóak, így rá nem vehették őket az orruk összeérintésére vagy a havas föld kapirgálására. Miként az is, hogy a megfelelő pillanat kivárására sem lehetett a végtelenségig várni, hiszen nálunk nem sokáig marad meg a hó. Enyedi Ildikó filmjében mégis úgy tűnik, mintha hosszú napok álltak volna rendelkezésre a legjobb pillanatok kivárására, avagy a rendező instruálhatta volna ezeket az állatokat, amelyek után néhány vadász napokig képes baktatni. Avagy a forgatókönyvet igazították a szarvasokról készült képekhez?
Ezt feltétlenül meg kell kérdezni március 4-én a rendezőnőtől. Miként azt is: hogyan merte a film férfi főszerepét egy amatőrre bízni. Mert bár a filmet látva Morcsányi Géza alakítása tökéletes – a béna bal kéz parádés -, azért ne feledkezzünk meg arról, hogy egy dramaturg, műfordító, egyetemi tanárról van szó, aki nem mellesleg húsz éven keresztül a Magvető Könyvkiadót irányította, pontosabban tette a hazai könyves műhelyek egyik legfontosabb helyévé. (Ja, és persze arról se feledkezzünk meg, főleg Szolnokon, hogy még dramaturgként a Szigligetiben is dolgozott a nyolcvanas években!) Szóval le kell borulni Enyedi Ildikó rendezői nagysága előtt, hiszen egy amatőrben látta meg a Testről és lélekről főszereplőjét, ráadásul kitartott mellette, és a kamera előtt valódi színészt tudott faragni belőle. Aki tényleg nagyszerű partnere a fiatal Borbély Alexandrának, aki úgy hozza a kicsit kattant női főszereplőt, hogy azért minden díjat meg kellene kapnia.
A szarvasokon és a szereplőválasztáson – Schneider Zoltánról, Nagy Ervinről, Mácsai Pálról és Jordán Tamásról – túl persze arról is lehet majd kérdezni a rendezőnőt, hogy miért éppen egy vágóhídon zajlik a kerettörténet, milyen célja volt az olykor naturális és véres jelenetekkel, szándékosan hagyta-e lógva a búgatóport lopó HR-s, vagy éppen az üzem bikája, netán a férfi főszereplő lányának történeteit. Mintha csak azt akarta volna érzékeltetni, hogy sok minden történhet körülöttünk, vannak más emberi kapcsolatok, de ha szerelemről van szó, akkor mindegy, hol vagyunk, lényegtelen, mi zajlik körülöttünk. Esküszöm, mintha szándékosan játszana a nézőkkel, hogy el tudja-e vonni a figyelmünket a megrázó és a szórakoztató jelenetekkel, miközben folyamatosan a főszereplők küzdelmeiről akar mesélni.
A szó legjobb értelmében felejthetetlen Enyedi Ildikó új filmje. Amit persze nem ajánlok azoknak, akik a Kaliforniai álomért vagy a Szürke kínlódásaiért lelkesednek, sőt a B-kategóriás amerikai vígjátékok, lányregények és elmebeteg őrjöngős filmek kedvelőinek sem. Sőt, akik a magyar filmek közül Kern András legutóbbi alkotását jónak tartják, azok se nézzék meg. A Testről és lélekről ugyanis olyan, mint amikor a menza után beülhetünk az ország legjobb éttermébe, vagy amikor sok tuctuc zenét követően végre minőségi muzsika csendül fel a rádiókban. Kész tisztítókúra.
