A fiatalabbak – vagy a magukat még annak gondolók – körében egyértelmű helymeghatározás az „Aradi”. Utalva arra a vendéglátóipari egységre, amelyik hosszú-hosszú évek óta ott áll a Nyomdász és az Aradi utca sarkán, nagyjából ez utóbbi közterület közepén. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez a földszintes, kívülről jellegtelen, belülről viszont népszerű „kocsma” az egykori V. kerületünkben, azaz Szolnok belvárosában található utca egyetlen és egyben legismertebb eleme. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy az utcának irodalom- és helytörténeti jelentősége is van, hiszen az 1-es számú épület helyén állt egykor K. Tóth Lenke (1909-1982) költő, pedagógus, a Verseghy Kör egykori titkárának szülőháza. Emlékét 2009 óta tábla hirdeti a ma ott álló épület homlokzatán.
A Petőfi Sándor utcától – az új sportcsarnokkal szemben – induló utca valószínűleg már a 19. század közepén is létezett. Legalábbis erre utal Cseh Géza Szolnok város utcanevei című könyve, amelyben a szerző azt írja, hogy ezt a közterületet 1863-ban Veréb, 1874-ben Körte majd 1894-ben ismét Veréb néven tartották nyilván. Ez egyben arról is árulkodik, hogy az akkor még jóval kisebb város külterülete, szérűskertjei húzódhattak errefelé is, amelyek a város terjeszkedésével mind értékesebbek és egyre kisebbek lettek. Nem véltlen, hogy az első szolnoki térképeken már a Tabánhoz és a Szent Ferenc kápolna környékéhez hasonló apró telkek voltak a jellemzőek erre az utcára és környékre is.
Az pedig, hogy az Aradi utca miként nézhetett ki a 20. század első felében, jól szemléltetik a 9-es és a 11-es számú telkeken ma is álló házak. Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy az Aradi utca elnevezésig a 9-es számú telken lévő nyeregtetős, „hosszú” parasztházak jellemezték ezt az utcát is. Helyüket pedig a harmincas évektől kezdték átvenni 11-es telken lévő házhoz hasonló, modernebb, polgárházakra emlékeztető épületek, a Szolnokra oly jellemző fedeles kapukkal. A páratlan oldalon még a legutóbbi években is több hasonló ház állt, miként mutatja ezt a környékről készült 1960-as légifelvétel is. Ezen a képen azonban már feltűnik az 1-es számú telken az első Kádár-kocka. Ám az utca mai arculatát az elmúlt harminc évben felhúzott társasházak jellemzik inkább, amelyek nemcsak a régi házakat falták fel, de jóval sűrűbb lakosságúvá is tették a környéket.
Az utca különlegessége a Könyv utca felé eső vége. Az Aradi utca ugyanis megőrizte korábbi „görbeségét”, azaz a vége egy jobb- majd balkanyart véve éri el a legmagasabb számokat. Igaz, közben Aradi köznek is hívnak néhány házat, miközben velük szemben továbbra is az Aradi utca fut. Mindenesetre tény, hogy az utca „vége” az egyik leghangulatosabb belvárosi utcaszakasz viszonylagos szűkösségével és igényes épületeivel. Minden bizonnyal sokkal értékesebb és érdekesebb lenne a környék, ha az egykori földszintes házak helyére valami hasonló stílusban és elvek szerint építkeztek volna az utódok.
Ezzel az utcával kapcsolatban számomra igazából a jelenlegi, lassan 100 éves neve az érdekes. Merthogy az 1926-os első, nagy, szolnoki utca-átkeresztelés idején, a határon túlra került települések nevei inkább a Tabán-Katonaváros, Ferencváros, azaz a mai Ady Endre túloldalára kerültek. Ráadásul nem is igazán értem, hogy mi volt a probléma a Veréb névvel, ami ráadásul már akkor is egy régi, patinás elnevezésnek számított. Merthogy a szürkeség nem jó indok, hiszen nem a névtől változik meg egy utca hangulata.
Az mindenesetre biztos, hogy az Aradi utca jórésze mára nem sokban különbözik a belváros társasházakkal zsúfolt, parkolási gondokkal küzdő utcáitól. Itt tetézve mindezt az egyirányú szabállyal, amit talán Szolnokon itt szegnek meg a legtöbben. Félek, hogy a régről megmaradt két épület se áll már sokáig ellen a beruházóknak, így talán az Aradi kocsma marad majd az utolsó hírmondója e közterület egykori képének.
