2025.08.27. (szerda)

Új évre betongyár

Új évre betongyár

Dátum:

A Beton- és Vasbetonipari Művek (BVM) döntéshozói 1976-ban úgy gondolták, hogy a következő évi kártyanaptárjukra, a tíz üzemük közül, a szolnoki gyár látképét tetetik. Kiadványuk így bekerült a viszonylag kevés olyan szolnoki kártyanaptár közé, amely valamiféle helyi "tájképet" őriz.

A Beton- és Vasbetonipari Művek (BVM) döntéshozói 1976-ban úgy gondolták, hogy a következő évi kártyanaptárjukra, a tíz üzemük közül, a szolnoki gyár látképét tetetik. Kiadványuk így bekerült a viszonylag kevés olyan szolnoki kártyanaptár közé, amely valamiféle helyi „tájképet” őriz.

A szabadnapok tekintetében 1977 nem volt túl szerencsés, hiszen nemcsak újév napja, de karácsony első napja és augusztus 20-a is hétvégére esett, így csak április 4-e, az akkor egy héttel későbbi húsvét hétfő, és az ugyancsak a hét első munkanapjára eső november 7-e rövidítette meg a munkaheteket. Feltételezem, a Beton- és Vasbetonipari Művek (BVM) szolnoki gyárának dolgozói ezt is megnézték 1976 vége felé, amikor kézbe kapták cégük friss kártyanaptárát, amit ráadásul a munkahelyük látképe díszített. Ezt az úgynevezett kisnyomtatványt a Magyar Hirdetőtől rendelhette meg a fővárosi központú cég, amit aztán az Ofszet Játékkártyanyomdában (O. J.) állítottak elő, minden bizonnyal többezer darabos szériában. A példányszám nagyságára abból tippelek, hogy az 1969-ben elindult szolnoki gyárban fél évtizeddel később már 1100-an dolgoztak, miközben a BVM-nek az országban további kilenc egysége működött, igaz, egyik sem volt akkora, mint az itteni. Szóval, ha minden dolgozónak akartak adni csak egy darab 1977-es naptárt, akkor is minimum 5-6 ezer példányt kellett nyomni, és akkor még nem számoltuk a megrendelőket, reménybeli megrendelőket és más fontos ügyfeleket, partnereket, akiknek szintén illett céges kártyanaptárt adni. Még akkor is, ha arra nem egy ledéren öltözött hölgy, hanem a cég szolnoki gyárának legnagyobb csarnoka került.

Aki valaha is járt a BVM Piroskai úti szolnoki gyára környékén, az szerintem azonnal meg tudja mondani, honnan is készül a naptárra került felvétel. Természetesen a BVM saját víztornyából vagy annak tetejéről, ami ma is ott áll a telephely bejáratától balra. És minden bizonnyal nem sokkal a gyár 1969-es megnyitása után készült el, hiszen a különböző betonelemek gyártása meglehetősen vízigényes dolog. Márpedig a BVM szolnoki gyárában elég nagy mennyiségben folyt a mezőgazdasági épületek, a mélyépítéshez használható csövek, a különböző járólapok, sőt később a házgyári elemek gyártása is. Ez utóbbiból 1973-ban 800 lakásra valót készítettek, de úgy, hogy a fürdőszoba és a konyha kompletten bekerült az elemekbe, így azokat csak a helyükre kellett emelni a leginkább 4 emeletes társasházak építése során. (A mellékelt fotó is a víztoronyból készülhetett 1973 körül és az A 900 éves Szolnok ipara című könyvben jelent meg.)

A naptárra tett fotón a gyár legnagyobb, fedett üzemcsarnoka látható, amiben a mozaiklapokat és a kisebb betonelemeket készíthették. A csarnok mellett és mögött futó párhuzamos építmények pedig a nagyobb elemek gyártása és rakodása során használt, négy darab daru futópályája lehet, amelyekre 1973-ban már büszkén hivatkoznak az üzem bemutatásakor. Amikor az is kiderült, hogy a BVM szolnoki gyárában többségében fiatalok dolgoznak, akiknek ellátásáról saját üzemi étkezde, kikapcsolódásáról KISZ-klub, illetve a telephelyen belül kialakított többféle sportpálya gondoskodik, a távolról bejárók kényelme érdekében pedig éppen 200 személyes munkásszálló építésén gondolkodtak a vezetők. Nem lehet kétségünk afelől, hogy az átalakuló Szolnok képéhez – illetve a nem látható, de a föld alatt nélkülözhetetlen közműhálózatához – sok mindennel járult hozzá a képen is látható csarnok, nem is beszélve az Alföld mezőgazdasági üzemeinek csarnokairól, ami anno a gyár idetelepítését is indokolta. (A fekete-fehér fotó Nagy Zsolt munkája, ami a BVM szolnoki gyárának raktárudvarát mutatja a hetvenes években.)


Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Hajós város

Szolnok gazdasága a 20. század elején a gabonán, a fán, ezek feldolgozásán és szállításán alapult. Polgárai tehetős emberek voltak, hiszen néhány év alatt két nagy templomot is építettek. Szigeti Henrik több képeslapon is megjelent fotója, akár Szolnok korabeli gazdaságföldrajzát is bemutathatja.

Meztelen nő helyett nyugati kocsi

Se FIAT, se Szolnoki Cukorgyár reklám. Hanem az egyébként tetszőleges épületek komplett kivitelezésével foglalkozó szolnoki ÉPSZER Vállalat, negyven évvel ezelőtti, jellegzetes reklámhordozója, azaz 1980-as kártya naptára. Aminek kapcsán érdemes elgondolkodni azon, hogy miért lehetett jó ötlet egy 9 éves nyugati autót rátenni a képre.

A Sirály másodszor

Az utolsó szolnoki, tiszai fahidat ábrázoló képeslapot akkor küldték innen Bécsbe, amikor az eredetileg Obermayer Lajos által ácsolt átkelőnek már nyoma sem volt. A Sirály nevű kis gőzös azonban egész biztos, hogy minimum hat, de inkább tíz évvel korábban került Ragács Gyula lencséje elé.

Szép híd, szépírás

Az első vasszerkezetes, szolnoki, közúti Tisza-híd átadása után nem sokkal készülhetett ez a fotó, amiből Gerő Ignácz jelentetett meg képeslapot. Ez a lap azonban nemcsak a fotó miatt érdekes, hanem egy bizonyos Miklós gyönyörűséges kézírása okán is. Most már értem, miért volt külön tantárgy az iskolákban a szépírás.