Nem tudom pontosan megmondani, miért szerettem a Bán Frigyes rendezte, 1952-es Semmelweis című magyar filmet. Kisgyerekként láttam a tévében, és túl sok jelenetet nem is tudok felidézni belőle. Viszont onnantól kezdve tudtam, kicsoda Semmelweis Ignác, mit jelent az anyák megmentőjének lenni, és van némi fogalmam, milyen, ha valaki a hatalom ellen harcol az igazáért. Ezt a második Semmelweis-filmet – merthogy 1939-ben is készült már egy – azóta sem láttam, de el biztosan nem felejtettem. Azt hiszem, itt lenne az ideje újra megnézni, hátha kiderül, hogy az 1865 óta halott orvost miként próbálja két különböző kurzusban, két elvitathatatlan rendezői nagyság felmutatni és értelmezni. Mert persze egy percig se vitatnám annak a jogát, hogy bizonyos történetekből újra készüljenek filmek, hiszen ez a színházban is természetes. (Attól persze félek, hogy néhány ma jól fekvő producernek látszó közkassza-ürítőnek mikor jut eszébe az Egri csillagokat újra forgatni, mert akkor valamelyik kínai banknál rabszolga sorba kell adni a fél országot.)
A Koltai Lajos-féle 2023-as Semmelweis legnagyobb erénye, hogy a rendezője évtizedek óta az egyik legjobb magyar operatőr, aki hosszú időn keresztül volt Szabó István állandó szeme. És bár ezt a filmet az elmúlt bő évtized legfontosabb magyar tévéjátékait fényképező Nagy András örökítette meg – A játszma, Post Mortem, Apró mesék, Hurok, A fekete múmia átka, A berni követ – egyetlen képkocka beállításán, világításán, fényén és hangulatán sem tagadható Koltai keze vagy szeme. Bár a költségvetéshez képest az utolsó, a dunai hajós jelenetsor, illetve néhány közeli, véres kép vérlázítóan gagyi, összességében ez egy szépen fényképezett, jól világított, hibátlanul vágott alkotás.
Csakhogy! Van az a mondás, hogy miből nem lehet várat építeni. Márpedig itt a forgatókönyv abból az alapanyagból van. Nem is értem, kinek juthatott eszébe az Egyszer volt Budán Bödör Gáspár, a Tóth János és a Holnap tali! – hogy ne soroljam tovább – sorozatokat is jegyző, amúgy harmatgyenge humorista Kormos Anettre bízni részben ennek a filmnek a megírását. Aki mellé, egy ugyancsak leginkább kereskedelmi tévéknek író Maruszki Balázs szegődött, akik így ketten teleírhattak sok-sok oldalt, csak éppen történeteket nem meséltek és karaktereket nem fejlesztettek. Semmelweis egyetlen, általunk kívülről tudott történetén túl ugyanis semmiről és senkiről nem szól ez a film.
De könyörgöm miért? Miközben ott a Gálfi László alakította professzor személyes tragédiája, a Semmelweis szerelmévé váló bába családi története, az osztrák és a magyar orvosok szembenállása, amik mind-mind kibontható mesék lettek volna. Hogy olyan finomságokról már nem is beszéljünk, mint a Kovács Lajos formálta temetkezési vállalkozó, a Znamenák István féle mosodás vagy éppen a Győri Anna alakította főbérlő, akikről izgalmasan lehetett volna mellékszálban, de nem mellesleg mesélni. Igaz, akkor sokkal tartalmasabb és izgalmasabb lett volna ez a 127 perc. Azt meg már fel se vetem, hogy a Bécsből Pestre hazatérő, a gyermekágyi lázzal itthon is megküzdő Semmelweis miért ne lehetett volna érdekes? Most tényleg: a sok pénz mindenkinek elveszi a fantáziáját és kiöli a kreativitását?
Még szerencse, hogy a színészek azért összelapátolnak egy valamire való váracskát. A Semmelweisbe beleszerető Emmát alakító, mozifilmekben eddig alig látható Nagy Katica egyszerűen káprázatos, Győri Annával és a másik bábát alakító Mészáros Blankával kellene versengeniük az idei legjobb, filmes, női mellékszereplő díjáért. A már említett Kovács Lajos és Znamenák István pont olyan bravúrosan épít pár jelenetben karaktert, mint Lengyel Ferenc vagy Elek Ferenc. De emlékezetese marad az Emma rosszul látó húgát játszó Kizliger Lilla alakítása is. Szóval a színészi felhozatal parádés. Egy kivétellel. A lassan korosztálya mindenhez értő polihisztorának beállított Vecsei H. Miklós a film első felében úgy mondja Semmelweis szövegét, mintha egy utcáról behívott embernek kellett volna elsőre felolvasni a szövegkönyvet. És végig ugyanazzal az arccal, könnyekkel, izzadtsággal és kócos hajjal dolgozik. Azaz nem Semmelweis Ignác kel életre a mozivásznon, hanem Vecsei H. Miklós újabb projektje. Hát ezért kár volt.
