2025.08.27. (szerda)

Útban és út alatt

Útban és út alatt

Dátum:

A Baross utca elején lévő egykori aluljáró, ami ma vendéglátóhelyként működik sokakban ébresztett régi emlékeket, és még többekben mi érzelmeket. Nem gondoltam, hogy ez a hely ilyen sokakat izgat.

H. Géza: Mindig nevettünk ezen az aluljárón, tényleg a megalománia építménye volt. (Kis növésű volt az akkori tanácselnök, kicsi volt az aluljáró is.) Azzal, hogy csak egy irányban lehetett átmenni, a kereszteződés másik ágán nem, számunkra, gyalogosok számára teljesen haszontalan volt. A piros lámpa meg így is úgy is hosszú volt. De nagyon büszkék voltunk rá!

 

H. Éva: Igen, volt benne illemhely és jó ideig működött is. Így most hasznát veszik a vendéglátóhelyek. Azt nem tudom, most hogy tudták megoldani, hogy ne jöjjön vissza a szennyvíz.

 

F. Rozi: A város szégyene volt. Borzalmas, undorító szaggal, bokáig érő tócsákkal.

 

N-M Mónika: Gyerekként nagy élmény volt átmenni az út alatt

 

I. Éva: Emlékeimben az maradt, hogy inkább nem használtuk, mert koszos, szemetes volt, és bűzlött a WC-szagtól.

 

R. János: Szégyen, ahogy (ma – a szerk.) ez az aluljáró és környéke kinéz a pártházzal együtt. Ezek a bódétákolmányok is iszonyatosak.

 

V. Erzsébet: Szolnokon minden megtalálható, ami a városképet rontja.

 

I. Lajos: Jó lenne tudni, kinek gratulálhatunk az aluljáró fölötti zebra kialakításáért. A gyalogosok a két fekete izé közül lépnek az úttestre, nem látszanak, és ők sem nagyon látják az autókat. Bekapcsolt lámpánál sem veszélytelen, mert gyakran akad olyan autós, aki azt gondolja, hogy még „átfér” a sárgán. Kikapcsolt lámpánál viszont igazi halálugrás átmenni.

 

B. János: Meglehetősen gyűlölöm ezt az építményt. Ha cangával érkezek, kábé pont nem látom, hogy jön-e autó. Pedig kicsi se vagyok.

 

G. Zoltán: Én meg rettegek, hogy ki lép ki takarásból az autóm elé.

 

J. János: Mindig elmondom a fiataljaimnak, hogy ez aluljáró volt, nyilvános ingyenes illemhelyekkel. A forgalmat pedig nem akadályozta a kanyar orrában a rögtön zebra.

 

S. Anikó: Miért is kellett megszüntetni?

 

I. Anikó: Nem kellett volna.

 

Ny Ferencné: Én szerettem, vissza kellene állítani.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Plusz két szeretet

A Hozzáadott szeretet című írásra küldött egy képet Csicsman György, illetve a cikk készülte után bukkantam egy a témához nagyon passzoló faliképre.

Elfelejtett asztalok 2.

K. Zsolt: A mi házunk előtt is volt ilyen...

A sarkon túl 2.

Természetes, hogy másként látunk dolgokat, és eltérőt gondolunk bizonyos kérdésekről. Például egy épülő házról, a miatta leszűkített járdáról. Senkit sem akarok meggyőzni. Miként engem sem lehet.

Nyertek?

Nem először morogtam a szolnoki telefonfülkék miatt az AKB rovatban. Az olvasói reakciók alapján viszont úgy érzem, a normalitást Szolnokon legyőzte a hülyeség. Ne csináljunk semmit, úgyse lesz jobb?