2025.11.30. (vasárnap)

Újszászi fotós szolnoki képe

Újszászi fotós szolnoki képe

Dátum:

A fotózás pillanatában már több mint százéves szolnoki épületben, a hatvanas évek elején nemcsak múzeum működött - miként a képeslap hátulján szerepel -, hanem könyvtár is, sőt talán lakások is voltak benne. A később repülőgép szerencsétlenségben elhunyt fotós csak 1962-ben készíthette ezt a képet.

A fotózás pillanatában már több mint százéves szolnoki épületben, a hatvanas évek elején nemcsak múzeum működött – miként a képeslap hátulján szerepel -, hanem könyvtár is, sőt talán lakások is voltak benne. A később repülőgép szerencsétlenségben elhunyt fotós csak 1962-ben készíthette ezt a képet.

Egy nem különösebben érdekes, de azért szép épület, vöröslő virágokkal gondosan beültetett parkban. Nagyjából ezt gondolhatta az, aki ránézett erre a képeslapra, de még soha életében nem járt Szolnokon, avagy járt, de nem különösebben ragadtak meg benne a város fontos vagy jellegzetes épületei. Ha megfordította a lapot, akkor is csak annyit tudott meg a képről, hogy Szolnokot és egy múzeumot ábrázol. Helyismeret kellett ahhoz, hogy valaki tudja, Szolnok főterén készült a kép, ami nem egy park, hanem tulajdonképpen a 4-es főút mellett hosszan kiszélesedő, téglalap alakú tér, ami Kossuth Lajos nevét viseli. A klasszicizáló épület pedig nemcsak a Damjanich János Múzeum otthona, hanem a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár társbérlete is. Azt hiszem, 1969. augusztus 14-én Irénke nem véletlenül választhatta ezt a lapot, hogy a mándoki könyvtárba elküldje üdvözletét.

A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata által felhasznált fotó, azonban szerintem pontosan hét évvel korábban, azaz 1962 nyarán készülhetett. Részben, mert a felvétel jobb szélébe belóg a Kossuth tér 5-6. számú telkekre felépített, és abban az évben már lakott társasház, aminek a földszintjén a Múzeum étterem is megnyitott. Egy évvel korábban, még állványzatok takarták volna a bordó homlokzatú épületet. Másrészt azért lehet csak 1962-es ez a felvétel, mert a következő nyáron, a tényleg tetszetős piros-fehér-zöld virágágyás helyén már ott volt a Kossuth téri duplaszökőkút egyike. Merthogy a két szökőkutat és a múzeum keleti sarkánál álló Munkásmozgalmi emlékművet 1963. április 30-án avatták fel. Ha az emlékmű nem is, a szökőkútnak biztosan látszódnia kellene ebből a szögből egy később született felvételen.

A mellékelt képeslap egyébként azon kevés szolnoki anzikszok közé tartozik, amiről tudható, hogy ki a készítője.

Az 1925. november 15-én, Újszászon született Bakonyi Béla, aki 1946-ban kezdett fotósnak tanulni, majd 1951-től a Rajz- és Képeslevelezőlap Sokszorosító Vállalat laboránsa, később fotóriportere lett, 1956-tól haláláig pedig a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat munkatársa, sőt 1970-től 1971-ig a fotócsoport vezetője volt. Nem véletlen, hogy több város képes emlékezetében is megtalálható a neve, és valószínűleg az sem, hogy szülőfaluja Szolnok megye egyik legtöbbször képeslapra került települése lett. Miként az is valószínű, hogy Szolnokra sem csak dolgozni érkezett, lehetett némi helyismerete. Nem ez az egyetlen képeslap, amire az ő szolnoki fotója került.

És talán készült volna még több is, ha 1971. szeptember 16-án nem száll fel a Malév MA-110 számú Budapest-Kijev járatára. A nemzeti légitársaság TU-134 típusú gépe ugyanis Ukrajna fővárosánál a földbe csapódott, és mind a 41 főnyi utasa és 8 főnyi személyzete életét vesztette. A gépen jórészt Bács-Kiskun megyeiek utaztak – többek között a megyei tanács elnöke is -, de rajta volt a mindössze 46 éves Bakonyi Béla is, akinek így kettétört fotóművészi és fotóriporteri karrierje is.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A szolnoki Gorove úton 1929-ben

A szolnoki Gorove - ma Kossuth Lajos - útra 1929 kora tavaszán kiért a piac a város főteréről. A Népbank tetején álló Hermész-szobor elégedetten tekinthetett le a zsúfolt főutcán hömpölygő tömegre, a szódás lovaskocsijára, a szénás szekérre, az épülő Nerfeld- palotára és Madas-házra.

Eltűnt Szolnok

A Ságvári körút és a 4-es főút átkeléséi szakaszának kereszteződését örökítette meg az ismeretlen fotós, a képen nem látható Pártház elől valamikor 1969 és 1973 között. Ma már semmi sem ilyen Szolnok egykor legfontosabb kereszteződésének környékén. Talán ezért is őriz néhány érdekességet ez a felvétel.

Nekünk büszkeség, nekik üzenet

Valaki 1906. október 1-jén lekéste a csatlakozást Szajolnál, ezért úgy tűnt, a tervezettnél egy nappal később érkezhet Bajára. Ezt nem telefonon üzente meg, pláne nem SMS-t küldött, hanem egy lapot Szolnokról. Ami neki csak egy üzenet volt, nekünk viszont egy épület emléke, amire büszkék lehetünk.

Nem az és nem akkor

A zseniális Fortepan oldal szerint ez a kép 1971-ben készült, és a Pelikán szálló építkezését mutatja. Szolnokiként ránézve egyértelmű, hogy a két információból egyik sem állja meg a helyét. Viszont a javítás közben más érdekességeket is felfedezhetünk ezen a lassan félévszázados fotón.