A rendszerváltás óta tartott parlamenti választások szolnoki eredményeiből kiindulva, akár a mai közvélemény-kutatásoknak ellentmondó következtetésekre is juthatnánk. Jósok nem vagyunk, a tények meg makacs dolgok.

Szolnoki Patyolat Mosó, Kelmefestő és Vegytisztító Vállalat, aminek mellesleg három fodrászüzlete is volt a hetvenes évek elején a városban. Alföldi Szilikátipari Vállalat, ami homokot és kavicsot is bányászott a Tisza-parti sétány alatt. Ezekről is mesél A 900 éves Szolnok ipara című 47 éves könyv.

A Szolnok 900 éves jubileumára készült tárgyakat gyűjtögetve úgy tűnik, hogy 1975-ben nem távozhatott vendég a városból üres kézzel, azaz az évfordulóra készített ajándék nélkül. Gondolom, a vendég, a megajándékozandó személy súlya döntötte el, milyen súlyú tárgyat kapott.

Szolnok létezésére lassan 950 éve írásos bizonyítékunk van. A mai Szolnok azonban - szerintem - a kiegyezés után, a megyeszékhellyé válást követően született meg. A vasútnak is köszönhetően. Hosszú születés vagy gyerekkor volt, de inkább nevezzünk aranykornak, ami az első világháborúig tartott.