2025.08.27. (szerda)

Újrahasznosított Kádár

Újrahasznosított Kádár

Dátum:

A szolnoki Szapáry utcán álló Kádár cukrászda külsejéről és belsejéről 1904 előtt készített fotókat a közelben műtermet működtető Szigeti Henrik udvari fényképész. Azt sajnos nem tudom, hogy Kádár és Szigeti között mi volt a megállapodás, de a felvételek minimum két kiadást megértek.

A szolnoki Szapáry utcán álló Kádár cukrászda külsejéről és belsejéről 1904 előtt készített fotókat a közelben műtermet működtető Szigeti Henrik udvari fényképész. Azt sajnos nem tudom, hogy Kádár és Szigeti között mi volt a megállapodás, de a felvételek minimum két kiadást megértek.

Az „Üdvözlet Szolnokról – Kádár czukrászdájából” szöveggel ellátott háromfotós képeslapot nagyjából egy évvel ezelőtt mutattam be a blogSzolnok Album rovatában. Azt az anzikszot 1904. november 11-én küldték Szolnokról Kunszentmártonba. A három fotót, a képeslap alján szereplő felirat alapján Szigeti Henrik udvari fényképész készítette, aki akkor már bő évtizede működött Szolnokon, nem kevés „városi tájképet” hátra hagyva. Szerintem egyértelmű, hogy a képeslappá lett fotókat Szigeti Kádár Kálmán felkérésére készítette, és a neves cukrász tudtával, sőt talán anyagi hozzájárulásával dobta piacra. Elméletem szerint ezek a „céges” képeslapok ugyanis legalább annyira jó üzletet jelentettek a kiadóknak, mint amennyire jó reklámot csináltak a rajtuk látható vállalkozásoknak. Azt gondolom, Kádár Kálmánnak se volt mindegy a huszadik század elején, hogy több száz vagy akár ezer darabban küldik szét cukrászdája képét az országban.

Persze jó lenne tudni, hogy pontosan milyen megállapodás köttetett 1904 előtt Szolnok két, a maga területén meghatározó mesterembere között. A képeket ugyanis minimum egyszer még felhasználta Szigeti Henrik, igaz, akkor már nem a Kádár cukrászdából küldhető üdvözlethez, hanem „Üdvözlet Szolnokról – Szolnoki részletek” feliratú képeslaphoz. Azaz, aki ezt a néhány évvel később készült képeslapot kapta meg Szolnokról, és nem volt ismerős a városban, nem tudhatta, hogy azok a „részletek” tulajdonképpen a legjobb helyi cukrászdát mutatják. Pontosan ugyanazokkal a fotókkal, mint a korábbi képeslapon. Összevesztek? Kádár másodjára már nem akart fizetni? Szigeti meg sem kérdezte Kádárt, csak igény volt egy újabb fajta szolnoki képeslapra?

Pedig a második képeslap sokkal jobb minőségű, mint a Kádár cukrászda feliratú. Jobb a papírja, élesebbek a felvételei, sőt a fotókat körbevevő díszítés is kidolgozottabb. Azaz nem vált volna Kádár szégyenére. A bal oldali fotón ugyanis ott a cukrászdája külső homlokzata, mellette egyik oldalon a Kindlovics-bazárral, másikon az Arany hattyú étteremmel. A középsőn a cukrászda előtere – ma is ide lépünk be először, ha a Black Cat-be megyünk – látható azokkal a berendezésekkel, amelyek majd még egy évtized múlva is feltűnnek képeslapokon. A harmadik fotó pedig a belső, de még a Szapáryra néző termet ábrázolja márvány asztalokkal, embermagasságú faburkolattal és az azok tetején végig futó lámpákkal. Kétségtelen, hogy szépen berendezett, igényes hely volt. Lehet, hogy már reklám se kellett neki?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Járási Tanács Volgával

Hamarosan felélednek a járások, de talán kicsit körültekintőbben építenek majd nekik székházat, mint tették azt a hatvanas években. Nézzenek rá erre az 1969-ben postára adott képeslapra, és megértik, mire gondolok.

Büszke múlt

A hosszúra nyúlt XIX. század utolsó pillanatát örökítette meg ez a festett, szolnoki képeslap, amit aztán már a rövid, ám annál viharosabb XX. század első őrületében küldtek Szolnokról Nagyváradra. Ha valamire, akkor a Tisza-partján álló három templomra, mint az el- és befogadás, a vallási és kulturális sokszínűség jelképére ma is büszkék lehetünk a város múltjából.

Ez a dal lett a végső?

Ezt a felvételt 1988 tavaszán készíthette Nagy Zsolt, a megyei napilapnak akkor már bő negyedszázada dolgozó fotóriporter. Elsőre legyinthetnénk, hogy nem túl érdekes kép, amin valahol több száz ember álldogál, ha a némi történelmi tapasztalattal rendelkezőknek nem csengene a fülébe az Internacionálé. És, ha nem csodálkoznánk rá az Agóra egykori, vagyis eredeti színháztermére.

Egy templom idején

A Damjanich János Múzeum gyűjteményében található felvételről tudható, hogy valamikor 1892 és 1894 között készült a Belvárosi Nagytemplom tornyából. A Szigeti Henrik udvari fényképész által készített kép érdekessége, hogy a Szolnokra jellemző három folyóparti templomból a fotózás idején még csak a Ferenceseké állt.