A szolnoki fűtőház területén álló Magyar Millennium feliratú emlékmű nemcsak a város legnehezebben megtalálható „köztéri” alkotása címért indulhatna versenybe, hanem az újrahasznosított „műalkotás” kategóriában is. Szerintem nem olyan nagy baj, hogy hatalmas bukszusok takarják.
A Kolozsvári felüljárón túl, a MÁV Szolnoki Fűtőház területén járva, tényleg véletlenül fedeztem fel Magyar Millennium feliratú emlékművet. Szemből alig lehet észrevenni, nekem is először hátulról tűnt fel, hogy a bokrok között van valami. Ha valaki a saját szemével is szeretné látni, akkor haladjon el a fűtőház legmodernebb épülete előtt, és vegye az irányt az első nagyobb, klasszikus MÁV ház felé. Mielőtt azt elérné, a földszintes épület sarkánál jobbra figyeljen, mert a tuják között, ott kell észrevennie az emlékművet. Amivel kapcsolatban azt is be kell vallanom, hogy miután az építményt pontosan megnevezni nem tudom, így az égvilágon semmit sem találtam róla. Tehát minden, amit leírok ezzel kapcsolatban, csupán spekuláció.
Az „alkotás” minimum kettő, egymástól jól elkülöníthető, nagyobb egységből áll. Ezek színükben és anyagukban, mindezekből következően pedig korukban is elválnak egymástól. Nem lehet kétségünk afelől, hogy az alsó nagyobb tömb és az ennek a tetején, középen álló kisebb kőhasáb egy korábbi emlékmű részét képezhették. Szerintem ehhez a korábbi „műalkotáshoz” tartozhatott eredetileg is a jelenleg ugyancsak látható, igazi vonatkerékből és talán laprugókból alkotott szárnyas kerék, ami a Magyar Államvasutak régi jelképe. Ha tippelnem kellene, akkor azt mondanám, hogy vagy a vasutasok 1919-es vagy 1944-45-ös tetteire utalhatott az eredeti emlékmű. Ami valamikor a rendszerváltás után kényelmetlenné válhatott, így a kompromittáló részeket eltávolították. Ennek a nyomai a kövön ma is felfedezhetők, hiszen egy emléktábla és legalább egy koszorúkampó helye jól kivehető. Úgy sejtem, hogy a kellemetlenné vált emlékműről csak a könnyebben eltávolítható elemeket szedték le, de magát a talapzatot és a beleépített szárnyas kereket senkinek sem volt ereje és kedve eltávolítani. És tulajdonképpen kit is zavart a vasút kőbe zárt jelképe.
Mígnem beköszöntött a 2000. év, amikor minden település, számtalan szervezet és vállalat érezte szükségét, hogy Millenniumi emlékművet állítson. A MÁV Szolnoki Fűtőházban ekkor csaphatott valaki a homlokára, hogy az üzem területén lévő torzót újra lehetne hasznosítani. Aminek az eredménye a ma is látható, kicsit sufnitunning hatású kiegészítés.
A középen álló hasáb tetejére ugyanis került egy háromosztatú obeliszk, amelynek középső részébe egy faragott Szent István arcképet, tetejére pedig egy hétköznapi – szerintem bolti -, aktuális címert helyeztek. Az obeliszk oldalára még felkerült a XXI felirat, ami talán a 21. századba lépésre akar utalni. Ebbe a felső részbe egy hosszú, boltíves nyílás is belekerült, ami így némi összhangot teremt a régi hasáb két oldalára helyezett kisebb elemekkel. Amelyek nyílásaiba egy-egy fa elem került az emlékmű okára utaló 1000 és 2000 véséssel. Mindenesetre az alkotók nem vacakoltak azzal, hogy a régi és az új kő között valamiféle harmónia legyen, így az új anyag fehéren elválik a régitől.
A tuják közötti kis ösvényt láthatóan rendben tartják, így a növények maximum eltakarni tudják az emlékművet, de benőni nem. Viszont annak semmi nyoma, hogy olykor megkoszorúznák, ellentétben a vasúti balesetekben elhunytak emlékművével, ahol több régi koszorút is láthattam.
Kétségem nincs afelől, hogy a szobor-újrahasznosítókat jó szándék vezérelte, és eszembe nem jutna az „alkotást” elbontatni. Csak szeretném megjegyezni, hogy azért az emlékmű és a köztéri alkotás létrehozása is egy szakma, a kontárkodásnak pedig ilyen eredménye lesz.
