(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez az írás 2018. április 24-én jelent meg először.)
Ma már természetes, hogy Szolnok két legnagyobb vízfolyását, földrajzi értelemben folyóját – a Tiszát, és annak jobboldali mellékfolyójának számító Zagyvát – komoly gátművek védik és választják el a várostól. Ezek legalább annyira meghatározzák a városképet, mint a folyó partján sorakozó templomaink, és hasonló módon befolyásolják a városszerkezet alakulását, mint a vasúti töltések vagy éppen a hidak. Ám ezek a jobbára csak az Alföldre jellemző műtárgyak alig másfélszáz éve jelentek meg ezen a tájon, részben annak a Vásárhelyi Pálnak köszönhetően, aki 1846-ban megalkotta a hatalmas kanyarokat leíró Tisza szabályozásának, kicsit az árvízi védekezésnek is a tervét. Amiből több évtized alatt lett valóság, így a Szolnok körüli holtágak is csak a XIX. század második felére alakultak ki, a töltések pedig még a XX. században is épületek. Hogy aztán az árvizek magasságához igazodva, időről időre magasabbra emeljék azokat a szakemberek.
A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságtól (KÖTIVIZIG) kapott tájékoztatás szerint, Szolnok közigazgatási határain belül öt árvízvédelmi töltés – azaz gát – található, mintegy 57 kilométer hosszúságban. A Tisza jobb – azaz a belváros felöli – partján 16.668, míg a bal – azaz a Kertváros felöli – oldalán 12.665 méter hosszú gát vigyázza a várost. Ezt egészíti ki az úgynevezett Tiszaligeti körtöltés, ami a maga 3633 méterével nem a KÖTIVIZIG, hanem a város kezelésében van. Ezeken kívül a Zagyva jobb partján – szintén a belváros felé eső oldal – 12.500 méter, balján pedig 11.674 méternyi töltés fut. Ezek a töltések egyébként mintegy 20 négyzetkilométernyi – Szolnok területének közel 12%-as – hullámteret, a hétköznapi emberek által ártérnek nevezett területet fognak közre.
Az 57 kilométernyi gáton „békeidőben” – azaz, amikor nincs semmilyen árvízveszély – nyolc gátőr teljesít szolgálatot. A Tisza jobb partján ketten (Szolnok, Millér), balján hárman (Bivalytó, Szanda, Alcsi), míg a Zagyva mentén hárman (határmenti, kenderéri, gulyáséri) figyelik a védműveket. A különböző fokozatú árvizek idején természetesen jóval többen dolgoznak a gátakon, szükség szerint szakasz-védelemvezetők, műszaki koordinátorok, segédgátőrök, vészőrök, nagyobb baj esetén pedig mások is védik a gátakat, meg az azon túl lévő értékeket.
A Tisza április utolsó hetében egyébként az Országos Vízjelző Szolgálat adatai szerint folyamatosan apad, a hétfői 500 centiről a hét utolsó napjáig akár két métert is. Tizennyolc évvel ezelőtt már ugyancsak apadt a folyó, ami 2000. április 19-én, a szolnoki vízmércénél mért 1041 centivel tetőzött. Akik emlékezhetnek azokra a napokra, fel tudják idézni, hogy mekkora összefogásra és szakmai tudásra volta ahhoz szükség, hogy Szolnokot ne öntse el a Tisza. A KÖTIVIZIG-től kapott tájékoztatás szerint az azóta végrehajtott árvízvédelmi fejlesztéseknek köszönhetően – aminek részeként a Tisza-parti sétány is megújult – ma a mértékadó árvízszint a szolnoki mércénél 1085 centiméter, ami közel fél méterrel több, mint az eddig mért legmagasabb vízállás.