Követeljük a Kossuth téri szökőkút felszámolását, a szobrok eltávolítását, a virágágyások megszüntetését, a mindenféle zöld növények kiirtását, a díszburkolat leaszfaltozását, hiszen Szolnoknak parkolókra és rakodóterületekre van szüksége minden mennyiségben, mindenütt, mindenkinek az otthona, munkahelye és úti célja közvetlen közelében. Ja, nem is kell követelni. Még pár hét és megoldódik magától. Így lesz még élhetőbb Szolnok.

A Várkonyi tér névadójának szobra mögött - ami a Szántó körút elején áll - bő 45 évig volt egy tábla, ami némi magyarázatot adott arra, ki is volt Várkonyi István. Nem volt túl informatív, de némi eligazítást mégis lehetett olvasni. A társasház hungarocelezése azonban eltüntette. Reménykedtem, hogy a munkák végén visszakerül, de úgy tűnik, ismét szegényebbek lettünk egy emléktáblával.

Nálam senki sem örül jobban a szolnoki kerékpárút fejlesztésnek. Azt is elfogadom: aki pénzt ad, némi reklámot vár cserébe. De hogy ezt a kis táblát így kellett beállítani a Hősök terére, képtelen vagyok elfogadni. Nem lehetett volna a sarokra, egy fa takarásába, egy közeli falra? Értelmetlen is, hisz itt olvashatatlan. De belepiszkít a tér képébe. Tényleg ennyire igénytelenek vagyunk és nem gondolkodunk?

Koszorú, koszorú, miért vagy olyan szomorú? Mert a neved szolnoki koszorú? Mert a helyed négy és fél hónappal a használatod után, a veled megkoszorúzott park bokrai alatt van? Nem vigasztal, hogy ez minden évben így történik Szolnokon? És az sem, hogy a város emlékműveinek tövei tele vannak hozzád hasonló, több hete-hónapja elszáradt, méltatlan koszorúkkal? Közös szégyenünk, hogy ünnepélyesen koszorúzni tudunk, de valóban, egy-egy ünnepségen túl emléket ápolni még nem.