2025.08.27. (szerda)

Újabb Szapáry és Szigeti

Újabb Szapáry és Szigeti

Dátum:

Ha anno nem kap engedélyt a Kereskedelmi Bank, hogy a Szapáry és a Gorove utcák torkolatához szecessziós bérházat építsen, valószínűleg nem marad fenn ennyi fotó Szolnok korzójáról sem. Mert Szigeti Henrik nem bérelhetett volna műtermet annak a háznak a második emeleten.

Ha anno nem kap engedélyt a Kereskedelmi Bank, hogy a Szapáry és a Gorove utcák torkolatához szecessziós bérházat építsen, valószínűleg nem marad fenn ennyi fotó Szolnok korzójáról sem. Mert Szigeti Henrik nem bérelhetett volna műtermet annak a háznak a második emeleten.

A blogSzolnok Album rovatának közel négyszáz régi fotója között a leggyakrabban talán a Szapáry utca tűnik fel. Talán csak részben azért, mert az egykori Molnár utcából a megyeszékhellyé váló város korzója kezdett lenni a XIX. század végén. Az okok között szerintem sokkal fajsúlyosabb, hogy az 1800-as évek végén itt telepedett le Szigeti Henrik, akinek aztán a következő bő negyedszázadban legalább négy különböző helyen volt műterme a Szapáry utca akkori elejének a környékén. Szigeti mester pedig előszeretettel fotografálta az éppen aktuális műhelyeit kívülről, illetve az egyetlen második emeleti műterme ablakából Szolnok központját, azaz a Szapáry utcát és a Kossuth térre vivő Gorova utca végét.

Mivel a mellékelt képeslappá lett fotóról, a rányomtatott felirat miatt tudjuk, hogy Szigeti Henrik készítette, nem nehéz kitalálni: csak a Szapáry és a Gorove utcák egykori találkozásánál – a mai Boldog Sándor István utca elején, a négysávos út helyén – álló szecessziós épületből dolgozhatott a mester. Amennyiben jobban megnézzük ezt a fotót, és ha a még a fotózás pillanatában nem létező épületekre koncentrálunk, akkor talán azt is nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy ez a felvétel nem sokkal a Kereskedelmi Bank székhelyeként is funkcionáló, főfrontján kétemeletes, az L alaprajz hosszabb szárán egyemeletes épület átadása, az új műterem birtokbavétele után készülhetett.

A fotó bal oldaláról, nagyjából a megörökített negyedik-ötödik ház helyéről ugyanis hiányzik a Szolnoki Hitelbank második helyi székháza, amit 1907-ben adtak át. Ez nem ugyanaz az épület, ami ma is azokon a telkeken áll – és leginkább „nagy OTP-ként” emlegetjük -, hanem az előtte három évtizedig ott szolgáló banképület, amire a Megyeháza melletti kisebb ingatlant cserélte a pénzintézet. Ez a bizonyos hiányzó épület és a Szigeti műtermének is otthont adó Kereskedelmi Bank átadási dátuma miatt gondolhatjuk, hogy ezt a nyári fotót csak 1906-ban készíthette a mester, hogy aztán jó pár évig forgalomban lévő, saját kiadású képeslap legyen belőle.

A felvétel további érdekessége a mából nézve, hogy ugyancsak hiányzik még róla a Tiszai hajósok terének és a Sóház utcának a sarkán álló Barta-palota, aminek ott kellene magasodnia a bal oldali házsor végén. Szintén nem látható még a képen Ehrlich Adolfné gyönyörű bérháza sem, ami a mai 16-os számú telken áll, a néhai rendőrkapitányság épülete mellett. Természetesen nem lehet még a képen a Czinóber-ház sem, ami pedig a Sütő köz sarkán áll, és a Szapáry utcai bérházsor utolsó eleme. Ha pedig a hiányokról beszélünk, nem feledkezhetünk meg a Kádár-cukrászda második emeletéről sem, ami majd csak öt évvel e fotó készítése után kerül az addigi földszintes épületre, a Kindlovics bazár mellett.

Ugyanakkor van néhány dolog a képen, amik érdekes plusz adalékokat jelentenek a Szapáry korzó történetéhez. Például a jobb alsó sarokban, a Kádár-cukrászda utáni épületen lévő cégér, ami szerint azon a helyen, akkor az Otthon kávéház működött. Azaz a húszas évek végén már Acsay-féle vendéglő 1906-ban még ezen a kicsit félrevezető néven versenyzett a Kádár és a Nemzeti, hasonló műfajú intézményeivel, nem is beszélve a Baross és a Szapáry sarkán álló Hungáriáról. Talán így már érthetőbb, hogy miért is nevezhető Szolnok néhai korzójának ez az utca: alig száz méteren belül négy hely közül választhatott, aki be akart ülni egy feketére. (Ma?)

Szintén e 114 éves fotó érdekessége a Nemzeti Nagyszálló előtt várakozó delizsánsz, azaz lóvontatású postakocsi. A fotó készítésekor már vasúti csomópontnak számító Szolnokon valószínűleg gyakran megfordulhattak az ilyen járművek, hiszen a környékbeli településekről ezekkel lehetett bejutni az itteni állomásokra. Talán joggal feltételezhetjük – mert szakszerű feldolgozásával a kérdésnek még nem találkoztam -, hogy a Szolnokot érintő delizsánszok nemcsak a Kossuth téren, az egykori Magyar Király, illetve a nagyállomás előtt álltak meg rendszeresen, hanem a Szapáryn, a Nemzeti nagyszálló előtt is. Az a bizonyos kovácsoltvas előtetőnél, ami egyébként ma is pontosan ugyanott van, mint Szigeti Henrik 1906-os felvételén.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Bő évszázada a nagykanyar

Klasszikus fotó az iparosodó Szolnokról, ami valamikor a XIX. század végén, esetleg a századfordulón készülhetett. Eredetileg valószínűleg fekete-fehérben. Viszont még legalább két évtizedig felbukkant szolnoki képeslapokon.

Szolnok épült

Nálam idősebbek biztosan meg tudják mondani, hogy az egykori Dami lelátós, fedett medencéjének jellegzetes épületét mikor húzták fel. Egy képeslap tanúsága szerint ugyanakkor, amikor a színház melletti tízemeletest.

Az iskolasor 1960 körül

Aki szolnoki és ránéz erre a képre, azonnal sorolja, hogy a közgé, a bábaképző, a megyei kapitányság, a gépipari és az Eötvös téri víztorony látható rajta. Valamikor a hatvanas évek elején, amikor ez az utca éppen a Tanácsköztársaság nevet viselte.

Foci Szolnokon 1914-ben

A "Czeglédiek" két focicsapata játszott Szolnokon 1914 júliusában, amiről egy bizonyos Miki tudósította ifj. Bálint Ferenczet, aki ekkor minden bizonnyal az erdélyi Vízaknán nyaralt. Nehéz eldönteni, hogy ezen a képeslapon a tudósítás vagy a szolnoki állomás ritkán látott vége az érdekesebb.